Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)

Régészet - Sánta Barbara: Kora császárkori hamvasztásos sír Csepregről

SAVARIA 42 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2020 IO9-I23 Leletek 1. Urna. Sötétszürke, korongolt, homokkal, apró kaviccsal és kerámiazúzalékkal soványított anya­gú, vízszintes peremű, hasas, alja felé erősen szű­külő formájú, talpa egyenes. Nyakán fésűvel hú­zott, sűrű, vízszintes vonalköteg. Felső része a gépi földmunka során részben megsemmisült (7. ábra; 15. ábra, 1). 2. Fedő. Sötétszürke, korongolt, anyaga az ur­náéval megegyező. A gépi humuszolás miatt erő­sen töredékes (7. ábra; 15. ábra, 2). 3. Hamvak az urnában. 4. Pohár. Ép. Vörös színű, korongolt, jól kié­gett, homokbeszórásos felületű, enyhén kopott. Az urna belsejében feküdt (6. ábra; 16. ábra, 1). 5. Tükör. Lloyd-Morgan 1981: A típus; Kel­­bert 2008: E típus. Kisméretű, négyszögletes ala­kú, ónozott bronztükör. Ép. Tükörfelülete simára csiszolt, kissé még most is tükröződik, hátoldala ki­dolgozatlan. Díszítetlen (9. ábra; 17. ábra, 2). Az urna belsejében, annak déli szélén, tükröző felüle­tével felfelé feküdt (8. ábra). A típus savariai, illetve pannoniai elterjedését részletesen tárgyalja Kelbert Krisztina (Kelbert 2008: 212-213, 226). (Talán nem véletlen, hogy az általa összegyűjtött három darab négyszögletes tükör közül az egyetlen ismert lelőhelyű darab a közeli Simaságon került elő). Lásd továbbá Bózsa (2016: 62-64); ugyanez Bózsa (2019: 8-11); kialakulásáról illetve barbaricumi el­terjedéséről összefoglalóan Niezabitowska-Wis­­niewska (2012:189-197, 223-227, 297. Map 4.) 6. Bronz csattestek (2 db). Kisméretű, egye­nesre levágott sarkú háromszög alakú bronzle­mezek egy-egy apró szegeccsel átütve, vékony bronzpántból hajlított pecekkel. Csatkarikájuk elveszett (10. ábra; 17. ábra, 3-4). Az urna belsejé­ben voltak. Ahhoz túl kicsik, hogy övhöz tartoz­zanak, viszont elképzelhető, hogy a tükör tokját zárták velük (Kelbert 2008: 212; Bózsa 2016: 63), esetleg egy tarsolyhoz tartoztak. 7. Mécses. Ép. Egyszerű, vörös színű kis firma­mécses. (Loeschke 1919: X. típus; Iványi 1935: XVII. típus). Discusán bekarcolva: „VR(E)10N1S” = Ur{e)io-é (6. ábra; 11. ábra; 16. ábra, 2). Az E na­gyon halványan látszik. Alján koncentrikus körök között „FESTI” mesterjegy (ez a bélyegző nem túl gyakori, Carnuntumból és Sarmizegetusából is­merünk néhány darabot, lásd Auer 2012:16-22). 8. Hosszú, hengeres nyakú unguentarium nyaktöredéke (6. ábra; 18. ábra, 2). Áttetsző, fehé­res színű. A munkagép általi bolygatás miatt az urna mellé került. 6. ábra. Az urnában talált mellékletek (Fénykép: Tárczy Tamás) Figure 6. Objects found in the um (Photo: Tamás Tárczy) 7. ábra. Az urna, fedővel (Fénykép: Tárczy Tamás) Figure 7. The urn and cover (Photo: Tamás Tárczy) 113

Next

/
Thumbnails
Contents