Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 42. (Szombathely, 2020)
Régészet - Sánta Barbara: Kora császárkori hamvasztásos sír Csepregről
SAVAR1Ä 42 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2020 Ю9-П3 2. ábra. A szakfelügyelet során dokumentált objektumok helyzete (Geodézia: Seres Viktor) Figure 2. The condition of objects covered by the survey (Geodesy: Viktor Seres) 2. objektum Sötét szürkésbarna színű, humuszos betöltésű beásás (gödör). A naperőmű telep déli oldalán végigfutó villamosvezeték alapárkának kiásása során vágták át. Az objektum jól kivehető a 40 cm széles közműárok falában és alján, a metszetfalból további kerámiatöredékek lógtak ki. A betöltést a humuszréteg elfedi, a beásás alja az altalajba mélyed. Leletanyag: kevés, durva bronzkori kerámia, állatcsont. Az előkerült jelenségek nyilvánvalóan a Károlyi Mária által feltárt korabronzkori lelőhelyhez kapcsolódnak. Késő vaskor A munkaterület középső és délnyugati részén, főleg az északi szervizút környékén jelentkeztek nagyobb számban szórvány késő La-Тёпе kerámiatöredékek (például egy meszes soványítású, fésűs díszítésű, virágcserép alakú fazék peremtöredéke (12. ábra, 1)), azonban az építkezés során nem került elő ezekhez tartozó jelenség. A késő vaskori jellegű és kora császárkori leletek részben egymást átfedve jelentkeznek, ennek alapján lehetséges, hogy a területen talált római kori és késő La Тёпе anyag egyidős, de ugyanígy jelezhet a római hódítást megérő, helyben továbbélő romanizált őslakos csoportot is. Ezt a kérdést csak teljes felületű feltárással lehetne tisztázni, de a talaj magas fokú bolygatottsága miatt lehet, hogy már azzal se.2 Római kor A műúthoz közel eső nyugati részen - azaz a Sosztarits Ottó által részben feltárt lelőhely folytatá-2 Az erőmű területét gyakorlatilag átszelő, kétméteres szélességben kiásott fővezeték-alapárkokban ott is csak mélyszántással bolygatott, kevert humuszréteg jelentkezett, ahol egyébként viszonylag nagy volt a régészeti leletek sűrűsége. 111
