Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Néprajztudomány - Horváth Sándor: A magyarországi grádistyei horvátok asszimilációjának gerjesztői 1945 után
SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20l8 I5I-167 teres határsávban lévő kukoricát - szárastul - október 31-éig be kell takarítani. - A határőrség képviselője ezt kiegészíti azzal, hogy aki határidőre nem végez, annak a kukoricáját napszámosokkal végeztetik el, s a kukorica árából fizetik ki a napszámot. Ólmod, 1955. november 9.: a kukorica még mindig kint van. A végső határidő: november 20. Egy hozzászólásból kiderül: még sok az éretlen kukorica, s ezért nem törték le.15 Tragikomédia - summázhatjuk immár, de az 50-es évek hús-vér valósága volt. A kivándorlás Amikor 1958 augusztusában a szombathelyi járásban pontosítják a választókerületi létszámot: az 1956-ban „disszidáltak” számát jelzik, illetve levonják a korábban ismert teljes lélekszámból. E járásban a következő településekről távoztak jelentős számban nyugatra (1. táblázat). 1. táblázat. A nyugatra távozottak száma és aránya az 1956. évi forradalom következtében Table 1. Number and proportion of people moving westward after the 1956 Revolution Település Összlakosság Disszidált Tényleges lélekszám Bozsok 717 100 617 Búcsú 970 50 920 Felsőcsatár 874 100 774 Narda 746 100 646 Peresznye 826 70 756 Pornóapáti 789 60 729 Szentpéterfa 1700 150 1550 Vaskeresztes 718 50 668 Összesen: 688 E települések közül Búcsú és Bozsok magyar, Pornóapáti és Vaskeresztes pedig német lakosságú, a többi többségében horvátok lakta település. De ezek mind a magyar-osztrák határ mentén található falvak. Nem tudni, honnan vették az adatokat, hiszen például Szentpéterfa községi tanácsülésén 1957. április 5-én megállapították, hogy „az októberi események következtében kb. 300 személy elhagyta a községet és külföldre távoztak”.16 Geosits István, Szentpéterfa egyik monográfusa pedig így fogalmazott 1996-ban: „Körülbelül 350 többnyire fiatal lakos hagyta el a falut. Legnagyobb része Amerikában talált új hazát.” (Geosits 1996: 97). - A szentéperfai korábbi, nagymértékű amerikázásról, amely a 20. század elejétől követhető nyomon; erről többek között 1902 februárjában a Szombathelyi Friss Újság tudósított. A Vasvármegye egyik decemberi számában arról írtak, hogy Szentpéterfán hetvenen vártak a kedvező alkalomra, hogy Amerikába juthassanak.17 Ugyanakkor az 1920-30-as években 350-400 szentpéterfai amerikás volt. Felsőcsatáron a járási DISZ kezdeményezésére ifjúsági találkozót terveznek szervezni 1956 őszén. Ezt azért szervezik, „hogy a fiatalságnak megjöjjön a kedve a társadalmi élethez”. Erre meghívják a határmenti osztrák települések ifjúságát. A felsőcsatári iskolaigazgató reméli: „hogy ez nagyon elősegíti a munkánkat, és a fiatalság megtalálja helyét odahaza és nem kívánkoznak külföldre. Elmondja, hogy ez a találkozó szüreti mulatsággal egybekötve fog lezajlani (...).”18 Ólmodon 1957 márciusában az önkéntes tűzoltóság létszámának a feltöltéséről határoznak, mert több fiatal elhagyta az országot, s így a létszám nagymértékben csökkent.19 Horvátzsidányban a helyi pártülésen 1966- ban emlegetik a nyugati befolyást.20 1968-ban egy szentpéterfai tanácstag figyelmeztetett: a „gráci” - azaz osztrák - televíziós adás káros politikai hatású a helyi ifjúságra, javasolta, hogy a kultúrházban korlátozzák - minden bizonnyal: szüntessék meg! - az említett adás kollektív megtekintését.21 15 MNL VaML XXIII-700/a/830/l. Ólmod Községi Tanács Tanácsülési jegyzőkönyvek. 16 MNL VaML XXIU-700/a/878/l. 17 Vasvármegye 1902. december 11. 18 MNL VaML XXlll-700/a/742/l. Felsőcsatár 1956. szeptember 16. 15 MNL VaML XX111-700/a/830/1. Ólmod Községi Tanács Tanácsülési jegyzőkönyvek 1957. március 25. 20 MNL VaML 18. F. 1. Fcs. 58. Ő.e. 1966. Horvátzsidányi MSZMP Alapszervezeti taggyűlési jegyzőkönyvek 1966. május 16. 21 MNL VaML XXllI-700/a/878/3. Szentpéterfa 1968. szeptember 18. 155
