Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)

Természettudomány - Víg Károly - Hanusz Orsolya: Az indonéz szigetvilág fiatalon elhunyt kutatója, Doleschall Lajos (1828-1859)

VÍG KÁROLY & HANUSZ ORSOLYA: AZ INDONÉZ SZIGETVILÁG FIATALON ELHUNYT KUTATÓJA, DOLESCHALL LAJOS... hogy a rizs-, indigó- vagy kókuszültetvényeken túli hegységbe jussak. Ezen kívül a kikötőkben is nehéz hajóhoz jutni. Ha egy trieszti kereskedőházzal meg­állapodást lehetne kötni, akkor a holland-indiai gyorspostával (Landmaille)32 időről időre kisebb do­bozkákat lehetne küldeni, és így talán egész jól le­hetne akár élő küldeményt is Bécsbe juttatni. Ha ezt ki tudná eszközölni, az már nagy segítség lenne. A dédelgetett Arachnidáimban eddig csalódtam. Kevés Salticidaen33 kívül semmit sem találtam a na­gyon elterjedt Buthus cyaneus34 kivételével, ezért hát a Dipterákhoz nyúltam, amelyekről eddig már egyet s mást publikáltam a batáviai Genootschap voor Natuurkunde Közleményeiben35. Hét hónapja tartózkodom a még részben függet­len Jokjokarta36 királyság fővárosában, a szultán székhelyén, az egykori jávai pompa és gazdagság maradványainak székhelyén, egy olyan országban, amelyre 25 évvel ezelőtt még őserdők vetettek árnyé­kot, de amely most napról napra civilizáltabbá válik. A strandtól öt mérföldnyire északra fekszik, keletről egy alacsony hegylánc határolja, egy tágas, számta­lan indigóültetvényben bővelkedő völgyet alkot, amely évente roppant kincseket terem. Jokjokarta fekvése roppant bájos; csaknem a szüntelenül füs­tölő Merapis lábánál fekszik, amely mögött a G. Merbabu csonka csúcsa törekszik az ég felé, óriási banánfák pompás fasorai húzódnak a völgyön ke­­resztül-kasul, sötét lombjukban megszámlálhatat­lanul sok rizsmadár fészkel, amik, már napkelte előtt fülrepesztő csivitelésbe kezdenek. Csak arra lehet pa­nasz, hogy nincsenek a környéken nagyobb folyók. A keleti monszun égető napja mindent felper­zselt, már öt hónapja nem esett egyetlen csepp eső sem. Az egész természet esőért epedezik, és az érke­zésemkor még oly pompásan zöld gyep, valamint a bokrok is sápadt sárga színűek, még a szúnyogok is eltűntek, csak egy-egy mehet látni a ritkás virágo­kon, amint táplálékra szomjazva zümmögnek ide­­oda. A páfrányok és Asclepiasok37 szép zöld lombja elszáradva hullik alá vagy aszottan csüng, sóvárogva a nyugati monszun éltető frissességére. A hegyekben esténként egész sávokban látni az égő alangfüvet38, ami kiűzi búvóhelyükről a tigriseket, akik ezért a vi­déki házak környékéig terjesztik ki portyáikat. A máskor oly szép bambuszok lomb nélkül állnak, egyedül az Erythrinák tüskés törzsén feszítenek cso­mókban a tűzpiros virágok, éppúgy, mint ahogy a Sal­­matia malabarica most levél nélkül maradt óriási tör­zse számtalan nagy virággal büszkélkedik. Még a ma­darak is, amelyeknek tollváltási időszaka mostanra jött el, hallgatnak és betegeskednek, mint az egész ki­égett természet. A környék vulkáni hamuból álló ta­laja izzik a rendkívüli 90-98° Fahrenheit forróságban. A legkisebb szellő esetén is, amelyből egyébként csak kevésnek örvendhetünk, egész porfelhők keletkeznek. Szerencsére az éjszakai és a reggeli órák hűvösebbek; már hat hete a hőmérőm reggel fél 6-kor 62-64° Fah­renheitet mutat. Ennél a hőmérsékletnél az összes in­diaifagyról panaszkodik, a jávai könnyű szarongjába burkolódzva, a földre kuporodik és rosszul érzi magát; a házi madaraim - néhány kis turbékoló galamb és papagájok -felborzolt tollal várják a nappal melegét. Ami a klímát illeti, az a messzemenőkig egészséges. Alkalmam nyílt az őslakos jávaiak szokásainak tanulmányozására, és már néhány figyelemre méltó dolgot is átéltem. Amint azt már tudja, egy herceget eltemettünk, és láttam, amint egy másikat beiktat­tak,39 miközben egyébként ugyanazt a festői felvo­nulást, ugyanazt a monoton gambelangjátékot,40 32 A holland Kraftkurpost megnevezése, amelyet az Indiába vezető út lerövidítésére rendeztek be. A brit indiai posta Párizson, Marseille-n, Alexandrián és Szuezen keresztül vezetett, majd hajóval Bombaybe, Kalkuttába, Szingapúrba és onnan vitte a haditengerészet a holland postát Batáviába. 33 Ugrópókok. 34 Heterometrus cyaneus skorpiófaj. 35 Doleschall első ismert publikációja a Natuurkundig Tijdschrift voor Nederlandsch Indie Batavia című szakfolyóiratban 1855-ben jelent meg a Platijdactijlus guttatus hangadó szervéről (Doleschall 1855a). Az első kétszárnyúakról (Diptera) szóló tanulmánya 1856-ban jelent meg ugyanebben a folyóiratban (Doleschall 1856). Egyelőre nem sikerült a folyóiratot azonosítani. 36 Helyesen Jogjakarta, mai írásmódja: Yogyakarta. 37 Selyemkórófélék (Asclepiadoideae), a meténgfélék (Apocynaceae) egyik alcsaládja. 38 Imperata cylindrica. 39 Talán Yogyakarta ötödik és hatodik szultánjáról van szó. V. Hamengkubuwono 1855 nyarán halt meg, majd testvére, VI. Hamengkubuwono szultán vette át a trónt. 40 A gamelán indonéziai (leginkább Báli és Jáva szigetét érthetjük ide) zenei együttes. Számos hangszer kap benne szerepet, úgymint xilo­fon, metallofon, dobok, gongok, bambuszfuvola és húros hangszerek; időnként énekhang is. A fogalom inkább takarja a hangszerek ösz­­szességét, mint a rajtuk játszó zenészeket. 66

Next

/
Thumbnails
Contents