Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Természettudomány - Víg Károly - Hanusz Orsolya: Az indonéz szigetvilág fiatalon elhunyt kutatója, Doleschall Lajos (1828-1859)
VÍG KÁROLY & HANUSZ ORSOLYA: AZ INDONÉZ SZIGETVILÁG FIATALON ELHUNYT KUTATÓJA, DOLESCHALL LAJOS... tor, Mihály Dienes Doleschall, and his wife Johanna Lacsny. Hardly anything is known of his childhood or youth. He studied in Modor (Módra) and Pozsony (Bratislava) before qualifying as a physician in Vienna. Having been drawn into entomology early in his life, it attracted him far more than practical medicine. His first paper, on the spiders of the Habsburg Empire, included many data from Hungary. His desire to study natural history had much to do with his move into Dutch service in 1852, which led to him leaving for the East Indies as a military doctor on 23 May 1853. He was initially stationed in Weltevreden (now part of Jakarta), then at the William I Fortress in the Ambarawa Valley of Central Java. After a period in Djokja, also in Central Java, he was transferred as a military doctor to the island of Ambon in 1836. There he worked under Otto Gottlieb Mohnike (1814-1887), who was also a widely knowledgeable natural historian. Doleschall travelled around the whole island, including Leitimor in the south-east. His research was mainly into the Diptera and spider fauna of the area. His articles in specialist German, English and Dutch journals described numerous new species. He sent his collections to the Hungarian National Museum and the Natural History Museum in Vienna. An excellent feel for languages gave him the ability to converse in Hungarian, German, Slovak, French, English, Dutch and Malay. Doleschall’s work attracted the attention of a British naturalist, Alfred Russel Wallace (1823-1913), who visited him in 1857 and reported on the visit in several letters. He had been introduced to the young Hungarian Doleschall by Mohnike, he said, as another engaged in entomology. He praised the talents of this kind young person, and was shocked to hear he had died of consumption, yet fulfilled his medical obligations till the last moment. The death of Doleschall at the age of32, on 26 February 1839, on the eve of a fine scientific career, was a big loss to science, for Hungary and the world. The letters he had sent to Hungary were filled with enthusiastic patriotism and spelled out a desire to work in his home country. It was tragic that fate would not allow him that opportunity. The display presents the life of Lajos Doleschall and his zoological findings. keywords: Lajos Doleschall, Ambon, Java, Diptera, Arachnida, history of science, biography Bevezetés Herman Ottó (1835-1914) a magyar pókfaunát bemutató műve bevezetőjében felsorolta a hazai pókok ismeretéhez adatokat közlő munkákat. Történeti áttekintésben az első írásként Doleschall Lajos (1828-1859) 1852-ben megjelent dolgozatát jelölte meg (Doleschal 1852b), majd így jellemezte: „E dolgozat puszta felsorolása azoknak a fajoknak, amelyeket szerző a császári múzeumból meghatározott, és alig egy-két oly adatot vett fel, a mely lehetségessé teszi, hogy a megnevezett alakot a dolgozat segítségével újból felismerhetnék.” (Herman 1876:4). A dolgozat szerzőjét Herman elég szűkszavúan mutatta be: „Dr. Doleschall Lajos magyar földön, Vág-Újhelyen 1827- ben született és 1859-ben Amboina szigetén halt meg, mint holland szolgálatban álló orvos.” - és megjegyezte, hogy „Bővebb életrajzát ezen igen érdemes, fájdalom igen korán elhunyt tudósnak legközelebbről reményiem adhatni, mert kilátásom van, hogy részint öccsétől Doleschall E. A. lelkész úrtól, részint a bécsi és udvari állattani cabinettől a szükséges adatokat meg fogom nyerni.” Sajnos Herman Ottó nem váltotta be ígéretét, mert a pókmonográfia megjelenése után érdeklődése más irányba fordult. Ha akkor megírja Doleschall Lajos élettörténetét, nem az utókornak kellene a fiatal tudós méltó helyét kijelölnie a hazai természettudósok panteonjában és utóvédharcot folytatnia Doleschall nemzetiségi hovatartozását illetően. A hazai közvélemény az idegenbe szakadt hazánkfia kalandos mindennapjairól a népszerű képes újságok tudósításai révén gyakorta olvashatott. Hosszabb-rövidebb levelei sorra jelentek meg a Vasárnapi Újság, a Pesti Napló, a Pesther Loyd és a Budapesti Hírlap hasábjain, de levelei a bécsi császári és királyi botanikai és állattani társulat folyóiratában (Verhandlungen der kaiserlichköniglichen zoologisch-botanischen Gesellschaft in Wien) is napvilágot láttak (Doleschall 1854, 1855b, 1862). Ezek kivonatát hollandra is lefordították, és a De Gid közölte azokat (Veth 1865). Mindezek ismeretében meglepőnek tűnik, hogy Doleschall első életrajzát 1881-ben a The En-50
