Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Természettudomány - Dankovics Róbert: Az olaszfai farkas
SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20l8 39-48 2. ábra. Az aranysakál (Canis aureus), a német juhászkutya és a farkas koponyája (Canis lupus) Figure r. Skulls of a golden jackal (Canis aureus), an Alsatian dog and a wolf (Canis lupus) átmérőjű, hengeres kitöréssel sérült. A törés csontperemének behajlása és kiszakadásának iránya alapján, a nyaktól az orr felé tartó sörét okozta a sérülést. Sem az orr, sem a járomnyúlvány kitört csontperemén nem látszik forradásnyom. A járomnyúlványt és az orrot ért sörétszemek által okozott sérülések alapján a lövés hátulról érte az állatot. Mivel a fejen életveszélyes sérülés nyomai nem láthatók, valószínűsíthető, hogy a pusztulását okozó sörétszemek nagy része a felsőtestet és a nyakat érhette. A ragadozó terítékre hozása tehát lőfegyverrel történt, és nem csapdázással. A sörétszemek okozta sérülések alapján a vadhoz képest jól meghatározható az elejtő helyzete. A homlokcsont járomnyúlványának és az arcorri rész sérülésének vizsgálata szerint a lövés alacsony szögben, kissé jobb oldalról érte a háttal álló vagy szaladó állatot. A vadász hajtásban, vagy cserkeléssel került lőtávolságon belülre, és a földön állva lőtt a vadra. A nyakszirtcsont jobb oldali bütykének (condylus occipitalis) felületén jól kivehető hosszúkás be-3. ábra. Az ékcsont (os sphenoidale) elülső része és az ekecsont (vomer) alapjának körvonala a farkas koponyáján Figure 3. The innermost sphenoid bone (os sphenoidale) and outline of the vomer on the wolf skull nyomódás utólagos sérülés, ami a tárolás, és nem a koponya leválasztása során keletkezett. A kraniometriai méreteket Hell & Paule (1982) nyomán, Faragó (1989) által megadott méretfelvételi helyeken vettük fel, a közzétett hazai és szlovák farkas koponya adatokkal való összehasonlíthatósága érdekében. A koponya jellemzői alapján meghatározható az állat faja, közelítő pontossággal a példány életkora is. Az ivar egyértelmű meghatározása a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetséges (1. táblázat). A faj A robusztus koponya méretei és a fogazat jellege első ránézésre sejtették, a szájhagyomány nem alaptalan. A faj meghatározása kraniometriai jellemzői (Hell & Paule 1982; Faragó 2007; Suminski 1975; Újhelyi 1989) és összehasonlító vizsgálata alapján történt. Méretei (1. táblázat) - hossza és szélessége - alapján egyértelműen kizárható faj volt a vörös róka (Vulpes vulpes) és az aranysakál (Canis aureus). A koponya tehát farkas (Canis lupus), azonban a vadon élő alapfaj és háziasított változata, a házi kutya, azon belül is néhány juhászkutya fajta koponyája hasonlít egymáshoz (2. ábra). A fajon belüli meghatározás Suminski (1975) nyomán Stubbe (1989) és Faragó (2007) által leírtak alapján történt. A farkas és a német juhászkutya koponya elkülönítésére általa javasol morfológiai különbségek: • az ékcsont (os sphenoidale) elülső részének körvonala és az ekecsont (vomer) alapjának körvonala (3. ábra) • a sziklacsont hasadékának (os temporale pars petrosum incisura jugularis) formája, 41
