Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Természettudomány - Balogh Lajos - Vadász Dianna: A Vasvármegyei Múzeum Természetrajzi Tárának dr. Gáyer Gyula által létrehozott képgyűjteménye II. rész
BALOGH LAJOS & VADÁSZ DIANNA: A VASVÁRMEGYEI MÚZEUM TERMÉSZETRAJZI TÁRÁNAK KÉPGYŰJTEMÉNYE II. előzve, azon már évtizede dolgozott. Néhány évi munkával a tárból mintaszerűen berendezett, úgy ismeretterjesztő, mint a megye természeti viszonyai tudományos feltárásának érdekeit célzó gyűjteményt teremtett (Boros 1933). Felismerve rendkívüli dokumentatív értékét, a baráti köréhez tartozó Fodor Ernő és Mályusz Egyed törvényszéki tanácselnökök és mások segítségével - egyéb gyűjteményrészek mellett - létrehozta a botanikai, illetve természetrajzi képgyűjteményt (Horváth 1983, Jeanplong 1983a,b, Gergye & Németh 2014), amely a maga nemében akkor az első ilyen gyűjtemény volt az országban (S. Pável 1964). Noha a fényképezést többnyire ehhez nála jobban értőkre bízta, Benda (1933) szerint saját felvételei is művészi tökéletességűek, amelyek helyenként mások közleményeit is illusztrálják (pl. Dezső 1930). A képeket kiállításokon a közönségnek is bemutatta (Horváth 1983), s azt is hangsúlyozta, hogy „képgyűjteményünk már nem egy szakdolgozathoz szolgáltatott anyagot” (Gáyer 1927a). Talán legjobb életrajzírója, dr. Lengyel Géza nyomán eszünkbe jut Gáyer Gyulának a képi ábrázolások iránt már gyermekkorában tanúsított érdeklődése, érzéke, szeretete: „A későbbi iró és szerkesztő első megnyilvánulása már 9 éves korában jelentkezett, amidőn készített (persze kézírással) egy »Képeskönyv. Kisebb gyermekek számára irta és nyomtatt a Gáyer Gy.« c. munkát. Bájos és megkapó, hogy a pöttömnyi gyerek ezt »kisebb gyermekek részére« készítette. ”... Később pedig „Háborús naplójában (1914. aug. 25.) írja: »Borbélyomnál egy alpesi tájkép függ. Primitiv kép, mégis jól kitűnik rajta az alpesi tájak nagy egyedülvalósága, messzeállása az emberi élet minden kicsinyességétől. Alpesi kirándulásaimon, magányos hegyi utaimon olyan szabadnak, olyan könynyűnek éreztem én is mindig magamat. Olyan távol volt tőlem minden emberi küzdelem s egynek éreztem magamat a nagy természettel. A kőszikla, egy hangya, egy madár mind testvérem volt« (Lengyel 1934).” Kétségtelen, hogy Gáyer munkásságával „nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a szombathelyi az egyik legtekintélyesebb múzeuma legyen a Magyar Hazának” (Varga 1937). Kétrészes tanulmányunkkal muzeológiai munkássága egy kevéssé ismert szelete eredményeinek modern kori továbbéléséhez szerettünk volna hozzájárulni, hiszen amint arra az első rész (Balogh & Vadász 2017) elején is utaltunk, a közgyűjtemények hozzáférhetőségét célul tűző országos program nyomán e gyűjteményrész is felkerült az internetre, így közleményünk a MúzeumDigitár honlapján (MúzeumDigitár 2015) már létező világhálós fényképi adatbázis szöveges háttéranyagául is szolgál, párhuzamosan tárgykörében is hasonló múzeumi kezdeményezésekkel (Mező 2017). jelen ismertetése révén Gáyer képgyűjteménye a jövőben a hazai növényfotográfiát számba vevő munkákban is említést nyerhet (vö. Molnár & Vidéki 1999). Az emléke előtti tisztelgés jegyében a Savaria Múzeumban egy évtizede került megrendezésre a „Virágok bírája -125 éve született Gáyer Gyula botanikus” című kiállítás, amely a Vasvármegyei Múzeum Gáyer-korabeli természetrajzi kiállítási tárlóinak felhasználásával adott a tudós gazdag életművéből - így képgyűjteményéből is - metszetet (Balogh 2008, Pócs & Balogh 2008). E kiállítás kamara-változatát 2015-ben Gáyer egykori másik munkahelyén, a Szombathelyi Törvényszék épületében is bemutattuk, a „Dr. Gáyer Gyula bíró és botanikus” című előadás kíséretében (Kosi et al. 2016). Dr. Gáyer Gyula múzeumi évkönyvünk legutóbbi és jelen kötetében ismertetett képgyűjteménye képes bepillantást adni abba az érdeklődés-, látásmód- és szakértelembéli sokféleségbe, zseniális tudósi képességbe, amely a XX. század egyik legjelentősebb Vas megyei természettudósának - legnagyobb botanikusának - életútját, szakmai munkásságát és emberi nagyszerűségét fémjelzi. Köszönetnyilvánítás Köszönjük Hetényi Józsefnek (Celldömölk), a Vas Megyei Levéltárnak és a Magyar Természettudományi Múzeum Tudománytörténeti Gyűjteményének a tájékozódást segítő, egyes Gáyer-kéziratok rendelkezésre bocsátását, dr. Baráth Attilának a bírók és ügyészek, Kelbert Krisztinának a fényképészek, Varga Lászlónak az erdészek életrajzi adatainak megadásában nyújtott segítségét, és Vidéki Róbert hasznos észrevételeit. 34
