Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter: Fa körül táncoló gyermekeket ábrázoló porcelánplasztika restaurálása
SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20l8 171-184 Tárgyleírás A porcelán szoborcsoport alapvetően két részre bontható. Statikai szempontból a nagyobb egységet és a fő súlyt a rocaille talpazat adja, amin két fiú és két lány körtánca látható (3. ábra). Az alakokat aprólékos részletességgel, finoman mozduló testtartásban mintázták meg. Az éppen csak összeérő kezek, a libbenő ruhák, a táncra mozduló testek örök mozdulatlansága olyan, mint egy pillanatfelvétel. A lendületességük és térbeliségük mégis várakozással tölti meg a jelenetet. Az ember szinte várja, hogy a fiatalok tovább forduljanak. Kifejezetten részletgazdag a ruházatuk, mintázásban és festésben egyaránt. Az apró masnik, fodros kézelők, gallérok, libbenő kötény, kabát, hajfonat, festésben finom vonalú csíkozás és gazdag növény minta, gyönyörű élő színek hihetetlen egyensúlyban vannak. A talpazaton, a figurákon kívül hangsúlyos aranyozott rocaille dísz látható (4. ábra), valamint némi fű, apró virág és farönk, amelyek diszkrét tartóelemként és térelválasztóként funkcionálnak. A kompozíció központi, külön mintázott eleme a porcelán fa, amelyet eredetileg speciálisan kialakított réz elemmel rögzítettek az alaphoz, sajnos nem túl stabilan. Tömege nagyon kicsi. A törzs karcsú, a táncolok fölé nyúlik. A lombozat valószerűtlenül vékony, karéjos levelek sokaságából áll, amelyek csomópontokból kiindulva kapcsolódnak az ágakhoz. A törzs finomvonalas festése és a levelek lazúros zöldje harmonikusan illik a talapzat táncjelenetéhez. Színeiben egy nyugodt, visszafogottabb központot képvisel, a színes, aprólékosan díszített figurák között. A légies lombozat viszont erősíti a körtánc megfagyott pillanatának lendületét, mintha a levelek egy szellő hatására bármikor megmozdulhatnának. Formailag és a színek tekintetében igényes, harmonikus műalkotás, elegáns megjelenéssel. Meissen az európai porcelán bölcsője Az európai porcelán felfedezése Johann Friedrich Böttger (1682-1719) nevéhez fűződik. A tehetséges alkimistának a porosz király udvarában nem sikerült aranyat előállítania, ezért Szászországba menekült, ahol Erős Ágost elfogatta. A választófejedelem hamar felismerte, hogy az aranykészítés még foglya képességeit is meghaladja, ezért új feladat elé állította. Szeretett volna egy saját porcelángyárat. Fő vegyészének, az előkelő származású Ehrenfried Walther von Tschirnhausennek (1651-1708) azonban nem sikerült egyedül áttörést elérni a „valódi” porcelán előállításához vezető úton. Kísérletei során gyűjtőtükrökkel vizsgálta a hővisszaverődést, hogy megállapítsa a nehezen olvadó anyagok, mint például a kaolin olvadáspontját. Erős Ágost felismerte, hogy a két szakember együttműködése meghozhatja a várva várt eredményt. Kezdetben a Drezdában épített primitív kemencékben Böttger Steinzeug néven ismert, vörös kőedényt készítettek. Az első kísérleti porcelánedények 1708-ban születtek, nem sokkal von Tschirnhausen halála előtt. Tényleges gyártásuk 1710-ben kezdődött a Drezdától tizenkét mérföldre lévő Meissenben, ahol Erős Ágost hathatós segítségének köszönhetően felépült az új gyár. (Nékam 1980:5; Melegati 1996: 86; Sandon 1998: 84-87; Du Boulay 2001: 88). Az első kísérleti porcelánokat a meisseni gyárban kolditzi kaolinból sikerült előállítani. A kezdeti nehézségek egy részét kiküszöbölték, amikor új kaolinlelőhelyet fedeztek fel Aue mellett, és a Böttger-porcelán krémszínű megjelenését felváltotta a tiszta fehér massza és máz, amely simaságában vetélkedett a japán Kakiemon-stílusú porcelánokéval. (Nékam 1980:7; Sandon 1998: 87). A korai darabok keleti mintára készültek, de a színekkel még nem boldogultak, ezért ezeket a porcelánokat továbbküldték Augsburgba, ahol a darabokat ezüstbe és aranyba foglalták, sokat pedig a Fiausmalernek nevezett független festők láttak el zománcozással vagy festettek hidegen olajfestékkel. A leghíresebb független díszítőműhelyek, a Seuter és az Auffenwerth család vállalkozásai voltak, de említést érdemel a breslaui Böttengruber és Ignz Pressler a bayreuthi ). F. Metsch ésl740-től Pressnitzben dolgozó F. F. Mayer és F. j. Ferner házifestő, akinek működési helyét ma is homály fedi (Sandon 1998: 88; Du Boulay 2001). A meisseni manufaktúra megalakulásának első évtizedében súlyos gyártási, technikai, technoló173
