Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Régészet - Márton András - Molnár Attila: Korai kelta pecsételt kerámia Szombathely-Oladról (Vas megye). Megjegyzések a keleti kelta pecsételt kerámiához és a Dunántúl La Tene-kori fazekasságához
MÁRTON ANDRÁS & MOLNÁR ATTILA: KORAI KELTA PECSÉTELT KERÁMIA SZOMBATHELY-OLADRÓL (VAS MEGYE)... tezése. Helyzetük hasonló a kettős-S vagy lantpecsétlőkéhez. Utóbbiakat J. V. S. Megaw és M. R. Megaw dolgozta fel 2006-os tanulmányában (Megaw & Megaw 2006), az ott felsorolt leleteket a Sárvár-Móka-dűlő (Vas megye) lelőhelyen feltárt fazekasmühely anyagával és az Érsekúj - vári/Nové Zámky-i (Nitra, Szlovákia) vaskori temető területéről származó szórványdarabbal egészíthetjük ki (Szilasi 2006: 7-8. tábla; Szilasi 2011: Abb. 134-135; Stegmann-Rajtár 2009: Taf. 18,12) (vő. 4. ábra. 4-6.). Kontaktzónák A pecsétek elterjedése felveti a kérdést, milyen keretek között terjedtek az új (művészi) ideák, illetve hogy jutottak el maguk a kerámiatermékek végső felhasználási helyükre. Mivel a petrológiaikémiai vizsgálatok ma még igen ritkák, a legtöbb esetben csak egyes speciális kerámiacsoportok engedik meg a téma behatóbb vizsgálatát, amire a kelta pecsételt kerámia kiválóan alkalmas. C. H. Gosden vizsgálatai a csehországi La Tene-periódust illetően azt az eredményt hozták, hogy legfeljebb 30-40 km-es körön belül számolhatunk valódi kerámiakereskedelemmel (Gosden 1985, 1990, 1993). Egy másik tanulmány, mely kifejezetten a pecsételt kerámiát vizsgálta, a Morva folyó vidékén mutatott ki egy kisebb régiót, ahol 25 km-es körben tűnnek fel hasonló pecsételt motívumok a kelta kori kerámián (Golánová 2006: 136f, Abb. 2). A magyarországi kelta anyagot illetően egyelőre még kevés vizsgálat történt (Jerem 1984: 71-76; Jerem et al. 1998; Megaw & Megaw 20 06: 374-376; Zeiler et al. 2009: 264, 267-268; Gherdán et al. 2012). Ezek a fent említett csehországi megfigyelésekhez hasonló eredményeket hoztak, azaz a hagyományos kerámia kereskedelme meglehetősen szűk távolságokon belül zajlott. A pecsételt kerámialeletek azonban felvázolnak egy kelet-dunántúli „műhelyt”, melynek gyártmányai az egymástól légvonalban mintegy 75 km-re fekvő Rácalmás-Kulcs-ról (Fejér megye) és Veszprém-jutasról (Veszprém megye) kerültek elő (Patay 1963). Sajnos anyagvizsgálat nem történt, ezért nem bizonyítható, hogy a két edény egyazon fazekastelepen készült, ám nemcsak a pecsételt díszítés, de az agyag és a vázaforma is arra mutat, hogy azonos műhely termékeiről van szó. Ez arra utalhat, hogy bizonyos korongolt kerámiafajtákat nagyobb távolságra is szállítottak a fazekasműhelyek, vagy arra, hogy a két edény gyártóhelye valahol a két lelőhely között félúton lehetett. A Sopron-Lajta-vidék-Bécsi-medence területén a leletek egy valamivel tágabb kontaktzónát rajzolnak ki, amely nyugati irányban a Traisen-völgyig terjed, és amelyen belül igen szoros gazdaságitársadalmi-személyes kapcsolati hálóval számolhatunk. Ezt különösen az ugyanazzal a pecsétlővel díszített edények illusztrálják jól: egy halhólyag formájú pecsétdísz (kommaförmige/fischblasenförmige Stempel) feltűnik Sopron-Krautacker telepén, illetve Neunkirchen, Mannersdorf és Pottenbrunn (mindhárom Alsó-Ausztria) egy-egy sírjából származó edényeken is, elsősorban a LT Blvége felé keltezhető leletösszefüggésben. Különösen érdekes, hogy megfigyelhető a pecsétlő kopása: a pottenbrunni már meglehetősen kopott (Zeiler et al. 2009: 267f, Abb. 7, Abb. 9). Más pecsétdíszek, így pl. a fekvő S-ek (liegende S-Stempel) is szoros rokonságot mutatnak a Sopron-Lajtavidék több lelőhelyén és valószínűleg szintén egy műhelyből származnak vagy legalábbis ugyanaz a fazekas készítette őket (Jerem 1984: fig. 16). Jerem Erzsébet feltételezi, hogy Sopron-Krautackeren lehetett az a jelentős fazekascentrum, amely a környező területeket áruval ellátta. Itt valóban nagy számban kerültek feltárásra kemencék a LT-időszak több periódusából (Jerem 1984: 57ff; Zeiler 2009: 263ff), kérdés, hogy Sopron kizárólagos termelő és innovatív központ volt-e ilyen szempontból vagy sem. Bizonyos adatok arra utalnak, hogy nem, legalábbis a halhólyagpecsétes mannersdorfi edény az anyagvizsgálatok szerint valószínűleg nem Sopronban, hanem helyben készült (P. C. Ramsl in: Zeiler et al. 2009: 267f). Könnyen elképzelhető viszont, hogy ugyanazon személy, egy vándorfazekas készítette őket, amint az már többször felvetődött a hasonló leletek kapcsán (a vándor fémművesekkel szoros összefüggésben). Ezt a vándorfazekas elméletet 144
