Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)
Régészet - Márton András - Molnár Attila: Korai kelta pecsételt kerámia Szombathely-Oladról (Vas megye). Megjegyzések a keleti kelta pecsételt kerámiához és a Dunántúl La Tene-kori fazekasságához
SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20l8 137-148 kevés fordul elő. Ezek egyik csoportját alkotják azok az edények, amelyek anyagában nagyobb grafitszemcsék találhatók, ide tíz-tizenkettő, részben valószínűleg összetartozó töredék tartozik. Ennél alig több azon edénytöredékek száma, ahol a mátrix apró kavicsokon kívül grafitszemcséket is tartalmaz kisebb-nagyobb számban. Grafitos bevonat nyomait, kívül és belül, egy tucat edénytöredéken sikerült megfigyelni. Szintén elég kevés a vékonyabb falú, finomabb kidolgozású kerámia, a döntő többség egy meglehetősen jellegtelen, korongolt áru. A meghatározható formákat tekintve meglepően egyöntetű az oladi objektum leletanyaga: elsősorban néhány alacsony tál- és magas fazékformáról van szó, amelyek, tipikus házikerámia lévén, meglehetősen hosszú tradíciókat őrizhetnek. A tálak között a legfeltűnőbb jelenség, hogy az edények nagy része egy félgömbös testű, enyhén behajló vagy egyenesen álló, kissé megduzzadt peremű, díszítetlen tálformához tartozik, lapos vagy omphaloszos aljkiképzéssel (Sajópetri 1.2.2-típus, Zeiler Bw3-típus) (3. ábra. 1-5.). Bár az oladi tálak több méretben készültek, a perem kialakítása annyira hasonló, hogy egy adott fazekasműhely termékeire gondolhatunk. Ráadásul, míg más típusokból csak egy-egy töredéket találunk, ebből a formából nem egyszer fél vagy 2/3 edények kerültek a betöltésbe. Kérdés, hogy a szemétben való felhalmozódásuk véletlenszerű-e vagy esetleg az épület, településrészlet funkciójával függ össze. A leletanyag keltezéshez sem nyújtanak túl biztos fogódzót, legfeljebb a 100%-os korongolási arány, továbbá az omphalosz gyakorisága utalhat a kora LT végére vagy a közép LT- időszak elejére. Az egyik legpontosabban keltezhető töredék egy a fentieknél jóval finomabb kidolgozású, simított felületű, pecsételt díszítésű omphaloszos tálhoz tartozott, mely formája alapján szintén az LT В időszakban vagy az LT B2/C1 időszak átmenetében (Zeiler 2010: Bwl-típus, 69-71, 93-95), díszítése alapján az LT B2 időszakban, esetleg az LT B2/C1 időszak átmenetében készülhetett (részletesen lásd lejjebb). A további edényformák között jellemző az S- profilú kialakítás, de minden esetben a LT Bl-időszakban jellegzetes perem és váll közötti borda nélkül (3. ábra. 6,8-9.; vö. Zeiler 2010:92ff, Abb. 69). Előkerült ezen felül egy duzzadt peremű fazék („Wulstrandtopf’) peremtöredéke, amely a korai LT-időszak emléke - ettől az egytől eltekintve azonban fazékformák nemigen vannak jelen a leletanyagban (3. ábra. 7.). Egy durva fésűdísszel ellátott edénytöredék duzzadt peremmel, vállán dísztelen bordával jó pár méterrel a háztól, a humuszból került elő, így keltezése nem feltétlenül érvényes a mi objektumunkra (3. ábra. 10.): ez a típus már a LT B2-ben megjelenik, majd a LT C-ben válik gyakorivá (Szabó 2007: 317; Zeiler 2010: 31, Anm. 19,106ff). Összefoglalva megállapítható tehát, hogy az oladi földbe mélyített épület betöltése viszonylag hosszú életű edénytípusokat tartalmazott, melyek az LT B2-periódusban (esetleg a LT B2/C1 átmenetében) készültek, abszolút kronológiailag hozzávetőleg Kr.e. 310-260/250 között. Azonos pecsétlővel díszített kerámia Óladról és Koroncóról A cikkünk tárgyát képező pecsételt edény töredéke a földbe mélyített épület legalján került elő. jó minőségű, korongolt, finomra iszapolt homokkal soványított keményre égetett sötétszürke színűre kiégett agyagból készített, fényezett felületű omphaloszos tál fenéktöredéke. A két darabból ragasztott töredék nagysága 16,5x10,7 cm, megmaradt magassága 2,8 cm. A tálat belül, a 4 cm átmérőjű omphalosz körül egy sorban, nem túlságosan szabályos rendben hat bepecsételt minta, illetve annak töredéke díszíti - számuk eredetileg nyolc lehetett. A négyzet alakú, 18x18 mm nagyságú bélyeg egy fogazott keretben lévő kettőspalmettát (vagy két antithetikus peltát) formáz, ami a háttér bemélyítésével pozitívan emelkedik ki (2. ábra. 1.; 4. ábra. 2.; Első közlése: Molnár 2011:149; Farkas 2011: 270, Kát. 17/24). A pecsét stílusa és a motívumok kontúrja arra utal, hogy valamilyen szerves anyagból és nem fémből készült pecsétlőt használt a mester a minta elkészítéséhez. A pecsétdísz mintája és a keretezése szokatlan, de nem párhuzam nélküli: ugyanezt a motívumot látjuk viszont a Koroncó-Tószer-dűlőben (Győr-Moson-Sopron megye) Mithay 141
