Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 40. (Szombathely, 2018)

Régészet - Ilon Gábor: Újabb velemi urnamezős kori öntőformák. A Szent Vid-i és a góri fémműves központ jelentősége az urnamezős kori Kárpát-medencében

SAVARIA 40 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20l8 93-И3 for them, for example (Ilon 2015:231-234, Figure 32). Hammers are also known from Gór and Velem (2 and 4 respectively, see Table 1), although we are not talking here of “workshops” obtaining materials for smelting by trade means or of process­ing centres, although production of an industrial kind can be shown in both cases. With the moulds, 1 did not go so far as to examine problems of itinerant seasonal metalworkers or associated conse­quences and issues of interpretation (Boroffka & Ridiche 2003:171-174; Dietrich 2012). I take the view that full petro­graphic examination of the moulds in large series cannot be postponed further, as it may have worthwhile results. The same applies to trace elements in the copper ores at the quarries and their by-products (e.g. slag and ingots). keywords: mould, Gór/Kápolnadomb, Velem/Szent Vid, metalworking, Urnfield period Bevezetés Az 1970-es években a velemi Szent Viden és a Sa­­varia Múzeum Miske Kálmán gyűjteményében fogtam először a kezembe kőből és agyagból ké­szített öntőformákat. Bándi Gábor, Fekete Mária, Komoróczy Géza és Vékony Gábor velemi ásatási környezetben történt elbeszéléseiből értettem meg jelentőségüket. Az első kő öntőformát - saját feltáráson - a mezőlaki Szentpéteri domb 6. számú Árpád-kori sírjából 1985-ben bontottam ki (Ilon 1989: 21, 7. ábra 2). Ez egy késő bronzkori tokos balta, öntőékké átalakított és az Árpád-kor­ban talán fenőkőként használt példánya volt. Egy karikasorozat (?) agyag öntőforma töredékét pedig 1986 nyarán a németbányái 111/4. halom 2. „sírjából” emeltem ki (Ilon 1989: 18, 6. ábra 6). Újabb ilyen leletegyüttesre 1988-ban a góri Ká­polnadomb ásatásán bukkantam egy gödörben (K-6 szelvény „a”), emberi maradványok mellett. Köztük egy miniatűr Keftiu-öntecsé is megtalál­ható volt (Ilon 1992Ű). A Keftiuként történt meg­határozást mára a nemzetközi kutatás elfogadta (Pare 1999: 493; Primas 2005: 390-391; Jones 2007: 365; ClUGUDEAN 2010: 26; Popa 2015: 193, 205, Fig. 6). Miközben az összes (21 darab) góri formát (Ilon 1996) és műhelyt (Ilon 2003) pub­likáltam, az egyik negatívról petrográfiai vizsgálat is készült (T. Bíró 1995). Ennek figyelemre méltó eredményei: a vizsgált (SEM) öntőforma nyers­anyaga a Fejér megyei Sárszentmiklósról eredez­tethető homokkő (rhyolit). A góri forma nyers­anyaga tehát kb. 150 km-ről származik. Belső fe­lületén sikerült a tevékenységre utaló ón (Sn) és ólom (Pb) kimutatása is. A góri öntőformák több­ségéből petrográfiai vizsgálatra készített vékony­­csiszolati minták a hajdani Központi Múzeum Igazgatóságnak a Magyar Nemzeti Múzeumba történő integrálása közben sajnálatos módon el­kallódtak, máig lappangnak. Az ilyen típusú vizs­gálatokat a Magyar Nemzeti Múzeum sajnos többségében ismeretlen lelőhelyű, de néha lelő­helyes középső bronzkori öntőformáin Péterdi Bálint folytatta (Péterdi 2004). Ilyen előzmények után és közben elkezdtem egy a témakört a Kárpát-medence egész területén feltáró, a teljességre törekvő gyűjtést. Naiv elkép­zelésem célja egy leendő PBF-kötet volt, amelynek társszerzője Kovács Tibor lett volna. Ő ugyanis egy a Dunántúlt érintő olyan munkát már korábban elkezdett, amelyhez számos öntőformát megné­zett, leírt, lerajzoltatott és monografikus kiadásu­kat tervezte.1 Kovács Tibort azonban a közös munka kivitelezésében főigazgatói tevékenysége, majd betegsége és halála (2013) akadályozta meg. Végezetül a PBF-sorozat előre jelzett megszünte­tése - új kéziratok elkészítésére a 2010-es évek elejétől már nem adtak megbízást - és az alapító főszerkesztő-kiadó Hermann Müller-Karpe halála (2013) végleg irreálissá tették eredeti tervemet. Eközben, a gyűjtés munkaközi állapotában írtam egy tanulmányt a 2006-ban, Lehoczky Tivadar szü­letése 175. évfordulójára kiadott konferenciakötetbe (Ilon 2006). Ennek lényegi összefoglalása, az akkor rendelkezésemre álló adatok alapján a következő: 1. a bronzkor egyes időszakaiból (kora bronzkor: 22, középső bronzkor: 52, késő bronzkor: 65 lelő­1 Lásd a MNM Inventaria Praehistorica Hvngariae sorozata hátoldalán a VI. számmal, előkészületben jelzett Neuere bromezeitliche Hortfunde Transdanubiens címűt. 117

Next

/
Thumbnails
Contents