Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Természettudomány - Vig Károly: Hamuvá lett gyűjtemény. Kertész Kálmán születése 150. évfordulója alkalmából
SAVARIA 39 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2OI7 31—67 A győztes persze mindig úgy gondolja, neki van igaza, és jól tudjuk, a győztes diktálja a feltételeket. így volt ez a Tanácsköztársaság idején és törvényszerű bukása után is. Az emberi cselekedeteket a győztesek ítélik meg, és azok, akik a győztesek mellé állnak. Ma már nem fogjuk megtudni, ki miért hallgatott, amikor csendben maradt, és ki miért beszélt, vagy éppen kiabált. Ne ítéljünk elhamarkodottan, és ne hozzunk ki nem érlelt következtetéseket. Elég, ha elgondolkodunk, milyen indulatok, ismeretlen erők munkálkodtak az Állattárban, és az egyes szereplők mennyire lehettek játékszerei a hatalomnak. Az Állattár mindennapjai az első világháború végéig csendes, zajtalan munkában teltek. A legnagyobb problémát a helyszűke jelentette, ami miatt a tisztviselők dobozok és könyvek mögé barikádozva dolgoztak. A legégetőbb feladatot a rovarok elhelyezése jelentette, mert a rosszul záródó papírdobozok nem biztosítottak semmilyen védelmet a raktári kártevők ellen. Horváth Gézának végül sikerült többször is nagyobb összeget kisajtolnia a múzeum vezetésétől. Az új típusú, könnyen mozdítható és variálható rovarszekrények mintájául egy Párizsból, a Deyrolle cégtől származó szekrény szolgált mintául. Deyrolle már 1900-tól számos alkalommal szállított a múzeumnak rovardobozokat,21 sőt néha használt, de kifogástalan minőségű dobozokat is közvetített a múzeum felé. A Deyrolle-féle minták alapján készültek később a fiókos és polcos szekrények a száraz és az alkoholos rovargyűjtemény számára. Az 1910-es évek elején hirtelen megnőtt a természetrajzos tanárjelöltek száma, és nyilvánvalóvá vált, hogy aligha tudnak majd a tanári pályán elhelyezkedni. Akik hivatásukat komolyan gondolták, elkezdtek körbejárni, hogy hol nyílna lehetőség, ahol hajlamaiknak megfelelően el tudnának helyezkedni. így esett, hogy egyszerre öt, a zoológia iránt érdeklődő hallgató (Fényes Dezső, Bolkay István, Szabó-Patay József, Szombathy Kálmán és Pongrácz Sándor) jelent meg az Állattárban, hogy önkéntes gyakornoknak jelentkezzen. Horváth Géza végül ráállt, hogy a fiatalok mindennemű kötelezettség nélkül dolgozhattak, annál is inkább, mert így alkalom nyílt megismerni őket. 1910. május 2-án kelt levelében írta, hogy „alkalmazásukra felterjesztés készül”.22 Az önkéntesek munkába állásuk előtt „szabályszerű fogadalmat” tettek. Bolkay kivételével később mindegyikük fizetés nélküli, majd fizetett gyakornok, végül kinevezett tisztviselő lett. Szabó-Patay József Horváth Géza keze alá dolgozott, Horváth poloskáit rajzolta vagy a csápokat és egyéb szerveiket méregette. A gárdából Pongrácz Sándor vitte a legtöbbre, az Állattár igazgatója, majd a Természettudományi Múzeum főigazgatója lett. Az első világháború alatt a tisztikar liiánytalanul a helyén maradhatott. Csupán Szabó-Patay vonult be és végzett tudományos munkát a Gyáli út páros oldalán 1914-ben épült Zita Hadikórház laboratóriumában. A többieket a többszöri sorozáson, bár alkalmasnak bizonyultak, mint „nélkülözhetetleneket”, felmentették. Vége lett a háborúnak, elmúlt az októberi őszirózsás forradalom szele, vele együtt a szabadság hirtelen támadt örömmámora is, majd jött a döbbenetes kiábrándultság: 1918 karácsonyára az ország jelentős részét idegen hatalmak szállták meg, és egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy nem hirtelen katonai elhatározás állt az offenzíva mögött, hanem előre kimunkált döntések sora. A felismerés olyan mértékű lelki összeomlást okozott Magyarországon, hogy az értelmiség jelentős része lelki egyensúlyát a beszámíthatatlanság határáig elvesztette. Ebben a lelkiállapotban érte az Állattár tisztviselői karát 1919. március 21-e, a Tanácsköztársaság kikiáltásának a napja. Soós Lajos így emlékezett: „A [Károlyi Mihály féle] kiáltványt egy pillanatra fellobbanó reménytűz, és utána rémült fejveszettség követte. Ugyan ki tudta az értelmiség közül, mit is takar valójában a proletárdiktatúra? Hiszen Oroszországból csak a tömeges kivégzések és az értelmiség tudatos megsemmisítésének a rémhíre ért el Budapestig. Mi lesz a sorsuk? Mit kell ebben a helyzetben tenniük?” A Nemzeti Múzeum tisztviselőkarát már március 22-ére összehívták. Az összevisszaságból lassan körvonalazódott, hogy a múzeumnak ki kell törnie a rezignáltságból, és tisztviselőinek közelebb 21 Magyar Természettudományi Múzeum, Központi Könyvtár, Budapest, Állattár iratai, 1/1900,17/1900. 22 Magyar Természettudományi Múzeum, Központi Könyvtár, Budapest, Állattár iratai, 25/1910. 51