Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)

Természettudomány - Vig Károly: Hamuvá lett gyűjtemény. Kertész Kálmán születése 150. évfordulója alkalmából

SAVARIA 39 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2OI7 31—67 A győztes persze mindig úgy gondolja, neki van igaza, és jól tudjuk, a győztes diktálja a feltétele­ket. így volt ez a Tanácsköztársaság idején és tör­vényszerű bukása után is. Az emberi cselekedete­ket a győztesek ítélik meg, és azok, akik a győzte­sek mellé állnak. Ma már nem fogjuk megtudni, ki miért hallgatott, amikor csendben maradt, és ki miért beszélt, vagy éppen kiabált. Ne ítéljünk elhamarkodottan, és ne hozzunk ki nem érlelt következtetéseket. Elég, ha elgondolkodunk, mi­lyen indulatok, ismeretlen erők munkálkodtak az Állattárban, és az egyes szereplők mennyire le­hettek játékszerei a hatalomnak. Az Állattár mindennapjai az első világháború végéig csendes, zajtalan munkában teltek. A leg­nagyobb problémát a helyszűke jelentette, ami miatt a tisztviselők dobozok és könyvek mögé ba­­rikádozva dolgoztak. A legégetőbb feladatot a ro­varok elhelyezése jelentette, mert a rosszul zá­ródó papírdobozok nem biztosítottak semmilyen védelmet a raktári kártevők ellen. Horváth Gézá­nak végül sikerült többször is nagyobb összeget kisajtolnia a múzeum vezetésétől. Az új típusú, könnyen mozdítható és variálható rovarszekré­nyek mintájául egy Párizsból, a Deyrolle cégtől származó szekrény szolgált mintául. Deyrolle már 1900-tól számos alkalommal szállított a múze­umnak rovardobozokat,21 sőt néha használt, de kifogástalan minőségű dobozokat is közvetített a múzeum felé. A Deyrolle-féle minták alapján ké­szültek később a fiókos és polcos szekrények a száraz és az alkoholos rovargyűjtemény számára. Az 1910-es évek elején hirtelen megnőtt a ter­mészetrajzos tanárjelöltek száma, és nyilvánva­lóvá vált, hogy aligha tudnak majd a tanári pályán elhelyezkedni. Akik hivatásukat komolyan gon­dolták, elkezdtek körbejárni, hogy hol nyílna le­hetőség, ahol hajlamaiknak megfelelően el tud­nának helyezkedni. így esett, hogy egyszerre öt, a zoológia iránt érdeklődő hallgató (Fényes Dezső, Bolkay István, Szabó-Patay József, Szombathy Kálmán és Pongrácz Sándor) jelent meg az Állat­tárban, hogy önkéntes gyakornoknak jelentkez­zen. Horváth Géza végül ráállt, hogy a fiatalok mindennemű kötelezettség nélkül dolgozhattak, annál is inkább, mert így alkalom nyílt megismerni őket. 1910. május 2-án kelt levelében írta, hogy „al­kalmazásukra felterjesztés készül”.22 Az önkénte­sek munkába állásuk előtt „szabályszerű fogadal­mat” tettek. Bolkay kivételével később mindegyi­kük fizetés nélküli, majd fizetett gyakornok, végül kinevezett tisztviselő lett. Szabó-Patay József Hor­váth Géza keze alá dolgozott, Horváth poloskáit rajzolta vagy a csápokat és egyéb szerveiket mére­gette. A gárdából Pongrácz Sándor vitte a leg­többre, az Állattár igazgatója, majd a Természet­­tudományi Múzeum főigazgatója lett. Az első világháború alatt a tisztikar liiánytala­­nul a helyén maradhatott. Csupán Szabó-Patay vonult be és végzett tudományos munkát a Gyáli út páros oldalán 1914-ben épült Zita Hadikórház laboratóriumában. A többieket a többszöri soro­záson, bár alkalmasnak bizonyultak, mint „nél­külözhetetleneket”, felmentették. Vége lett a háborúnak, elmúlt az októberi őszi­rózsás forradalom szele, vele együtt a szabadság hirtelen támadt örömmámora is, majd jött a döb­benetes kiábrándultság: 1918 karácsonyára az or­szág jelentős részét idegen hatalmak szállták meg, és egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy nem hir­telen katonai elhatározás állt az offenzíva mögött, hanem előre kimunkált döntések sora. A felisme­rés olyan mértékű lelki összeomlást okozott Ma­gyarországon, hogy az értelmiség jelentős része lelki egyensúlyát a beszámíthatatlanság határáig elvesztette. Ebben a lelkiállapotban érte az Állat­tár tisztviselői karát 1919. március 21-e, a Tanács­­köztársaság kikiáltásának a napja. Soós Lajos így emlékezett: „A [Károlyi Mihály féle] kiáltványt egy pillanatra fellobbanó reménytűz, és utána rémült fejveszettség követte. Ugyan ki tudta az értelmi­ség közül, mit is takar valójában a proletárdikta­túra? Hiszen Oroszországból csak a tömeges ki­végzések és az értelmiség tudatos megsemmisíté­sének a rémhíre ért el Budapestig. Mi lesz a sor­suk? Mit kell ebben a helyzetben tenniük?” A Nemzeti Múzeum tisztviselőkarát már már­cius 22-ére összehívták. Az összevisszaságból las­san körvonalazódott, hogy a múzeumnak ki kell törnie a rezignáltságból, és tisztviselőinek közelebb 21 Magyar Természettudományi Múzeum, Központi Könyvtár, Budapest, Állattár iratai, 1/1900,17/1900. 22 Magyar Természettudományi Múzeum, Központi Könyvtár, Budapest, Állattár iratai, 25/1910. 51

Next

/
Thumbnails
Contents