Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Természettudomány - Vig Károly: Hamuvá lett gyűjtemény. Kertész Kálmán születése 150. évfordulója alkalmából
VÍG KÁROLY: HAMUVÁ LETT GYŰJTEMÉNY - KERTÉSZ KÁLMÁN SZÜLETÉSE 15О. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL apró fogásait, csínját-bínját magának Kertésznek kellett kikísérletezni, megtalálni. Nem véletlen, hogy a gyűjtési, határozási nehézségek miatt akkor is és napjainkban is a rovarászok között csak kevesen adják legyészkedésre a fejüket. Az Állattár gyűjteményébe a leltár szerint a legelső légypéldányok 1851-ben ajándékképpen kerültek Fabó Andrástól, szám szerint három (!) példány. Frivaldszky János (1822-1895) Mehádia vidékén gyűjtött kollekcióját adományozta a múzeumnak. Feltehetően ebből az időből valók azok a Loew-féle példányok,2 amiket még a 19-20. század fordulóján sem leltároztak be. A Jáva szigetén gyűjtő Doleschall Lajos (Carl Ludwig Doleschall, 1827-1859) 1856-ban küldött néhány egzotikus fajt ajándékba. Doleschall nemcsak gyűjtött, de új fajokat is írt le; ezek voltak a gyűjtemény első típuspéldányai. Frivaldszky János mellett az Állattár akkori tisztviselői is, közöttük különösen Mocsáry Sándor (1841-1915) és Pável János (1842-1901) gyűjtöttek legyeket az ország különböző pontjain. Hajós József (1819-1888) 1881-ben ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak Madarassy László (1840-1893) hazai fajokat tartalmazó gyűjteményét, amely mind faj-, mind példányszámában felülmúlta a múzeum akkori gyűjteményét. A gyűjtemény kiemelkedő értéke abban rejlett, hogy szinte az egészet Ferdinand Kowarz (1838-1914) azonosította, akinek gyűjteménye számos, hazánk területén gyűjtött példányt is tartalmazott, közöttük olyanokat is, amelyeket maga Kowarz írt le. Ezeket így joggal nevezhették típusnak. Az elkövetkező időben számosán ajándékoztak egzotikus példányokat, így Duka Tivadar (1825— 1908) Kelet-lndiából, Nendvith Károly (1811— 1892) és Gerster Árpád (1848-1923) Észak-Amerikából, Stockinger Ferenc (?-?) Bombayból (Mumbai, India), gróf Széchenyi Béla (1837-1918) Közép-Ázsiából és Vadona János (?-?) a Föld több pontjáról. Xántus János (1825-1894) Kelet-Ázsiában, míg Madarász Gyula (1858-1931) 1896-ban Ceylonban (ma Srí Lanka) gyűjtött anyagát ajándékozta a múzeumnak. A ceyloni kollekció 44 példánya tíz család, 25 genuszának 31 faját képvi-5. ábra. Kertész Kálmán terepen, gyűjtés közben (Magyar Természettudományi Múzeum, Tudománytörténeti Gyűjtemény, Budapest) Figure 5. Kálmán Kertész in the field, collecting (Hungarian Natural History Museum, History of Science Collection, Budapest) selte, amiből Kertész 14 tudományra új fajt írt le (Anonymus 1897). Kertész alig hat év alatt - a múzeum centenáriumára - már 60 000 példányra növelte a gyűjteményt, ami mintegy 120 doboznak felel meg. 1896-ban az Állattárnak ajándékozta saját gyűjteményét is. A hazai anyag főleg saját, részben entomológus munkatársai, így Horváth Géza (1847- 1937), Csíki Ernő (1875-1954), Kuthy Dezső (1844-1917), Méhely Lajos (1862-1953) és Pável János gyűjtéseiből származott. Kisebb-nagyobb kollekciókat adományozott Anker Rezső (?-?), Bornemissza Tivadar (?-?), Daday Jenő (1855— 1920), Kohaut Rezső, Mallász József (1875-1933), Török Arthur (?-?), gróf Wass Béla (1853-1936) és gróf Zichy Jenő (1837-1906) is. Bíró Lajos (1856- 1931) Kertész Kálmán levélben küldött útmutatásai alapján gyűjtött legyeket Új-Guineán, Ausztráliában és az indonéz szigetvilágban. Kertész a múzeum centenáriuma alkalmából írt történeti áttekintésben bátran kijelentette, hogy „... kevés múzeum van, melynek a miénkénél nagyobb és becsesebb anyaga volna.” (Kertész 1902c: 249,1903a). Már ekkor jelentős számú típuspéldánnyal is büszkélkedett a gyűjtemény, melyeket 2 Hermann Loew (1807-1879) német entomológus által leírt fajok. 38
