Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)

Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1786-1846). Harmadik rész: gazdaságok dongás faedény szükséglete a 18-19. században

SAVARIA 39 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2OI7 177-238

mieten általános ismerete, szerepe egyértelműen domináns, az Uf: 10%. Csak a Rába-völgyében ismert edénytípus, itt általánosnak mondható. Huszonhat gazdaságban ismert a köpülő, de a nyelvi határral elválasztott területeken más-más elnevezésük mögött vélhetően más formájuk is van. Vv: 6,6%, ritka, de ismert edénytípus, több névalakban ismert Rv :26,2%, általánosan ismert, sőt domináns a füllel ellátott két részes köpülő, itt a gazdaságok negyedében megtalálható, az Uf: 16,5%. A két területen eltérő mennyiségű és formájú edény található, melyekre így együttesen nem alkalmazhatók a felállított szabályok. Tizenöt gazdaságban található vajtartó vindel: Vv: 0%, egyáltalán nem ismeretes, Rv: 6,75%, 1786-1846-ig szerepel a gazdasági becsűkben, itt kizárólagos edényféleségnek mondható. Uf: 9,3%, a 160 gazdaságra számítva 9,3%, de mivel a „Vendvidéken” ismeretlen, így a Rába-völgye gazdaságainak közel ötödében megtaláljuk. Százhat gazdaságban, az összes gazdaság 66%-ban írtak össze párló, vagy szapu sajtárt. Elméletileg minden háztartásban kellene lennie, mert a nagymosás egyetlen eszköze ebben az időben, bár a szlovén vidéken alternatív, gerencsérek által készített hatalmas, dólia típusú „füődpárók” is ismertek, melyek jelen lehettek a korai évszázadokban is. A magyar múzeumokban 10-15 darab ismert belőlük, részben az Őrség, részben a „Vendvidék” területéről kerültek közgyűjteményekbe. Vv: 43,9%, Rv: 58,5%. Mindkét területen általánosan ismert edénytípus. A fejlettebbnek ítélt Rába-völgyében többnyire „vas fazekával együtt” inventálják, melyek közül egy példa lábas vasfazekat, egy pedig láncon függő vasból készült edényt rejt magában.

Az összeírt vagyon nagysága és a leltári tételek hossza nagyon különböző lehet. Az egy-két tucat vagyonelemet tartalmazókon kívül jó néhány alkalommal száz tételt is meghaladó becsűvel is találkozhattunk. Tartalmilag is különbözők ezek a becsűk. A lakóingatlant és a telken található épületeket kiilön-külön vagy summázottan, de első helyen szerepeltetik. Ezt követően a lábasjószágok, majd a járművek és a gazdálkodáshoz feltétlenül szükséges eszközök következnek. Ezek az adatok a kutatáshoz hiánytalanul rendelkezésre állnak, melyek nagyrészt el is döntik a tulajdonos vagyoni helyzetét. Amit a helyszíni bejárással rögzítenek, az a többlet. Megfigyelésünk szerint általában vizsgált időszakunkban nem írják össze a terményeket, a házban található élelmiszert, a bútorokat, a fazekas termékeket, a ruházatot általában. A háztartási és gazdasági eszközök egy részét igen, főleg azokat, melyek nem házilag készültek, vagy vasat tartalmaznak. A szerszámok közül a fakitermeléshez, famunkákhoz szükséges eszközöket veszik számba. A pintérmesterek által készült, megyei árszabásban rögzített értéken ismert dongás edényeket darabonként minősítve veszik számba. Feltehetően mindazokat, melyeket a becsű időpontjában a helyszínen megtaláltak. E ponton válik kritikussá a kutatás eredményessége. Vajon teljes-e a leltár? Az összesített eredmények ismeretében állíthatjuk, hogy az egyes gazdaságokból az ismert, és a napi életvitelhez, jószágtartáshoz, háztartás működéséhez használatos edények legalább egynegyede hiányozhat. Egy-egy konkrét adat némi eligazítást adhat. Kondorfán 1777-ben [1777.146] néhai Kováts János javainak összeírásánál megjegyzik, hogy „A házi mobiliák közül mennyit ki-ki magához vett.” Más alkalommal 1801. augusztus 15-én lstvánfalván lakó Domitz György kovács becsűjekor került feljegyzésre, hogy „Háznál lévő jószágbul, főzelékekből, szénábul és mindenből, mely Becsűbe nem ment, három heted rész kerül kiadásra Péter fiának, aki feleségével és anyjával a háziul el ment.” Érdekes adatokat kaphatunk akkor, ha megvizsgáljuk a becsűk jegyzőkönyveinek dátumait. A hagyatéki becsűk a tulajdonos halálát követően több hónapos késéssel készültek el. A gyakorisági mutatók alapján az derült ki, hogy a falubírák és kiküldött esküdtek január és május között inventálták a javak 57%-át havi 9-13% gyakoriságban. Dologidőben júniusjúlius-augusztus-szeptember-október-november-december hóban csak havonként 2-6%-a került sorra. A több hónap leforgása alatt az akkori szokásjog szerint a közeli hozzátartozóknak, rokonoknak módjában állt bizonyos kisebb, könynyen mozdítható tárgyakat, terményeket magukhoz venni. Ezt tükrözheti a hiányos gazdasági becsűk egy része. Elemzésünk során konkrét példákat megvizsgálva bizonyosak lehetünk a gazdaságok dongás edényeinek arányáról. Például Far181