Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)
Régészet - Sánta Barbara: Hun áldozati üst töredékei Rábapatyról?
SAVARIA 39 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2017 169-174 száma pedig nyolcra. Az üstök nyilvánvaló szerepe a halotti áldozatban, ezzel együtt földbe kerülésük körülményei kedveznek az amúgy rendszerint további 5. századi kontextus nélküli, sekély mélységből, sokszor szántás közben felbukkanó leletek előkerülésének (a halotti áldozat változatainak ismertetését lásd Tomka 1986: 38-50; az üstök előkerüléséről és esetleges szerepéről az áldozatban lásd Bóna 1993:132-136), de ugyanakkor még tippelni sem lehet, a megtalálók ismereteinek hiányában hány darab nem jut vagy nem jutott el végül hozzáértő kezek közé. Továbbá a kutatási eredmények szerint a készítéstechnika és a feltételezhető rituális szerep keleti analógiái alapján ez a tárgytípus egyértelműen a hun etnikumhoz kapcsolható, akik viszont az amúgy is viszonylag rövid ideig uralt európai területeken csak kis részét tették ki a hun birodalom alattvalóinak, emiatt eleve nem valószínű az áldozati üstök tömeges előkerülése. Fentiek figyelembevételével kifejezetten szerencsésnek mondható, hogy ennyi üstöt ismerünk, főleg ha azokra a leletekre gondolunk, amikor csak a megrongált edény kisebb töredékét, jellemzően a perem vagy a fül darabjait ássák el. A Rábapaty-Tetődombon talált töredékek is ilyenek lehetnek. Bár mindhárom töredék összeillik, de az összes törésfelületet patina fedi, azaz már töredékes állapotban kerültek a földbe. A külön-külön megolvadt és máshogyan deformálódott töredékeket valószínűleg a rongálás után, esetleg azzal összefüggésben érte egy erős hőhatás - talán az áldozati máglya tüze? -, aztán pedig elföldelték őket, mégpedig egy másik helyen, mivel a megtalálók elmondása alapján biztosan nem volt a töredékek közvetlen környezetében égetésre utaló nyom. A hitelesen feltárt balatonlellei üst esetében is hasonló megfigyeléseket tettek az ásatók. Az égésnyomokat mutató üstöt egy szövetbe burkolták, majd egy másik helyen elföldelték (Honti & Németh 2006: 71-72). Lelőkörülményeit tekintve egészen hasonló a rábapatyiakhoz a bo§neagui két, roncsolt fültöredék, melyek -150 cm mélyen feküdtek, vagy a troyesi, benesovi, hotárani égett üsttöredékek, de ezen kívül sem ritka jelenség, hogy az egész edény helyett csak egy töredék van eltemetve (Bóna 1993:136-137). A hunokkal megjelenő lelethorizont Vas megyében eddig csak pár lelőhelyről ismert (összefoglalóan Kiss et al. 1998: 76-78, további irodalommal6 7) (5. ábra). A lelőhelyek alacsony száma összhangban van azzal, hogy ez a terület csak a 433-455. közötti rövid időszakban állt hun fennhatóság alatt. Ezek a lelőhelyek a rómaiak által hivatalosan feladott, de továbbra is lakott Savaria területén és közvetlen környezetében, valamint a Savaria vízvezetékét (Anderkó 2006) tápláló források környékén csoportosulnak, stratégiai szempontból fontos helyeken (Kiss et al. 1998: 75-79). A rábapatyi lelet nagyon is jól illeszkedne ezek közé, hiszen az üst lelőhelye kb. 4,6 km-re északra fekszik csak légvonalban a Savariából Bassianán és Mursellán át Arrabonába tartó út Sárvár-Végh-malom melletti rábai átkelőhelyétől (Tóth 2008: 34-41; Bödőcs 2014: 364-370; Kiss 2007: 59-64)7 Az üsttöredéken kívül lehetséges, hogy szintén hun halotti áldozatból származik a Bozsok-lrtásdűlőn előkerült rekeszes díszítésű aranycsat, amely ugyanúgy sekély mélységből, egyéb lelet nélkül került elő (Kiss et al. 1998: 76-77). A többi, vas megyei hun kori lelet/lelőhely vagy a hunokhoz csatlakozott népekhez köthető, vagy ebből a szempontból atipikus, mint például a sztyeppén széles körben elterjedt nomád tükör (Istvánovits & Kulcsár 1993: 9-20), vagy a koponyatorzítás szokása, amelyek csak általánosságban keltezhetők az 5. századra. Összegzés Mint a fentiekből látható, a lelőhely topográfiai helyzete és az előkerülés körülményei egyáltalán nem mondanak ellent annak, hogy egy hun üst kerüljön elő innen, azonban a leletek ilyen azonosítása erősen kétséges. 6 A szerzőkkel egyetértve elfogadjuk Répcelak-Várdomb lelőhely hun korszak utáni keltezését, ezért ezt az 5. század végi lelőhelyet nem szerepeltettük a térképen. 7 Viszonyításképpen: a távolság igen kényelmes gyalogos sétatempóban is 1,5 óra alatt teljesíthető. 173
