Vig Károly (szerk.): Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 39. (Szombathely, 2017)

Régészet - Ilon Gábor: Szegény gazdagok? Megjegyzések a Mesteri-intapusztai Árpád-kori temető ezüstjeinek értéke kapcsán

ILON GÁBOR: SZEGÉNY GAZDAGOK? - MEGJEGYZÉSEK A MESTERI —INTAPUSZTA1 ÁRPÁD-KORI TEMETŐ EZÜSTJEINEK ÉRTÉKE KAPCSÁN

köti össze ezt a sírcsoportot a temetőcske centrális részével. Ez egy rossz kivitelezésű, több mázsás és kisméretű kövekből alapozott, általam temetőkápolnának nevezett épületmaradvány körül és annak területén található. Vezérsírjainak az ezüst (41/2001.), illetve ón füles-gombos (85/2002.), valamint a három gyöngyös-pártás (9,13.38/2001.) és a kontypártás-rezgőtűs (84/2002.; 4. ábra)5 sírok tekinthetők. Ezt a csoportot 46 sír alkotja, amelyek nem egységes tájolásúak. Összesen tehát 64 sírt dokumentáltunk. Véleményem szerint ennél nem lehetett sokkal nagyobb a sírkert. A temető használatának talán a végére utaló legkésőbbi érme egy 17. századi, 11. Mátyás dénár (3. táblázat).

A fenti temetőrészletek ismertetése után talán nem lényegtelen, de talán logikus az a következtetésem, miszerint a római katolikus temető területén és esetleg tőle délre - ahol nem ástunk (3. ábra) - volt a középkori templom és annak temetője. Erre, azaz a temetkezés folyamatosságára következtetek 11. Albert herceg szórvány, bécsi fillére (1330-1358) alapján, amely ugyan a 29. és 30/2001. évi sírok közötti területről - a temetőkápolna szomszédságából - származik. Erről a török korban elpusztult templomról és plébánosairól több forrás is szól (lásd lejjebb, röviden). Ezt a hipotézisemet természetesen egy későbbi feltárásnak igazolnia kell, ahogy azt is, hogy a sírba tett ékszerek mennyisége hogyan alakult (Horváth 2016: 93). Miután ez a templom elpusztult, s vele együtt az intai lakosság nagy része is, akkor építhették meg a hevenyészett temetőkápolnát - lásd fent - és hántolták el oda halottaikat a túlélők.

lnta első említése 1325-ben történik, amikor templomának rektoráról, Sebestyénről van szó. A település neve puszta személynévből keletkezhetett, amelynek előzménye szláv. Mégpedig számításba vehető a „szerbhorvát” Junota, a lengyel Junota-Inota, a cseh Janota. Más felfogás szerint a latin eredetű Jonathas személynév szolgált az alapjául (Kiss 2000: 126, további irodalommal). Néhány fontosabb forrásadat a helyről, birtokosairól és templomáról:

1360: János inthai papot megverték,

1367,1370: említés a vásárhelyi apácáknak lnthán lévő birtokáról,

1381: Szécsényi Miklós országbíró Intha falubeli birtokának eltiltása,

1420: Zsigmond király kérésére a káptalan lnta (Inotha) falu birtokosairól,

1422: Inthai Mátyás fia Mihály, anyja, nővére és más társai panaszáról, akiknek kúriáit és házait megrohanták. A kúriák módosabb, több helyiséges lakóházakat jelenthetnek. Véleményünk szerint ezek valahol a mai elmegyógyintézet területén állhatták, ahol és környékén a már említett terepbejárás alapján a falut is feltételezzük.

1435: György inthai plébános elfogásáról, háza kifosztásáról.

1438: pereskedés folyik inthai ház és szántók miatt,

1452: az intai templom kertjében Mesteri Péter deákot megverték,

1456: János inthai plébános megidézéséről,

1467: inthai jobbágysessiok kapcsán Inthai Antal fia Pált és Benedek fia Pétert említik.

1470: Hernádmesteri Házsártos Gergely özvegye Anasztázia és lányai hatalmaskodása kapcsán Intára vonatkozó okleveleket említenek, amelyeket eltulajdonítottak.

1479: Jakab inthai plébános említése,

1550: az intai keresztelő Szt. János tiszteletére szentelt templomról: „...ecclesia Beati Johannis Baptistae in Intha..."

1553: Inthai Lázár hatalmaskodásával kapcsolatos, aki Inthai Ferenc fia.

1557: Inthai Lázár hatalmaskodásáról szól, aki egy intai nemesi kúriát foglalt el.

1568: néhai Inthai László 30 holdas intai birtoka zálogba adásáról van szó, Inthai Pálnak és testvérének, Ferencnek.

1601: lnthay Pálnak Tokorcs faluban birtokrésze van.6

A falu török kor előtti jelentőségét bizonyítja, hogy Mesteri román kori templomának létezése ellenére a 14. században szintén egyházas hely. Több plébánosát ismerjük. Közülük György (1435)

5 Több hajtű felhasználásával készített kontypártát ismerünk Felsőzsolcán egy, Kaposvárott három sírból (Simonyi 2005: 310; Bárdos 1987: 20, 28. ábra).

6 A forrásadatok nagy részét Rúzsa Károlynak, volt tanítványomnak köszönöm.

152