Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)
Régészet - Pap Ildikó Katalin: Savaria keleti temetője és a szelestei germán temető épített és tegulás sírjai
SAVARIA 38 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2016 91-IO5 A 221. sír oldalfalát tubusokból emelték és tetejét nagyméretű padlótéglával és tegulával fedték le. A sír oldalát belülről vakolták, és vörös festés nyomát is meg tudtuk figyelni. Biztosan koporsós volt a 216. sír halottja, azonban az a tény, hogy valamennyi, sírban illetve újkori gödörben talált koponya belül üreges maradt, arra enged következtetni, hogy a halottak többségét koporsóban temettek el (Pap 2010:105), vagy a sírba beszivárgó földtől valamilyen módon védték. A sírgödrök formája a szerkezetekhez hasonlóan változatos. Láb felé szűkülő trapéz alakú a 216. és 220. sír, ovális lehetett a 218. és 223. sírgödör, téglalap, ill. valószínűsíthetően téglalap alakú a 221. és 222. sír gödre. Mivel a sírfedések a hajdani járószinten helyezkedtek el, nem okozott nehézséget a temetkezések megtalálása és kirablása. A 216. sírnál jól megfigyelhető volt, hogy a bolygatás a még ép koporsó beszakításával, és annak belterében történő kotrással történt. Az ugyanennél a temetkezésnél megfigyelt koponyatöbblet arra utal, hogy a rablók szisztematikusan haladva egyszerre több sírt is kinyitottak és azok visszatemetésekor a vázcsontok keveredtek. Az épület A kutatott telek déli részét szinte teljes egészében elfoglalta egy 9,7 méter hosszan követhető, legalább kétosztatú későrómai épület, amelynek alapfalát és belterét a sírok nem bolygatták.9 A falakat a megtalált töredékek tanúsága szerint festmények díszítették. A főfal 90 cm szélességben, Ny-K-i irányban, az osztófal 60 cm szélesen, É-D-i irányban futott. Az épület legvalószínűbb alaprajza négyzetes, melyet belül egy osztófal tagol (lásd Magyar 2012: 2. kép a és c). Az alapárkokat újkori beásások erősen roncsolták (6. ábra. 1.). A keleti temető területén több kisebb-nagyobb sírépület is állhatott (Tóth 1998: 64). A rendelkezésre álló adatok alapján az épület funkcióját illetően igen korlátozott következtetéseket tudunk levonni. Tény azonban, hogy a feltárt maradvány légvonalban alig száz méterre helyezkedik el a mai Szent Márton templomtól, amelyet feltehetően azon a helyen10 11 emeltek, ahol eredetileg a cella memoriae, az ókeresztény temetőkápolna állhatott (Kiss & Tóth 1993: 185; Buocz 2003: 114-115; Kiss 2005:151). A sírok datálása A keleti temető most ismertetett sírjait 2003-ban történt feltárásuk alkalmával az akkor rendelkezésre álló adatok alapján a későrómai korra kelteztük azzal a megjegyzéssel, hogy a sírok a város épületeinek bontásával egyidősek. A temetőrészlet korának pontosítására néhány, tíz évvel később a 22 kilométerrel távolabb (6. ábra. 2.) előkerült temetkezés adott lehetőséget. A szelestei germán temető tegulás sírjai A közelmúltig kevés - azonban kétségkívül jelentős - leletanyag és adat állt rendelkezésünkre Vas megye kora népvándorlás kori történetére vonatkozóan (Kiss 1998: 74-82), ezért különös jelentősége van a 2013 nyarán Szeleste és Pósfa között, még éppen a szelestei határrészen feltárt 112 síros germán temetőnek.11 A sírokból kibontott húsz kengyel-, korong- és S-fibula, valamint a számos támadó- és védőfegyver, fésűk, jellegzetes kerámiaedények, valamint a koponyatorzítás hat egyénen megfigyelhető szokása (Tóth & Pap megjelenés alatt) kétségtelenné teszik a temetkezési hely kora népvándorlás kori datálását. A temetkezések kétharmadát - hasonlóan a Savaria keleti temetőjében megfigyeltekhez - szisztematikusan kirabolták, melyhez valószínűleg segítséget nyújtott, hogy a sírmező déli részén 9 Ezúton is köszönöm Sosztarits Ottónak, hogy a feltárás során segítségemre volt és tanácsokkal ellátott. 10 Kiss Gábor és Tóth Endre gondolatmenete szerint először az itt lévő ókeresztény sírok közé temették el a vértanú sisciai püspököt, Quiri - nust. Nagy Károly 791. évi látogatása során itt kereste Szent Márton szülőházát, és alapozta meg a Márton-kultuszt, melynek okán a 9. században itt, a várostól távol eső helyen emeltek templomot (Kiss & Tóth 1993:191; Kiss 2016). 11A dokumentáláskor a Mladoniczki Réka által 2012 telén végzett próbafeltárás számozását folytattuk. A határrészen a népvándorlás kori temetőt megelőzően egy kiterjedt rézkori település helyezkedett el. A feltáráson részt vettek Simon Zsófia és Nyerges Anita régészek, Kőszegi Ádám és Horváth András régésztechnikusok. A kézi összesítőt Derdák Ferenc és Kőszegi Ádám készítették, a gépi felmérés Körmendy Tibor munkája. Az összesítő térképet mindezek alapján Isztin Gyula készítette. A germán temető konzulense Tomka Péter régész. 97
