Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)
Régészet - Anderkó Krisztián: Adatok Szombathely római és középkori topográfiájához
SAVARIA 38 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20l6 71-76 A feltárások eredményei A 2008-2009. évi feltáráson az előzetes várakozásoknak megfelelően számos római kori objektum, közöttük egy porticus maradványai kerültek napvilágra. Ezek a jelenségek egy viszonylag egységes talajtani rétegződésbe vágódva helyezkedtek el, a terület nyugati sávjában viszont egy éles rétegtani elválás volt megfigyelhető. Ez a harminc méter hosszan dokumentált, északnyugat-délkelet irányú jelenség, két, egymástól jól elkülöníthető részre osztotta a feltárási területet. Jelentkezési szintjében tőle keletre római kori maradványok, még magából a jelenségből római, középkori és újkori leletanyagot is tartalmazó, kevert törmeléksávok kerültek elő. Ezek alatt egy szürke színű 100-120 centiméter vastag üledéksáv húzódott, amelyet több, egymástól csak részben elkülöníthető rétegre lehetett bontani. Alsó felében egy vöröses színű kavicsréteg, felette egy nagy mennyiségű szervesanyag-maradványt is tartalmazó sáv, majd egy részben keresztrétegzett finomhomokos réteg következett. A jelenség öszszetétele és elhelyezkedése arra engedett következtetni, hogy itt egy hajdani vízfolyás maradványa került elő, amely - a lerakódások tanúsága szerint - több különböző intenzitású periódussal rendelkezett. A szervesanyagban gazdagabb sávok azt jelezték, hogy egy-egy időszakban csekély vízmozgás mellett egyfajta tavi vagy mocsaras jellegű környezet alakult ki, a keresztrétegzett üledék viszont élénkebb, gyorsabb és nagyobb energiájú vízáramlásra utalt.2 A meder szélességét nem sikerült megállapítani, a keleti szélétől nyugat felé még körülbelül kilenc méter felület feltárására volt lehetőség, de ezen a részen a másik oldala nem került elő. Ez a jól nyomon követhető és lehatárolható vonalú egykori patakmeder, már csak elhelyezkedése folytán is, a ma körülbelül 60-70 méterre nyugatra futó Perinttel hozható kapcsolatba. A kettő közötti viszony azonban még bizonytalan, ezért számos interpretáció elképzelhető. Felmerülhet, hogy a feltárt szakasz volt az eredeti patakmeder, illetve az is, hogy ezen a szakaszon a Perint egy, a mainál jóval szélesebb, helyen-2. ábra. Ásatási felvétel az előkerült famaradványokról Figure 2. Excavation photograph of the unearthed wooden remains ként esetleg mocsaras ágban folyhatott déli irányban. A legvalószínűbb mégis az, hogy itt egy olyan mellékág került elő, amely a fő mederről fűződött le. Szintén eldöntetlen, hogy természetes vagy mesterséges eredetű ágról van-e szó, de nyitott kérdés egyenlőre az is, hogy mikor keletkezhetett. A feltárt szakasz szerencsés módon összekapcsolható egy Mátyás király utcai ásatáson előkerült hasonló jelenséggel,3 így a két helyszínt összekötve kirajzolódik egy olyan irány, amely a már korábban említett ívelt alakú sánc vonalát is követi. Azt, hogy ez a sánc létezett, illetve, hogy van-e kapcsolat közte és a patameder között, azt egy, az ásatáson előkerült lelet bizonyíthatja. Részben az üledékben, illetve annak a szélén több cölöplyuk és egy faszerkezet viszonylag jó megtartású maradványa került elő (2. ábra). A kihegyezett végű, körülbelül három méter hosszú cölöpök eltérő átmérővel (10-15 és 30-40 cm) rendelkeztek. Az építés során a kétféle vastagságot váltakozó sorrendben helyezték egymás mellé, két vastagabb közé mindig egy vékonyabb került. A szerkezet egy részén az eredeti vesszőfonás is megőrződött, amelyet nem szálanként, hanem kötegekben fontak a cölöpök közé (3. és 4. ábra). A kerítés tetején kialakított csapoláshelyek szerint a védmű tetejét léccel fogták össze. A cölöpök kocsánytalan tölgy (Quercus robur) törzséből, a vesszőfonás kocsányos tölgy és fűzfák (Salix spp.) ágaiból készültek. A zömében 1-4 éves ágakat valamikor ta2 Az üledék geológiai elemzését Zentai Zoltán (Nyugat-magyarországi Egyetem, Savaria Egyetemi Központ, Szombathely) végezte. 3 Sosztarits Ottó és Pásztókai Szeőke Judit közöletlen ásatása. Savaria Múzeum, Régészeti Adattár (=SMRA) 1846-05 és SMRA 2195-07. 73
