Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)
Eseményleltár - V. Szabó Gábor: Megnyitóbeszéd a Savaria Múzem Változó kultúrák a változó tájban című új állandó kiállítása őskori részéhez
v. szabó Gábor: megnyitóbeszéd a savaria múzem változó kultúrák a változó tájban című új állandó kiállítása őskori részéhez Rézkori településtípusok bemutatása (Fénykép: Kőszegi Ádám) A régészettudomány kialakulását tehát egyfajta társadalmi igény teremtette meg, és ezek az elvárások jelen vannak napjainkban is - hol nyomasztólag, hol megtermékenyítően - a régészet megítélésénél. A régészeti tárgyak gyűjtése az ókori Mezopotámia uralkodóinál bizonyítható először, azóta a gyűjtemények létrejöttét zömében esztétikai, ideológiai és presztízs szempontok határozzák meg. De mi is az elvárás a régészettől a 2000-es években? Ahhoz, hogy a tudományunkra költött közpénzek mennyiségét, az új régészgenerációk felnevelését igazolni tudjuk közösségünk előtt, meg kell határoznunk, mit tesz hozzá ez a tudomány akár pragmatikus szempontokat vizsgálva is egy adott kisközösség, egy város, egy régió vagy egy ország jobbításához, élhetőbbé tételéhez? Érdemes-e ásatásokra, kiállításokra költeni egy olyan országban, ahol újra gyerekek éheznek, ahol a megfizetetlen, túlterhelt tanároknak kell felkészíteni egy felgyorsult, versenyszellemtől áthatott világ kihívásaira a válaszolni nem tudó, lemorzsolódó családok gyermekeit, ahol a konstruktív elmék a nyugati világ centrumaiba vándorolnak, ahol látványosan pusztul egy páratlan ökoszisztéma eddig hellyel-közzel megőrzött rendszere? Véleményem szerint még egy ilyen elemeire bomló világban is van helye ennek a tudománynak - és azt gondolom, ennek a kiállításnak erről a fontos szerepről kell meggyőznie a tárlók labirintusát végigbolyongó nézőt. Mit sugall hát a most megnyíló kiállítás, milyen szerepe lehet a régészetnek - különösen az írott forrásokat teljesen nélkülöző ősrégészetnek - mai világunkban? Az ősrégészet egyik legfontosabb feladata az, hogy a történetéről, életstratégiájáról írásos forrással nem rendelkező generációk felé kommunikációs csatornát nyisson. Több száz nemzedék érintett ebben, akik hatalmas tapasztalati tőkét halmozhattak fel életük során - amely tapasztalat azonban szinte nyom nélkül oldódott fel az évezredek során, elveszve a szóbeli hagyomány törékeny rendszerében, a harcokkal, járványokkal, vándorlásokkal felkavart történelemben. Vas megye területén az első emberek kb. 7000 éve jelentek meg és a rómaiak mind írásos, mind tárgyi forrásokkal már jól megvilágított kolonizációjáig 5000 éven át alakították, formálták vérükkel és izzadságukkal ezt a tájat. Az első emberek az újkőkor telepesei voltak: közösségeik 7000 éve fedezték föl a Gyöngyös és a Répce kanyargó völgyében a legjobb termőtalajokat és legelőket, találtak rá a Vasi-Hegyhát dombjai közt a legtisztább vizű forrásokra és alakítottak ki az Őrség mindent beborító erdőóceánjában művelhető irtásföldeket. Jelentős változást a 2. évezred bronzkori harcos parasztjainak klánjai hoztak a táj arculatában: máig álló földvárakat emeltek a Kőszegi-hegységben és annak peremén, kis közösségeik tanyái és az azokhoz kapcsolódó urnatemetők soha nem látott sűrűségben szállták meg a gabonatermesztésre alkalmas és marháiknak legelőt adó völgyeket. Ezt követően a vaskor kezdetén bolydult föl újra a táj. Az első évezred elején a közösség soha nem látott gazdagságú elit rétege tűnt fel az alpi hegyek lábainál: vezetőik már-már valóságos királyokként, családjaikkal és 162
