Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)

Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter: Régi restaurálások újragondolása régészeti kerámiatárgyakon. A Savaria Múzeum korszerűsített állandó kiállításába került őskori kerámiák restaurálása

SAVARIA 38 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 20l6 I39-I5O Állapotleírás A kiállításba került régészeti kerámiák többsége, korábban restaurált anyagból származott. A bea­vatkozások jelentős része tíz évnél régebbi munka volt. A tárgyak egy része az előző állandó kiállí­tásból került ebbe a projektbe, ahol szabadon tá­rolták őket, vagy nem jól záródó vitrinekben. A raktárból bekerült kerámiák is több költözést, át­csomagolást értek meg. A régi, harminc évvel ez­előtti ásatásokról származó tárgyakat, az akkori lehetőségek szerint kezelték, de sok esetben a tisztítás, konzerválás, csak részlegesen történt meg, a ragasztások, kiegészítések elöregedtek. Alapvető probléma volt, hogy több évtizedes por­réteg beleült a porózus kerámia felületekbe, ami szürkés, fakó megjelenést adott nekik. Komoly szerkezeti meggyengülést eredményeztek a régi, elöregedtek ragasztások. A nagyméretű urnáknál előfordult, hogy szakaszonként szétnyíltak a hőre lágyuló ragasztások,4 instabillá téve így a meredek szögben kihasasodó vaskori kerámiákat. Kisebb méretű tárgyak esetében is jellemzőek voltak a re­pedések, elnyílott ragasztások. Tálak, csészék kö­zött volt olyan, amelyik több darabban érkezett a restaurátor műhelybe és újra kellett építeni. A régi kiegészítések sok helyen megrepedtek, kitöredez­tek, vagy elnagyolva, igénytelenül voltak elké­szítve. A nagyméretű fekete urnák felületét pél­dául durván összekaristolták a több mint harminc évvel ezelőtti kiegészítéskor, ettől az eredetileg sötét színűk fehér foltosnak tűnt. Volt olyan bronzkori edény, ahol a kiegészítést szinte csak felcsapkodták a felületre, de nem dolgozták el, és nem igazították a kerámiához. Előfordult, hogy új rekonstrukciót kellett készíteni, mert a régi pót­lások lebontása után teljesen más forma rajzoló­dott ki az eredeti, megmaradt töredékek alapján. A különböző régészeti korszakokból származó tárgyaknál a készítéstechnikából adódóan, eltérő restaurálási problémákat kellett megoldani. Neolitikum: Az állandó kiállításba került neolit anyag legkorábbi eszközei kőből és csontból ké­szültek, mellettük láthatóak az első égetett agyag-2. ábra. Neolit festett kerámia töredékek tisztítás és újra kon­zerválás közben Figure 2. Painted Neolithic ceramic fragments during cleaning and re-conservation edények változatos formái. A kerámiák egy része a háztartáshoz köthető: apró edénykék, tálak, kana­lak, közepes és nagyméretű tárolóedények. A hit­világhoz kapcsolható csodálatos emlékek a külön­böző mértékben kidolgozott, díszített idolok, vilá­gítóeszközök, állatalakos fedők. Az agyagtárgyakat, edényeket, kézzel formázták. Az igényes, vékony­falú kerámiákat először geometrikus vonalakkal5 díszítették. Az őskor színvilágát pedig a Lengyeli kultúra idején készült festett kerámiák, töredékek sokasága tükrözik (Ilon 2007; Tóth 2011). A neolit kerámiák restaurálásánál a tisztítás és konzerválás szerepe volt fontos. A kerámiák ége­tése sok esetben nem tökéletes, a felhasznált agyag is kevésbé átdolgozott. Gyakran szivacsos szerkezetűek a töredékek. Fontos a megfelelő szi­lárdítás, hogy biztonsággal kezelhetőek legyenek a megmaradt felületek. Aprólékos munkát igé­nyelt a finom vonalas, karcolt díszítések kitisztí­tása. Különösen az apró, rosszul égetett tárgyak esetében kellett nagyon odafigyelni, hogy az ere­deti felületek ne sérüljenek. A festett felületek igényeltek még különleges kezelést (Ferencz 2013). A pasztózus festést égetés után vitték fel, ezért gyengén kötődnek a kerámia felületekhez (Tóth 2011). A több évtizede konzervált töredé­keket célszerű volt újrakezelni. A korszerűbb anyagok jobban fixálták a festést és a színeket is élénkebbé tették. (2. ábra) 4 A régészeti kerámiák ragasztásánál általánosan elfogadott és alkalmazott ragasztó a PVB, poli(vinil-butirál). Etil-alkoholban oldható, amit a felhordást követően kiégetnek és a törésfelületeken maradt forró filmréteg összenyomásával történik a ragasztás. Ha szükséges, mele­gítéssel a ragasztás bármikor módosítható. 5 Középső neolitikum dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának (DVK) emlékei. 141

Next

/
Thumbnails
Contents