Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)

Néprajztudomány - Horváth Sándor: Néprajzi mozaik a vasi cigányokról

SAVARIA 38 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐIÉ 20l6 IO9-I24

i. ábra. Épülő cigányputri Sárváron, 1955 (Savaria Múzeum, Néprajztudományi Osztály, Szombathely, SNF 1903)

Figure 1. Gypsy hovel under construction in Sárvár, 1955 (Savaria Museum, Department of Ethnography, Szombathely, SNF 1903)

„lntai seregh között” tartózkodott. Ekkor a férfiak kovácsok és zenészek voltak. Egyikük fia már házas és Devecserbe költözött.3

Csúfszóként a cigány szót már a 17. században használják. A19. század közepén például Alsóőrött valaki panaszt emelt az őt cigánynak nevező ellen.4

19. századi adatok a vasi cigányokról

Egy újabb betelepedési hullám a 19. században megnövelte a cigányok számát a megyében és országszerte. E század elején feltűnnek az oláh cigányok is.

1821-ben a megyei közgyűlési jegyzőkönyvben feljegyezték, hogy a kercai plébánosnál lévő sárga lovat zár alá vetik, a senyeházi cigányt, mint orgazdát jegyzik, s minderről értesítik - Zala vármegye által - Somogyot.5 Tehát a cigányok mozgástere, kapcsolatrendszere több megyére is kiterjedt.

E században egyes kisnemesi települések képe átalakul azáltal, hogy az eredeti lakosok elköltöznek, helyüket pedig elfoglalják és a települést benépesítik a cigányok. Ez történt a Szombathelytől négy kilométerre fekvő Ondódon, amely ma Torony település része.

„A község területe tehát hepehupás mező, mezőgazdaságilag jóformán hasznavehetetlen terület volt. A jobbágyfelszabadítás után előző tulajdonosai szívesen szabadultak meg tőle olcsó pénzen. Néha 2-3 liter bor volt az ára a cigányoknak átengedett házhelynek. Egyenlőtlen és apró házhelyek, girbe-gurba utcák, rendezetlen viskók jellemzik általában a falu képét. A cigányok állandó megtelepedésében ez a körülmény döntő volt.

A szóhagyomány szerint a cigányok a faluban csak a 60-as években telepedtek meg. A Laky család volt a falu földesura; az első cigánycsaládot a régi időkben a Laky-família telepítette be. Postásnak, küldöncnek, házimunkákra használta őket. A másik földesúr is szerzett magának egy jóravaló családot; ő sem akart lemaradni. Főként ettől a két családtól származik a falu cigány lakossága: Sárközi és Horvát családnevűek. (Igaz, hogy Holdosi családnevű is elég sok van.) A hagyományt lényegében az 1781. és 1785. évi cigány összeírások adatai is igazolják. (Vasvármegye levéltára: Consor. Zingarorum.) Ondódon Pősze Mihály nevű cigány élt az összeírások idején három fiával valamilyen mesterségből (nem muzsikálásból) a többi lakostól nem elütő ruházatban. Nagypösén Horvát Mihály (1781-ben Karabinya Mihály), Dozmaton Sárközi Mihály. Jákon Sárközi Boldizsár, Óladon Farkas István és Ferenc, Nagy-Séen Kányásy Mihály, Nárain Kopasz Pál és István, stb., tehát minden környékbeli faluban egy, legfeljebb két cigánycsalád élt. Ez a körülmény a földesúri cigánytartás szokásának ebben az időben való állandósulását igazolja. (Vö. Ethn. 1934:173-174.) A sovány és kevés termőföld megmunkálása a falu lakosainak nem adott megélhetést, így az urbariális tanúsága szerint az alkalmi munka, a favágás és a gyűjtögetés a cigányok megtelepedésénél jóval régebbi életforma volt. A cigányok tehát beilleszkedtek egy természeti és társadalmi adottságba, s tehetségüket bizonyos mértékben ki is fejlesztették. ” - írta Dömötör Sándor (1. ábra).6

Az 1893-as cigányösszeírásnál Vas megyében a megtelepült cigányok száma 3820 fő volt (93%), 175-en voltak „a községben huzamosabb ideig tartózkodó, de le nem telepedett” cigányok (4%), és

3 Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára, IV. 1/1. Ö291. Mária Terézia cigányösszeírása, Jánosháza, 1768.

4 Savaria Múzeum GK 2316, 94. p.

5 Magyar Nemzeti Levéltár Vas Megyei Levéltára Megyei közgyűlési jegyzőkönyvek 1985/1821.

6 SNA 81/11.5-6.

111