Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 38. (Szombathely, 2016)
Régészet - Pap Ildikó Katalin: Savaria keleti temetője és a szelestei germán temető épített és tegulás sírjai
PAP ILDIKÓ KATALIN: SAVAR1A KELETI TEMETŐJE ÉS A SZELESTEI GERMÁN TEMETŐ ÉPÍTETT ÉS TEGULÁS SÍRJAI lás és tegulás sírfedés szokásának kora népvándorlás kori továbbélését. A szelestei temető értékelésének egyelőre gátat szab, hogy a nagy mennyiségű leletanyag restaurálása még folyamatban van, ezért a temetkezési szokás továbbélésének kérdését elsősorban Savaria keleti temetője szemszögéből tudom vizsgálni. Kétségtelennek látszik, hogy mindkét temetkezési helyen készen állt rendelkezésre római építőanyag, Savariában maga a város az összes épületével, Szelestén pedig egy, még felderítésre váró helyen elhelyezkedő római villa maradványainak bontásából15 nyerhettek alapanyagot. Savariában szárazon, illetve habarccsal összeépített, belül vakolt sírgödrökkel találkozunk, míg a germán temetőben egyszerű földsírokat fedhettek tegulákkal. Különleges az 592. sír halotti házának szerkezete, ahol a sír betöltésében talált tubusok funkcióját a keleti temetőben feltárt 220. sír világíthatja meg. Ebben az erősen bolygatott szerkezetben a sírgödör egyik sarkában élére állítva találtuk meg a római fűtőrendszerben a meleg levegőt a falban továbbítani képes, hasáb formájú, belül üreges tubust. Ez az építőelem formája folytán mind önmagában, mind a belsejében álló faoszlopot megerősítve alkalmas arra, hogy többedmagával megtartsa a sírfedésre szolgáló fa- és téglaszerkezetet, felhasználása azonban olyan népességre utal, amely az eredeti funkciót nem ismerte. A keleti temető datálása A mindkét temetőben megfigyelhető téglafedés és a tubusok alapján feltételezhető halotti ház hasonló szerkezete alapján számításba kell vennünk a lehetőséget, hogy Savaria keleti temetőjében nem későrómai, hanem kora népvándorlás kori temetkezéseket tártunk fel. Savariában már a 4. században jelentős keresztény közösség feltételezhető, akik a várostól keletre eső temetőben helyezték el halottaikat (Buocz 2003:115; Kiss 2000: 253; Kiss 2005:151; * 1 Tóth 2011: 23). A temetőből ókeresztény sírfeliratok (Varsányi 1971: 218; Buocz 1967: 12; Medgyes & Kiss 1997: 1-3; Tóth 2011: 23) és ólomkoporsók (Buocz 1967: 82; Kiss & Tóth 1993:191) is származnak. Az 5. századra datálható a 86 évesen elhunyt Nammius Quintus temetőőr sírköve (Tóth 1998: 64), valamint szintén a kora népvándorlás kori datálás felé mutat, hogy több ókeresztény sírkő másodlagos felhasználásban, téglasír fedéseként került elő (Tóth 2011: 23). A keleti temető közel 150 éves újkori kutatása nyomán egy olyan temetkezési hely képe rajzolódik ki előttünk, ahol sokan és hosszú ideig temetkeztek. A halottakat háton fekvő, nyújtott helyzetben, földsírokban vagy változatos módon és alapanyagokból megépített, korhadó, illetve maradandó anyagokkal fedett sírépítményben, több megfigyelhető esetben koporsóban helyezték nyugalomra. Az épített sírok egy részét belül bevakolták, néhánynál vörös festés is megfigyelhető. A nyugat-keleti irányban ásott sírgödrök és változatos szerkezetű építmények helyenként sűrűn egymás mellett helyezkednek el és több esetben korábbi temetkezéseket bolygattak meg vagy vágtak el. Némelyik épített sírba többen is temetkeztek. A temető nagy részét kirabolták, így nem tudhatjuk, eredetileg milyen viseletben illetve használati tárgyakkal helyezték nyugalomra a halottakat. Megmaradtak viszont a változatos alapanyagból készített építmények, melyekhez számos esetben többféle, töredékes, vélhetőleg bontott csatári köveket, különböző típusú építőtéglákat, tegulát, imbrexet, hypocaustumhoz tartozó téglákat, mészkődarabokat és sírkőtöredékeket használtak fel. A tubusok és a padlótéglák a beépítés helyzetéből fakadóan az épületből legkésőbb kinyert építőanyagok közé tartoznak. A tubusok a halotti ház oszlopainak megtartására, megerősítésére való felhasználása olyasvalakikben merülhet föl, akik az építőanyag eredeti funkcióját talán nem is ismerik. A Kisfaludy Sándor utca 60. számú telken kettő (220. és 221. sír), a szelestei germán temetőben egy (592. sír) olyan sírszerkezet volt, amelyhez 15 Az egyik torzított koponyájú férfi sírjában egy propellerveretet találtunk. A temetőből másodlagos felhasználásban bronzcsengő, stylustű, 1. Constantinus érme és más római kori tárgyak kerültek elő. Emellett tizenkét sír földjéből római kori edénytöredéket illetve egy alkalommal terra sigillata töredéket bontottunk ki. A viszonylag nagy tömegben és könnyen elérhető római kori tárgyakat az egész népvándorlás kor folyamán használták. Vas megyei Karoling-kori telepeken római korsókból csiszolt orsókarikák és téglák a gyakori leletek, de másodlagosan felhasznált tegulákat még Árpád-kori objektumokban is találunk. 104
