Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Természettudomány - Víg Károly: Herman Ottó és a „Magyarország Pók-faunája” - Egy monográfia története
SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐIÉ ZOI5 49-72 kísérlete nagyon becses. (...) Mikor kapom meg a 111. kötetet? A magyar nyelvtant mindenüvé magammal hordozom, azért, hogy rögtön megkezdjem a tanulmányozást, mihelyt a leíró részt kezemhez veszem.” Thorellnek nem kellett sokáig várakoznia: a harmadik kötet 1879-ben látott napvilágot „Leíró rész” címmel (Herman 1879a) (6., 7. a-b. ábra). A monográfia befejező része magyarul jelent meg, de Herman Ottó a tudományra új fajok leírását németül is közölte. A kötet a jelenleg is tanulságos módszertani rész mellett több mint 120 településről gyűjtött 328 hazai fajt mutatott be. Mi rejlik a sorok között? Taxonómiai eredmények A háromkötetes monográfiát több szempontból értékelhetjük. A munka nyomán világossá vált, hogy a Kárpát-medence pókfaunája nagyon gazdag! A 328 faj (és a függelékben közölt 26 kaszáspók faj) az akkori időkben a legmagasabb fajszám volt, amit egy ország területéről kimutattak. Ezzel egy időben Németországból 135, Angliából 304, Svédországból 308 fajt jegyeztek. A monográfia második kötetében a szerző 21 tudományra új faj leírását közölte, melyek között hét olyan faj található, amelyet mind hazánkban, mind Európa más országaiban is többen gyűjtöttek azóta: Che- iracanthium effossum, Callilepis schuszteri, Gnap- hosa opaca, Titanoeca veteranica, Nemesia pannonica, Alopecosa solitaria, Phrurolithus szilyi. A Cryphoeca carpathica nevű magashegységi faj csak Románia, Szlovákia és Lengyelország területéről ismert. Nyolc további taxon esetében, bár érvényes fajként szerepelnek a pókok aktuális világkatalógusában (World Spider Catalog 2014), az eredeti leíráson kívül nincs további előfordulási adat. Ezekről a fajokról típuspéldányaik hiányában nehéz érdemben nyilatkozni. A közelmúltban derült ki, hogy Herman Ottó egykoron Kolozsvárott őrzött pókgyűjteménye megmaradt (Osváth 2015), ami komoly reményekre jogosítja a pókászokat, hogy sikerül a kérdéses fajok státuszát tisztázni. Négy esetben ismerték fel kutatók, hogy a faj már érvényes korábbi leírással rendelkezik, így a Herman Ottó által adott neveket szinonimának kell tekinteni. Egy további fajról Chyzer Kornél derítette ki, hogy a neve már foglalt (nomen praeoccupatum). A Prosthesima tragica esetében felismert homonímia „feloldása során” Chyzer Kornél a fajt Herman Ottó tiszteletére Prosthesima hermani (Chyzer, 1897) névre keresztelte (Szinetár 2015:161-162). Napjainkban ez az egyetlen pókfaj, mely az ő nevét viseli (Hadarics & Szinetár 2014). Alig kellett azonban több mint tíz évnek eltelni, hogy egy zseniális szerzőpáros tollából 1891-ben egy újabb pókászati munka kerüljön a szakemberek kezébe, az Araneae Hungáriáé című monográfia első kötete (Chyzer & Kulczynski 1891). (A mű második kötete két részben, 1894-ben és 1897-ben jelent meg: Chyzer & Kulczynski 1894, 1897.) Chyzer Kornél így írt az előszóban: JK magyarországi pókok fajainak mintegy kétszerié nagyobb számát gyűjtvén össze, mint amennyit Herman Ottó tizenkét évvel ezelőtt »Magyarország Pókfaunája« című úttörő művében leírt, szükségesnek tartottam hazánk Pókjainak újabb ismertetését.” Ezen a ponton az olvasó bizony joggal kérdezheti, alig több mint tíz év telt el, és egy másik munka kétszer annyi fajt mutat ki hazánkból, mint tette azt Herman Ottó? Hogyan vélekedjünk ennek fényében Herman Ottó pókmonográfiájáról? Chyzer és Kulczynski munkája latin nyelven íródott, klasszikus taxonómiai alapmű. Ezzel szemben Herman Ottó az életmód megfigyelésére legalább akkora hangsúlyt fektetett, mint a fajok alaktani leírására és a rendszerre. Le kell szögeznünk, a kétszeres fajszám önmagában semmit nem von le Herman Ottó művének értékéből. Herman Ottó nem volt taxonómus, munkájának értéke másban (is) gyökerezik: például annak a nyelvezetnek a megteremtésében, amellyel a pókok alaktana és életmódja leírható volt. És ne feledjük, mekkora ösztönzést adhatott a munka Chyzer Kornélnak (1836-1909) és a lengyel Wladislaw Kulczynskinek (1854-1919) monográfiájuk elkészítéséhez és később, a Magyar Birodalom Állatvilága 111. kötetében megjelenő fau- nisztikai alapvetés (Chyzer & Kulczynski 1918) összeállításhoz. 63
