Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Természettudomány - Dankovics Róbert: Pödör Miklós vadászati hagyatéka a Savaria Múzeumban
SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2015 37-47 7. ábra. A trófeák elhelyezése az AGROBER irodájában Figure 7. Trophies displayed in the AGROBER offices kártevők elleni védelme Miklós halálát követően egyre nagyobb terhet rótt a családra. Pödör Csilla és ifj. Pödör Miklós 2012 márciusában kereste meg a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságát édesapjuk vadászati hagyatéka ügyében, majd a műtárgyak védelme, bemutatása és hasznosulása érdekében az örökösök a Savaria Múzeum, és ezzel a közösség számára történő felajánlás mellett döntöttek. Az 575 műtárgy a Pödör Miklós által elejtett vagy preparátumként megvásárolt állatkészítmények együttese, amely 351 csont és agancs trófeából, valamint 224 tollas vagy szőrmés példányból áll. A preparátumok kétharmada emlős, ösz- szesen 31 faj 416 trófeája: 280 agancsos őz és gímszarvaskoponya, 63 vaddisznó agyarai, két közönséges varacskosdisznó agyarai és hat egész koponya, közötte karakál, panyókás sakál, vörös róka és muflon trófeája. A montírozott emlősök közül 20 teljes, 45 mellpreparátum. A leglátványosabb darabok az egész alakos barnamedve, gímszarvas és európai dámszarvas, a namíbiai teríték fajai: nagy kuduk, közönséges jávorantilop, fokföldi tehénantilop, valamint a csíkos és fehér- farkú gnú mellből kikészített preparátuma. A 65 fajt megjelenítő, de darabszámában csekélyebb madáranyagban 154 egyed egyben és további öt mellből kikészített. A hagyaték számos, eddig hiányzó -14 madár és 16 emlős - fajjal gazdagította és csaknem megduplázta a Savaria Múzeum madár- és emlősgyűjteményét. A gyűjtemény adatai és megjelenítése A példányok gyűjtési adatai - az elejtés helye, pontos ideje vagy a megszerzés körülményei -napló, részletes leírás hiányában nem vagy alig ismertek. Egyes esetekben, a tárgyakkal együtt a múzeumnak ajándékozott fényképalbumok képfeliratai alapján az ország, ritkábban a dátum meghatározása lehetséges volt. A fajok természetes elterjedését és az ismert vadászati helyszíneket figyelembe véve nagy biztonsággal azonosíthatók a hazánk területéről, az Alpok osztrák részéről, a Mari Köztársaságból, Romániából valamint a Namíbiából származó fajok és egyedek. Hasonló megfontolásból valószínűsíthető, hogy a királyfácán és a szirti fogoly - habár elvétve mindkettőt tenyésztették hazánkban is vadászati célokra - díszállat, amelyek vásárlás útján kerültek a gyűjtő tulajdonába. Az elejtés, a gyűjtés idejét csak a namíbiai példányok esetében ismerjük napra pontosan. 41
