Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Műtárgyvédelem - Nagy Rebeka: Batthyány Erzsébet ravatali öltözete a 17. századi női viseletek tükrében
SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE 2015 361 — 374 A kötény A magyar főúri női viseletek jellegzetes eleme a kötény. Ennek eredete mindenképpen az alsóbb néprétegekhez vezethető vissza (Gáborján 1991:345). A16-17. században a főúri háztartásokat a férfiak katonáskodása miatt a családok nőtagjai vezették, így ők voltak kénytelenek irányítani a teljes udvartartást. Ezért kerülhetett a viseletűkbe a kötény, mint a jó gazdasszony jelképe, s nemes anyagokból kivitelezve a gazdagságot is reprezentálhatta (Tompos 2010: 23). A korai kötények keskeny, hosszú csíkként borultak a szoknyákra. Az ábrázolások többségén az ilyen típusú kötények kevésbé, jobbára csak körben voltak díszítettek, hímzéssel, vagy csipkeszalagokkal. Készülhettek gyolcsból, selyemből, házivászonból, s német mintára bársonyból is (Radvánszky 1896). Később egyre szélesebbek lettek a kötények, már szinte a szoknya teljes elejét beborították. Mivel egyre nagyobb felületet „takartak ki” a szoknyából, ezért egyre gazdagabban díszítették őket. A 17. század végén récét, nagyon finom fá- tyolt, patyolatot vagy gyolcsot használtak az előkötő anyagának, hogy alatta a szoknya díszítése érvényesülhessen. A díszítésük módja a szoknyákéval megegyező módon történhetett, vízszintesen több sorban, vagy csak körben a széleken (Nagy & Nemes 1900:176) (4. táblázat). Batthyány Erzsébet viselete A viselet, melyben Batthyány Erzsébetet eltemették a 17. századi magyar divat szerint készült. Az alsóruha és az ing sajnos nem maradt fent, a vállfűző és a szoknya is csak töredékesen, ám a kutatásnak és a restaurálásnak köszönhetően egészen pontosan rekonstruálható az öltözet. Batthyány Erzsébet vállfűzője A vállfűző szerkezete meglehetősen összetett, több szövetből, csipkéből állították össze (1. ábra). Kívül, a színodalon növényi motívumokkal és Csipke —1 Színoldal Bélés 1 » Fűzőkapocs Beles ll/a Bélés ll/b Bélés III i. ábra. Batthyány Erzsébet vállfűzőjének felépítése Figure i. The fabrication of Erzsébet Batthyány’s bodice egymás alatt-fölött futó szalagok közötti pontsorral díszített, 5 és 8 fonalas (1-3-5-2-4 kötésű) láncfelületű, atlasz alapkötésű liseréből készült. A ve- tülék sűrűsége 26/cm, a láncfonal sűrűsége 86/cm. Mindegyik szál alapanyaga sodratlan selyem. Ez alá feltehetően merevítésként, hogy a díszes, könnyű selyemszövetet tartósabbá tegyék egy Gros de Naples szövetet dolgoztak (bélés 1.). Ennek láncsűrűsége 64/cm, vetüléksűrűsége 14/cm, a láncfonala enyhe S sodratú, a vetülék sodratlan. Ez a köztes bélés a váll épen maradt töredékeinek teljes belső oldalán megfigyelhető. Volt még egy réteg bélés (bélés 111.), mely az inggel érintkezett, melynek nyoma a csipkedíszítés felvarró cérnája mellett néhány négyzetcenti- méternyi felületen található meg. Ez a szövet vászonkötésű selyem, sodrata és láncsűrűsége a töredékek kis mérete miatt nem megállapítható. A fűzőkarikák bevarrásánál is alkalmaztak egy helyi „merevítést”: keskeny sávban, durva szövésű vászonnal takarták el a fém végeit (bélés 11/a). Itt a szövetszélek hiánya miatt a láncirány nem határozható meg pontosan, a szálsűrűség azonban megállapítható volt. Függőleges irányban 18 fo- nal/cm, míg a derékkal párhuzamosan 14 fo- nal/cm. A szálak olyan mértékben károsodtak, hogy a sodrat nem volt megállapítható. A váll elejét tovább erősítették egy sávolykötésű posztócsíkkal (bélés 11/b). Erre azért lehetett szükség, hogy kellő merevséget adjon ennek a résznek, hiszen a hát merevítése csak akkor érvényesül, ha elöl is megfelelő tartása van az anyagnak. A váll derékrésze egyenes szabású. A kor szokásai szerint az ilyen típusú felsőruhákat a szok371