Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Történettudomány - Kelbert Krisztina: A feministák pionírjai. A Szombathelyi Nőtisztviselők Egyesületének társadalomtörténete a 20. század elején
KELBERT KRISZTINA: A FEMINISTÁK PIONÍRJAI. A SZOMBATHELYI NŐTISZTVISELŐK EGYESÜLETÉNEK TÁRSADALOMTÖRTÉNETE A 20. SZÁZAD ELEJÉN os arányt. Összességében tehát megállapítható, hogy az 1880-as és 1890-es években született generációk voltak legnagyobb számban jelen az egyesületben. A vezető pozíciókat, hangadó szerepeket azonban nem ők, hanem az idősebb és tapasztaltabb generáció tagjai töltötték be. A fiatalokra a választmányi tagságon túl többnyire a jegyző, könyvtáros, számvizsgáló, pénztáros, ellenőr, háznagy, túravezető, szervezőbizottsági tag pozíciók vártak. Hasonlóan izgalmas eredményt mutat az egyesületi tagok családi állapotának vizsgálata. A nőtisztviselői egyesületi gárda családi állapotának elemzése meglehetősen egyöntetű képet fest. Az ötvenhárom főből negyvenkettő hölgy, azaz a tagok 79,2%-a hajadon az egyesületi belépés és munkavégzés ideje alatt. Míg csupán tizenegy nő férjezett, a tagok 20,8%-a, akik többnyire az idősebb generációhoz tartoztak. Ez a tendencia szintén azt látszik megerősíteni, hogy az egyesületbe belépő fiatal hölgyek az önálló egzisztencia reményében választották a nőtisztviselők gárdáját. Iskoláik befejeztével pályaválasztás előtt álltak, amelyhez kiváló hátteret biztosított a csoport. Természetesen az egyesületi tagság idején is voltak, akik férjhez mentek (Rosenberger Józsefné Fei- gelstock Sarolta, Goldschmied Józsefné Handley Aranka, Réti Jenőné Weiner Frida), és többen olyanok is, akik az egyesület megszűnése után kötöttek házasságot (Vértes Rezsőné Klein Janka, Kaufmann Józsefné Rosenberger Sarolta). Ám mégis, nagyon sokan maradtak a két háború közt is önálló kenyérkeresőként, egyedülálló státuszban (Aszódy Jolán tisztviselő, Bauer Anna magántisztviselő, Fellner Szidónia tisztviselő, Goldstein Klára tisztviselő, Kohn Ella kereskedő, Kohn Lenke kereskedő, Kourim Gizella könyvelő, Pollák Juliska magán kölcsönkönyvtár vezető.) Ez utóbbi azt jelentheti, hogy a nőtisztviselők egyesületében megszerzett tapasztalatok, lehetőségek egy életre szóló stratégiát formáltak ki ezekben a hölgyekben. Iskolázottság, foglalkozási szerkezet A Szombathelyi Nőtisztviselők Egyesületének tagsága iskolázottságát tekintve az alábbi jellegzetességeket mutatja. Az ötvenhárom főből kilenc hölgy esetében nincs információ az iskolai tanulmányokra nézve. A negyvennégy ismert tanulmányi háttérből egy esetben - azaz a tagok 2,3%-ában- az intézmény azonosítása nélkül csupán annyi ismeretes, hogy a hölgy külföldön - Drezdában és Bécsben - végezte iskoláit. Szintén egy esetben- azaz a tagok 2,3%-ában -, méghozzá az elnök személyében ismert, hogy tanulmányait a győri, illetve a budapesti tanítónőképzőkben végezte. A szombathelyi polgári leányiskolában tizenkilenc fő, azaz a tagok 43,2%-a szerzett képesítést. A négy polgári osztály elvégzését követően huszonegy fő abszolválta a nyolchónapos felső leánykereskedelmi tanfolyamot a városban, azaz a tagok 47,7%-a. Míg két hölgy, azaz a tagok 4,5%-a a négy polgári megszerzése után Greisinger Ottóné századelőn megnyitott magán leánygimnáziumi tanfolyamára járt, s feltehetőleg az érettségiig is eljutott. Érettségit biztosító állami leánygimnázium csupán 1917-ben - a nőtisztviselők egyesületének utolsó éveiben - nyílt a városban, így ezt megelőzően a tanulni vágyó lányok számára vagy a külföldi iskolák, vagy az ország nagyvárosaiban működő intézmények, vagy helyi szinten a polgári leányiskola és a felső kereskedelmi tanfolyam álltak rendelkezésre. A külföldi, illetve az ország nagyvárosaiban folytatott tanulmányok meglehetősen nagy költségeket róttak a családokra. így nem véletlen, hogy a többnyire kispolgári családokból érkező lányok leginkább a helyi oktatási intézményekben szerezték meg a kenyérkereseti pályákon való elhelyezkedéshez szükséges ismereteiket. Az 1876-ban alapított polgári leányiskola és az 1894-ben nyílott felső kereskedelmi tanfolyam tulajdonképp a praktikus, szakszerű életvitelre, a gyakorlati munkára felkészítő iskolatípusok voltak. A felső kereskedelmi tanfolyam megnyitásakor a következő törekvéseket vallotta: „Ezen tanfolyam czélja a nőknek a kereskedelmi foglalkozásokra való előkészítése és szakszerű kiképzése, a kereskedelmi szakismeretek megszerzésének lehetővé tétele, és így a nők számára újabb keresetforrás biztosítása. Feladata elsősorban az, hogy [...] helyet biztosítson a nőknek. [...JA női kereskedelmi tanfolyam végzése nemcsak pénzintézeteknél, biztosítótársulatoknál, kereskedelmi és iparvállalatoknál stb. biztosít a nőknek tisztességes kenyérkeresletet, hanem a legegyszerűbb háztartásban is mindig si324
