Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Történettudomány - Kelbert Krisztina: A feministák pionírjai. A Szombathelyi Nőtisztviselők Egyesületének társadalomtörténete a 20. század elején
KELBERT KRISZTINA: A FEMINISTÁK PIONÍRJAI. A SZOMBATHELYI NŐTISZTVISELŐK EGYESÜLETÉNEK TÁRSADALOMTÖRTÉNETE A 20. SZÁZAD ELEJÉN izraelita felekezet mely csoportjához tartozott. Arányaiban ez azt mutatja, hogy a tagok 71,7%-a izraelita felekezetűnek vallotta magát. Római katolikus vallású kilenc fő, azaz a tagok 17%-a volt. Református két fő, azaz a tagok 3,8%-a. Evangélikus egy fő, azaz a tagok 1,9%-a. Nem sikerült vallásra vonatkozó biztos információt találni három tag, azaz 5,6%-uk esetében. A statisztikai adatok egyértelműen rávilágítanak arra, hogy az egyesület tagjainak sorában feltűnően magas a zsidó hölgyek aránya. Juhász Borbála A progresszió női műhelye című tanulmányában - az 1870-es, 1880- as években született zsidó feminista nők kollektív életrajzát rekonstruálva - az alábbi kijelentést tette: „Hősnőink egyértelműen a legjobb magyar progresszív hagyományokat követik, fiatalkoruk karakterformáló évei arra a két évtizedre esnek, mikor Magyarország csodával határos módon behozta Európát, s tulajdonképpen kialakult az a szellemi, kulturális, építészeti örökség, ami a mai napig meghatározza otthon-érzésünket. Az aranykornak ez a liberális, önvizsgáló, kritikus, szociális reformért küzdő, antifeudális, tudásközpontú, az új kérdésekre nyitott fülű s arra új válaszokat adó attitűd, mint azt több érdemes szerző fejtegette, történeti okok miatt egyszerre része a magyar és a zsidó kultúrtörténetnek is. [...] A polgári fejlődés motorja szellemi értelemben is az egyenjogúsított zsidóság Magyar- országon. Csoda-e, ha a Gründerzeit alatt szocializálódott nők számára ez az egyenjogúsítás, az elnyomás alól való felszabadítás összekapcsolódik egy másikkal: a női emancipációval.” (Juhász 2002: 109-110). Juhász úgy véli tehát, hogy a női emancipációs gondolatok - a polgári egyenjogúsítás eszméjén alapulva - rendkívül népszerűek és támogatottak voltak a zsidó hölgyek körében. Úgy vélem, megállapítása vidéki vonatkozásban, azaz a Szombathelyi Nőtisztviselők Egyesületének tagságára nézve is felvethető, s a zsidó nők meglehetősen magas egyesületi képviseltségének oka részint kereshető ebben a gondolatban. Különösképp a külföldön iskolázott, több nyelven beszélő, művelt izraelita hölgyek, dr. Feldmann Bódogné Steiner Ilona alelnök, illetve Mayer Benőné Ka- delburg Margit írónő, publicista esetében, akik külföldön is elismert orvos és gyártulajdonos, értelmiségi férjeik mellett bizonyára otthonosan mozogtak az egyenjogú és polgárosult miliőben. Ezen emancipációs normák interiorizálásával teljességgel érthető, hogy megkérdőjelezték a női nem alárendeltségét, s hangot is adtak ebbéli meggyőződésüknek. Nem csupán a Nőtisztviselők Egyesületében, de a társadalmi szerepvállalás további más területein is. Úgy gondolom azonban, hogy korántsem elégséges csupán ezzel magyarázni a zsidó hölgyek dominanciáját. Hiszen a tisztikarban megjelenő további harminchat izraelita hölgy között túlsúlyban vannak azok a fiatal lányok, akik a polgári leányiskola, valamint a női felső kereskedelmi tanfolyam elvégzését követően léptek be, s vállaltak szerepet az egyesületben. Az ő társadalmi hátterüket vizsgálva (a harmincnyolc zsidó hölgynél harmincegy esetben rendelkezünk információval a szülők foglalkozására nézve), az látszik, hogy főként kispolgári családokból származtak, szüleik általában kisiparosok (hat tag szülője), kiskereskedők (húsz tag szülője) voltak. Minimális számban érkeztek értelmiségi foglalkozást űző szülői háttérrel (négy), s mindössze egy esetben gazdag gyáros családból. Ebből feltételezhető, hogy ezek az izraelita hölgyek a kenyérkeresés megkönnyítésének szándékával léphettek az egyesületbe. Lévén, hogy az egylet ingyenes könyvelői és nyelvtanfolyamokat biztosított tagjainak, illetve állásközvetítő irodát tartott fenn. Ugyanakkor egy olyan kapcsolati tőkével és tudásbázissal feldúsított közeget biztosított a dolgozni vágyó vagy kényszerülő lányok számára, amely jelentős muníciót nyújtott a munkavállalás lehetőségeinek kiszélesítéséhez, egyúttal az önálló életvitel megteremtéséhez. Családi háttér Az imént felvázolt munkaerőpiacon való érvényesülési előnyök természetesen felekezettől függetlenül vonzották a fiatal hölgyeket. Ezért feltétlenül érdemes részletesebben kitérni arra, hogy az egyesületi tagok milyen családi háttérrel rendelkeztek. Az azonosított ötvenhárom hölgyre vonatkozólag negyvenhárom tag esetében állapítható meg a szülők - elsősorban az édesapa - foglalkozása. A negyvenhárom hölgynél húsz esetben, azaz a tagok 46,5%-ában a szülő a keres322
