Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Néprajztudomány - Nagy Zoltán: Történeti források feltárásának tanulságai: bortároló hordók és gabonatároló eszközök, dongás edények a szentgotthárdi apátság falvaiban a hagyatéki leltárak tükrében (1773-1786-1846) Második rész: 18-19. századi történeti forrásaink a kamrák számáról, belvilágáról
NAGY ZOLTÁN: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI! BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK... („ovit ágy”), így azt jobb híján a kamrába helyezzük. Biztosra vehetjük, hogy „Egy nagy vesszőből font kass lft30xr,l kisebb efféle 1 ft, kosinta 12 xr. ” A házi kamrában van a helyük, szemes gabonát tartanak bennük. A becsűt tovább olvasva világosan kiderül, hogy két jókora kosinta [gabona tároló] a „Pallóson” [van] 36 xr, ahol mellette még [feltehetőleg] 3 kisebb 45 xr, 2 még kisebb 24 xr 1 „sziácsból kötött kis kass” 3 xr, 1 „kis kerekes kass” [kópic, vagy kosinta] 3 xr, l,főzelékfélék” tárolására] 1 szekrény [ácsolt láda] biztosan itt a padláson található, mert e tételnél megjegyzik, hogy „1 más szekrény a kamrában” [kapott helyet] 18 xr. Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a „lim-lom: 1 törött fúró 1 xr, 1 tsap alá való sajtár 6 xr, 1 törött melencze” 6 xr még a padlás belvilágát gazdagítja. Tovább haladva a „Tekenyő” [dagasztó teknő] 24 xr, „ovit kösztöbő”(\), szakadozott „Poléta” [ponyva] 24 xr akár a kamrában, az ovit ágy 24 xr és az 1 kis „kurta nyelű [perec] sütő lapát, köles törő mozsár” pedig akár a konyhában is lehetne, az 1 ovith [lisztes] „Ládá”-val „Szegzőnélkül”lS xr, a„3 jó és 3 rossz szakasztó véká-val 9 xr, 1 sürü szitá-val 18 xr, 1 ovit vas rostá-val 15 xr, 1 vass gereben-nel 45 xr, soó törő mozsár-ral 3 xr, 1 kis pántos melenczé-ve\ 6 xr, 1 víz hordó sajtár-ral 6 xr, az 1 hosszú igá-val.” Az összeírok e ponton már tovább haladtak innen, mert megjegyzik a látottak alapján, hogy „jó láda az szobában [van] 1 ft, 1 Páru Sajtár 18 xr, 1 Szapuló hárs kéreg 3 xr” [társaságában]. A „jó láda” alatt talán még ácsolt technikájú kelengyeládát kell értenünk. Rangját a móringlevelekből ismert 1 ft-os ára is alátámasztja. A havi mosáshoz szükséges „Páru Sajtár” is éppen itt található. Forrásadataink szerint, noha általában a kamrabéli javak között sorolják fel, de alkalmilag szobában és konyhában is állhatott, egyébként ha tehették, a szabadban végezték a „lúgzást”, mint ahogyan ezt Pável Ágoston 1940 augusztusában Szalafőn le is fényképezte (Nagy 2011: 261). Találgatásra ad alkalmat, hogy a „három rongyos zsák, két hasonló darabbal 15 xr” szobai, kamrai rudakon vagy a kamrában póczákon, esetleg a padláson volt-e. A még dologidőben, augusztus 31-én szövőszéket szétszedett használaton kívüli állapotban tárolták a padláson. Amikor sor került rá, akkor a „szobai kis kamrában” helyezték el. A mi esetünkben „1 Faisz a Pallóson” [volt], melyhez „3 borda 12 xr” is hozzátartozott. Néhány tárgy azonban az összeírás során kimaradhatott. Erről vall az a megjegyzés, hogy „1 fejsze a Bognárnál van zálogban”, amit látatlanul 15 xr-ra értékelnek. A valóságban meglévő, pótlólagosan beírt „kis porháló kappa 3 xr, 1 serpenyő 3xr, 1 disznó fürüsztő tekenyő 45 xr, 1 ösztöke 3 xr” akár több helyre is besorolható. Az udvaron egymagában állt a „sertvéles ól”. Az összeírok figyelme a benne lévő állatok felé fordult, melyben a 7. tétel summázata szerint három disznót és néhány kismalacot találtak.11 A becsüsök a helyszíni szemle alkalmából a 8. és 10. tételként a terményeket vették számba. A becsű ideje: augusztus 31-e a „takarás” dologidejétől még nincsen távol. A kézzel való cséplés ideje alig hogy elkezdődött. A keresztekben megszámolt gabona, az öt petrence árpa és szekérszám megadott széna azt sugallja, hogy a termények jó része még nem a kétfiókos pajtában, vagy más szemes gabonatároló eszközben volt elhelyezve, hanem a szabadon állt, hiszen azt jól számba lehetett venni.12 A hagyatéki becsűk alig veszik számba a megtermelt javakat, mert azt a jogszokás szerint a tulajdonos család az év során feléli, hiszen további megélhetésük alapja, így a vagyonba sem számít be. Itt kivétellel találkozunk, az ingatlan értékéhez és ingóságok többségéhez a már betakarított, de még szemterméssé nem változtatott, adóalapot képező javakat is vagyonelemnek tekintették. Számon tartották a sarjú fű hozamát és a még lábon álló két „köz” kukorica piaci árát is. Ugyanakkor külön egységként veszi számba a köles, hajdina, zab termését, a padláson tárolt nyolc mázsára becsült dohányt és a már meglévő [épületek tetejének fedésére szolgáló] „Sapp”-ot [zsupp] és azt a szekér szalmát, amit „az idén kitsépelt jószágául” származott.13 Végezetül a 9-es tételként 11 „Egy jó ártány 3 ft, 1 fijas sörtvéles malacaival együtt 4 ft 15 xr, Egy »ranyos« középszerű sörtvéles 4 ft. ” 12 „Egy szekér széna 15 ft, egy jó szekér Lendek 3 ft, 20 kereszt rozs szalmából 1 ft 15 xr. Minden keresztet számolván teszen25ft. 14 kereszt Árpa 45 xr, minden kereszt teszen 10 ft 30 xr. Ismét 5 petrence Árpa á 6 xr, teszen 30 xr. Összesen 54 ft.” 13 „Három fertálra való köles szalmástul 2 ft 15 xr, Két közz kukoricza a földen 4 ft 30 xr, Circa 8 Mása Dohány a Pallóson 24 ft. 11 kereszt hajdina 5 ft 30 xr. 4 kereszt Zaab 2 ft 24 xr. 44 kéve sapp 2 ft. 1 szekér szalma az idén kitsépelt jószágbul. Összesen: 42 ft 39 xr. Két szekérre való sarjú ítéltetett az réten lenni melyet Mesits József kováts a takaráson kívül meg vett 6 ft-ért. ” 214
