Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Néprajztudomány - M. Kozár Mária: Kenyértartók Vas megyében
SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE • 2015 201-209 Kenyértartók Vas megyében M. Kozár Mária H-9700 Szombathely, Váci Mihály u. 39., Hungary mukic@t-online.hu Összefoglalás A parasztháztartásokban általában egyszerre két-három hétre elegendő kenyeret sütöttek. Az egész kenyereket a kamrában, a kenyértartókon tárolták, csak a már megszegett kenyér került a szobai kenyérkosárba vagy az asztalfiába. A magyar nyelvterületen a kenyértartók öt legelterjedtebb típusa ismeretes: kenyérnyi szélességű egy szál hosszúdeszka, kétsoros kenyértartó rács, kétszintes kenyértartó, függőleges többszintes és vesszőíves vagy rúdpáras kenyértartó. Vas megyében a vizsgált 119 település hatvan százalékában használtak vesszőíveset, a Savaria Múzeum néprajzi gyűjteményében e tárgy- csoport 80%-át teszi ki ez a típus. A kenyértartók típusainak földrajzi elhelyezkedését a mellékelt térképek mutatják. kulcsszavak: kenyér, kenyértartó, Vas megye, néprajzi gyűjtemény, Savaria Múzeum Abstract Loaf racks in Vas County. Peasant households usually baked bread in batches to last two or three weeks. Whole loaves were kept in bread racks in the pantry and only started loaves in a bin or drawer in the living area. Five types of bread rack are found commonly in the Hungarian language area: a long shelf a loaf’s width, a grid for two rows of loaves, a level rack with two shelves, an upright bin with several shelves, and a rack with arched dividers or stick pairs between loaves. Some 60 per cent of rig settlements surveyed in Vas County used arched sticks; this type makes up 80 per cent of such items in the Savaria Museum ethnographical collection. The geographical spread of the rack types is shown on the appended map. keywords: bread, bread racks, Vas County, ethnographical collection, Savaria Museum Bevezetés A Délnyugat-Dunántúl mikrotájainak néprajzi kutatása című program keretében a Vas megyében 1989-ben gyűjtött adatok1 alapján vizsgáltuk a kenyértartók típusainak elterjedését (Barabás 1989). Az egyes típusok bemutatását a Savaria Múzeum Néprajztudományi Osztálya gyűjteményében őrzött tárgyak tették lehetővé. A Magyar Néprajzi Lexikon meghatározása szerint a kenyértartó „felfüggesztett, illetve falra szerelt állvány, amelyen a kenyerek szellős elhelyezése lehetséges” (Kisbán 1980: 150-151). A parasztháztartásokban általában egyszerre két- három hétre elegendő kenyeret sütöttek. Az egész kenyereket a kamrában tárolták, csak a már megszegett kenyér került a szobai kenyérkosárba vagy az asztalfiába. A magyar nyelvterületen a kenyértartók öt legelterjedtebb típusa ismeretes: I. Kenyérnyi szélességű egy szál hosszúdeszka, illetve hasonló alakú, lécekből kialakított rács. Ezeken a polcokon, rácsokon a kenyerek egy sorban, fenekükön fekszenek. II. Négy-hat kenyér kétsoros elhelyezésére alkalmas széles kenyértartó rács. III. Vízszintes, kétszintes kenyértartó, melyen a kenyerek egy-egy rúdpáron fekszenek, egymás fölött két sorban. IV. Függőleges tengelyű, többszintes kenyértartó, melynél a kenyereket a vízszintes karok végén kiképzett támaszokra egyenként helyezik el. Főként a Nyugat-Dunántúlra jellemző. V. A nyugati magyarság másik sajátossága az egyszintes, rekeszes kenyértartó. Ezen a kenyerek az élükön állnak a rekeszeket elhatároló, félkörívben hajlított vesszőkre, illetve rúdpárokra támaszkodva. Ez csak a lapos tetejű kenyerek elhelyezésére alkalmas (Kisbán 1980:150-151). 1 Az adatok forrása a Savaria Múzeum Néprajztudományi Osztályán őrzött eredeti cédulaanyag. Az 1985-1995 között végzett kérdőíves felmérés digitális feldolgozása folyamatban van. V.ö.: http://www.etnologia.mta.hu/harmashatarok/munka_dnydunantul.html 201
