Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)

Néprajztudomány - Illés Péter: A szombathelyi Dallmann(-Tikos) könyvkötészet emlékei

SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE * 2015 I77-I99

éthoszát.30 Miután a Dallmann-féle kisipari31 könyvkötészet már jó nevű műhelyként működött a belvárosban, az első világháborút lezáró nehéz időszak kezdetén, 1921-ben Dallmann Miklós vette át az 1903-ban alapított szombathelyi iparoskor elnöki székét, aminek egyébiránt maga is alapító tagja volt (Fehér [1927]: 145). A századfordulón, kezdetben a szombathelyi iparoskor helysége mindössze a szőkeföldi sörház egyik terme volt, majd ezt kinőve a Heigli-féle házban találtak helyet, ahonnan a Hungária vendéglőbe költöztek. Az első világháború alatt a megfogyatkozott tagságú kör a Gábriel-féle vendéglőbe ment át.32 A helyi iparosok érdekvédelmi szervezetének céljáról és eszközeiről a következő olvasható egy 1929-ből fellelt jegyzőkönyvben: „A kör célja: Az iparosok szellemi művelődésének elősegítése, anyagi és erkölcsi érdekei előmozdítására az iparosok tömörülése és érvényesülése. [...] A fenti célok elérhetésére a kör előadásokat és felolvasásokat rendez, különösen az ipart érdeklődő kérdések köréből. További eszközei könyvtár, szaklapok és hírlapok beszerzése. Estélyek, táncmulatságok rendezése, a kör pénztára, vagy a választmány által megválasztott és ipari célt szolgáló kulturális, humanus, vagy szociális intézmény javára. A kör az iparosok érdekeivel összefüggő ügyekben állást foglal és ezekből kifolyólag az iparosok érdekeit képviseli. ”33 Vagyis műkedvelő előadásokat szervezett, megünnepelte a „hazafias ünnepeket”, dalárdája volt és saját könyvtárat működtetett (Fehér [1927]: 145).

Ez utóbbi intenzitását az is jól jelzi, hogy könyvtára 1923-ban 870 katalogizált kötetből állt, amit folyamatosan gondoztak, köttettek és vásárlással gyarapítottak.34

Az iparoskor dalárdája életében, de már Dallmann Miklós elnöklésének idején, kiemelkedő események zajlottak 1925. június 28-29-én Szombathelyen, amikor is a 25 éves, ekkorra már dunántúli „dalos-élet” meghatározó csoportja,35 a saját jubileumára két napos dalos ünnepséget szervezett (14. ábra). Az egész napos rendezvényeket esti lampionos-tűzijátékos felvonulással egybekötött szerenádok és a résztvevő más dalos egyletekkel (pl. körmendi dalos egylet, felsőgal- lai [napjainkban Tatabánya része] férfidalkör, pécsi bőrgyári dalárda) közös nagyszabású dalmatinék alkották, a központi helyszínek az iparoskor székhelyeként a Tóth-féle vendéglő, a Szentháromság-tér, a Kultúrpalota, a Sabaria és a Herics-féle vendéglő voltak.36 Hasonlóan nagy közönségsikert hozott a szombathelyi iparos kör dalárdájának majd’ egy évtized múlva, az 1934- ben Pécsett megrendezett pünkösdhétfői dalverseny.37 A Pécsi Polgári Dalkör 50 éves jubileumára szervezett iparos dalárdák versenyén az országból mintegy negyven dalárda vett részt, közel kétezer dalossal. A szombathelyiek dalárdáját Heintz Fülöp karnagy vezetésével félszázan elkísérték, élükön az ipartestületi elnökkel, Lődör Jenővel, valamint Dallmann Miklóssal, az iparoskor elnökével. A szombathelyi dalárda a pécsi

30 A19. század utolsó harmadában Szombathely történetírója, Kunc Adolf ezt a kisvárosi polgári lelkületet így fogalmazta meg: „A társadalom második rétege a szorosabb értelemben vett polgárság, mely a kisebb gazdák, kis kereskedők és az iparosok nagyobb részéből toborozza össze elemeit. Az egyre tartó beköltözések és letelepülések folytán eredeti jellegét már már elveszítette, hagyományos szokásai jó részben feledésbe mentek, és csak azokban fedezhetők még fel a régi szombathelyi purger sajátosságai, kik itt születtek, kiknek itt van rokonságuk, kik még érzik őseik hagyományainak és szokásának hatását, szívósan ragaszkodnak a letűnt szebb idők emlékeihez, idegenkednek az újtól és csak a régit magasztalják. Bizonyos merev konzervativizmus jellemzi ez osztályt, mely munkásságában, becsületérzésében, vallásosságában mindig egy és ugyanaz, és amely a büszkeség bizonyos nemével üt mellére, ha azt mondja: »én szombathelyi polgár vagyok.« Odaadó ragaszkodással csüng a városon, melegen érdeklődik ügyei iránt, s a legkisebb mozzanat sem kerüli el figyelmét; és bár erősen nyomja vállait a porcio, súlyosan nehezedik rá a pótlék és szidja a végrehajtót, nemcsak az adófizetésre nyitja meg erszényét, szívesen áldoz filléreivel a közművelődés és jótékonyság oltárán" (Kunc 1880: 361).

31 „Kisiparos - kézi szerszámokkal és mesterséges energiával meghajtott egyszerűbb gépekkel végez árutermelő ipari tevékenységet, többnyire magántulajdonban lévő saját műhelyében. Tevékenysége képesítéshez kötött, a nyersanyagot pénzért vásárolja és termékeit is pénzért értékesíti. ” - fogalmaz Domonkos Ottó (Domonkos 1991:12).

32 A szombathelyi iparosság intézményeinek reneszánsza. Az iparoskor új helyiségeinek felavató ünnepe. - Nyugatmagyarország 1928.33. sz. 1. p.

33 MNL VaML Szombathelyi Iparoskor, Jegyzőkönyv kivonat, 1929. május 26., 7. f.

34 MNL VaML Szombathelyi Iparoskor, Jegyzőkönyv, 1923. június 3., 5. f. v.

35 Dalosünnepélyek Szombathelyen. - Vasvármegye 1925. 94. sz. 6. p.

36 A Kultúrpalota dísztermében fellépő szombathelyi és vidéki dalosok: szombathelyi kér. szoc. szakszervezeteinek dalköre, szombathelyi agg- harcos-egylet dalárdája, szombathelyi cipészszakosztály dalköre, felsőgallai férfidalkör, pécsi bőrgyár dalárdája, szombathelyi iparoskor dalárdája, szombathelyi MÁV Haladás egylet, körmendi dalos egylet, szombathelyi dalos egyesület. Bővebben lásd. Két napos dalosünnepségek Szombathelyen. - Vasvármegye 1925.138. sz. 3. p.

37 A szombathelyi iparosdalárda első díjat hozott haza Pécsről. - Vasvármegye 1934.114. sz. 3. p.

191