Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Néprajztudomány - Illés Péter: A szombathelyi Dallmann(-Tikos) könyvkötészet emlékei
1 ILLÉS PÉTER: A SZOMBATHELYI DALLMANN(-TIKOS) KÖNYVKÖTÉSZET EMLÉKEI talembernek 1851. szeptember 15-én adta ki német nyelvű igazolását Gustav Lindtbauer szombathelyi (Steinamanger) könyvkötőmester és díszmű készítő (Buchbinder und Galanterie Arbeiten), annak becsületes és rendes magaviseletéről, miután három évig nála tanulta a mesterséget.9 Az 1828-ban készített országos adóösszeírás szerint Szombathelyen mindössze két könyvkötő mester volt, egy magyar és egy „egyéb” nemzetiségű, mindketten egy-egy segéddel dolgoztak (Nádasdy 1986: 281). Az egész korabeli Vasvármegyében pedig csak még Kis-Máriacellben (napjainkban Celldömölk, Vas megye) egy inas nélkül dolgozó könyvkötő mesterről (Nádasdy 1986: 269), illetve a helyi anyakönyv alapján nemes Balogh András körmendi könyvkötőről van tudomásunk (Nagy 2004: 276). Mindez az 1828. évi összeírás adózási szempontrendszere miatt azonban meglehetősen hiányos képet nyújthat, mivel a nemes jogállású iparosokra az nem terjedt ki, a kézművesekre vonatkozó anyakönyvi adatok feldolgozása pedig csak Körmend mezővárost érintették az eddigiekben. Annyi bizonyos, hogy a reformkor végén, 1847-ben a 4893 lakosú Szombathelyen 350 kézműves iparos élt, mellettük 438 legény és 151 inas tanulta a különféle szakmákat, az iparűzők között pedig 4 könyvkötő mestert is nyilvántartottak (Tilcsik 2009:183). A 19. század közepi nyugat-magyarországi régióban a könyvkötő mesterség működését nagyban támogatta a térségi papír és papírpótló-anyag gyártás. A történeti Vasvármegye területén 1860- ban még Lékán (napjainkban Lockenhaus, Ausztria) és Pinkafőn működtek papírmalmok, a Közép- és Dél-Dunántúlon is ezeken túl legtovább csak Pápán és Pécsett.10 Az 1870-es évekre a papírmalmok felhagyása sajnálatos helyzetet teremtett, még ha a Mura, Dárva, Tapolca és Rába folyók melletti vidékeket, illetve a Pinka és a La- pincs (Lafnitz) völgyeit erre igen alkalmasnak tartották, nem beszélve a régióban akkor volt található nagymennyiségű és jó minőségű rongy lehetséges hasznosíthatóságáról.11 A céheket 1872-ben oszlatták fel Magyarországon, ezért is érdekes, hogy a 19. század közepéről a szombathelyi illetőségű könyvkötők céhes emlékét őrzi a Savaria Múzeum gyűjteményében megtalálható „A SZOMBATHELYI KÖNYVKÖTŐ CZÉH” feliratos pecsétnyomó,12 belső mezőjében egy kehely fölött sugarakkal övezett nyitott könyvábrázolással. Az egyébként datálatlan céhemléket „egy pecsétnyomó, a szomb. könyvkötő czéh (újabb)” azonosítással minden bizonynyal Bossányi József (1851-1922) szombathelyi ügyvéd adományozta a Vasmegyei Régészeti Egylet Régiségtárának 1881-ben (Rezsőfy 1881:14),13 aki ezekben az időkben az egylet pénztárosaként is tevékenykedett.14 Nem kizárt, hogy magának a pecsétnyomónak az elkészítése is a céhes korszak lezárásával volt összefüggésben. Az ezt követő időszakban a térség kézművesipara állapotáról megbízhatóan tudósít a Soproni Kereskedelmi és Iparkamara 1876-ban kiadott statisztikai jelentése.15 Ami abból a szempontból is érdekes, hogy erre az időszakra több olyan dunántúli közösségről is áttekintést nyújt, amely korábban dinamikusan fejlődött, ám a polgári korszak bekövetkeztével elveszítette korábbi városi rangját (vö. Benda 2006: 351). Tehát ennek a felmérésnek az adatai szerint összesen 19 könyvkötő mester dolgozott a történeti Vasvármegye területén - benne foglalva a mai ausztriai Dél-Bur- genland és a szlovéniai Muravidék térségét is -, valamint mellettük további 9 segéd, 6 tanonc és 1 férfi munkás. Feltűnő módon a Rába folyótól 9 Uo. 10 A18-19. századi dunántúli papírmalmokról bővebben lásd Koncz (1984: 567-602). 11 A soproni kereskedelmi és iparkamarának a nagym. Magyar kir. földmíves-, ipar- és kereskedelemügyi minisztériumhoz intézett 1878. évi főjelentése. Sopron. Nyomtatott Reichard & Litfars könyvnyomdájában. 1879. p. 105. 12 Megtekinthető a Vasi Múzeumi Látványtárban, lásd.: http://latvanytar.savariamuseum.hu/adatbazis/?catlD=41&ID=3369&term=&from=20 (Hozzáférés: 2014. november 11.) 13 A céhpecsét az 1900-as évek elején készült leltár szerint a szombathelyi Püspöki Palota berendezett Régiségtárában volt közzétéve. (Savaria Múzeum, Régészeti Adattár 2389-08. Leltár /1901-1904?/ b) Újkori vegyes anyagú tárgyak. Szám: 118. A tárgy megnevezése: „Kö- nyvkötőczéh pecsétje.’’, Tárló: 6.) 14 Rövid életrajzi összefoglalásaként lásd.: http://www.vaml.hU/Nevtar/B/Bossanyi_Jozsef.html (Hozzáférés: 2014. november 11.) 15 A soproni kereskedelmi és iparkamarának a nagym. m.k. földmíves-, ipar- és kereskedelmi minisztériumhoz intézett 1876. évi statistikai jelentése. 11. rész. 1 füzet. Sopron. Romwalter Károly nyomása. 1878. pp. 156-379. 182
