Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)
Néprajztudomány - Horváth Sándor: Az őrségi társadalom történetéhez és néprajzához
SAVARIA 37 A VAS MEGYEI MÚZEUMOK ÉRTESÍTŐJE • 2015 161-174 gákról tulajdonképpen a jobbágyfelszabadításig találunk adatokat. Az 1828-as összeírás alapján a szolgák és/vagy szolgálók számát az egyes településeken az 1. táblázat mutatja. Összegzés Az Őrség történeti-néprajzi elhatárolásánál adódó eltérések abból adódnak, hogy a történeti Őrség falvaiként a Batthyány uradalom Őrség járásának 18 települését tekintik ugyan, de tájegy- ségileg, néprajzilag, az anyagi és szellemi kultúra nagy részében további környező települések is osztoznak. Szombatfa, Gödörháza és Velemér nélkül elképzelhetetlen lenne a őrségi fazekasságról beszélni, de e települések a felsőlendvai uradalomhoz tartoztak. Amint láthattuk, a történeti Őrségnek nevezett településeken is tagoltabb a társadalom, hiszen az egykori szabad jogállásukért évszázadokig küzdő jobbágyok mellett éltek itt - igaz csak kisebb létszámban - nemesek, kis- nemesek. Emellett a lakosság nem volt egyöntetűen református vallású: az újjátelepített Viszákon a reformátusokkal együtt éltek az evangélikusok és a katolikusok, valamint voltak betelepülő katolikusok is (amint Vörös Nettinéi láthattuk), továbbá a magyarok mellett - elsősorban szolgaként - szlovének, egyes településeken pedig - alapvetően a 19. századtól - cigányok is megjelentek. Az őrnagy szerepe, feladata a 13. századtól a 16. századig követhető nyomon, azután megmarad a név és a funkció, de már más szerepkörben: ada- tolhatóan tulajdonképpen csak a káptalani dézsma egyösszegű megváltásának a bonyolításában volt szerepe, de a fogalom és a státusz az egykori szabadalmas jogállás szimbólumává változott. A református egyház meghatározó szerepet töltött be a 19. századig, amikor a jelek szerint a szerepe csökkent, az erkölcsök, a közösségi normák pedig meglazultak, átalakultak: a század második felétől megszaporodott a törvénytelen gyermekek száma, majd a század végén elkezdődött az egyké- zés. A szolgák alkalmazását az egykézés csak megerősítette, mert már a korábbi évtizedekben is komoly szerepe volt az őrségi falvak életében, de más vasi településeken is. (Vö.: Kropf 2012) A közösségi háló építését, valamint a presztízs kifejeződését biztosította az időszakonként nagyszámú keresztszülő, koma felkérése. Hogy a falusi értelmiség a sok keresztszülő közé a vele azonos társadalmi státuszban élő, környező településeken élő katolikusokat is szép számmal hívta, azt is bizonyítja, hogy a 18-19. század fordulójára már nincs nyoma a vallási viszálykodásnak. A nagycsalád szórványosan jelen volt a településeken a 17-18. századokban, de egyes adatok a nagycsalád 19. századi kiemelt szerepét mutatják. Ezzel kapcsolatban további kutatásokra van szükség. - Az őrségi társadalom alaposabb ismeretéhez - ezen túlmenően is - további történeti forrásfeltárásra és néprajzi gyűjtőmunkára lesz szükség. Irodalom Assmann j. (1999): A kulturális emlékezet. írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. - Budapest, Atlantisz Könyvkiadó, 313 pp. Balogh Gy. (1898): Az Őrség. - In:. Sziklay ].& Borovszky S. (szerk.): Vasvármegye. „APOLLO” Budapest, Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság, pp. 395-398. Benczik Gy. (1999): Nemzetség és szer Nagyrákoson. - Savaria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője (1995-1998) 22(4): 139-144. Békefy R. (1884): Kethely és környékének néprajza.- Budapest, Hornyánszky Victor Sajtója, 85 pp. Borosy A. (1977): Határőrség és határőrök az Árpádok korában. - Hadtörténelmi Közlemények (Új folyam) 24(4): 543-557. Csapó O. (2008): Az Őrség térbeli elhatárolási problémái. - Földrajzi Értesítő 57(3-4): 313-333. Dömötör S. (1987): Őrség. - Szombathely, Őrségi Baráti Kör, (2., reprint kiadás), 167 pp. Éhen Gy. (1905): Vas vármegye közgazdasági leírása. - Budapest, Pesti Könyvnyomda-Rész- vény-Társaság, 50 pp. Fülöp Á. (1999): Keresztszülőség és komaság az Őrség néhány falujában. - Savaria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője (1995-1998) 22(4): 181-202. Fülöp ]. (1935): Nagyrákos község általános monográfiája. - Kézirat, Néprajzi Múzeum, EA 4500. 173
