Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 37. – (2015) (Szombathely, 2015)

Régészet - Pap Ildikó Katalin: Sárvár-Faképi-dűlő Karoling kori kerámiaanyaga

PAP ILDIKÓ KATALIN: SÁRVÁ R - F A K É P1 - D Ű LŐ KAROL1NG KORI KERÁMIAANYAGA

leg az 1. században kiépített (Tóth 2006: 64) távolsági útnak köszönhető (Pap 2013: 1. kép). Az útvonal még a Rábától nyugatra kettészakad, egy északi ágra, amely Mursellán át Arrabonát érintve Brigetioba és innen Aquincum felé tart és egy délire, amely a Bakonyon keresztül vezet ugyanoda. Az északi ág a Rába és a Gyöngyös találkozásánál létesített és hosszú évszázadokon át működő átkelőhelye4 mellett, a Végh-malomnál került sor a megye máig egyetlen5 Karoling-kori temetőjének6 feltárására (Szőke 1992). A temető közelében, a Faképi-dűlőn nagy kiterjedésű, a Rába túlpartján pedig egy kisebb (Buocz 1993b; Károlyi 1975), eltérő életmódot folytató népesség által lakott korszakbeli települést ismerünk (Pap 2015 s.a.). Kisebb mennyiségű kerámia a Faképi-dűlő- től délkeletre elhelyezkedő Sárvár-Óvár római kori eredetű földtábor helyén (Buocz 1993a) is utal késő népvándorlás kori jelenlétre.

A távolsági út ezen északi, Arrabona felé vezető ága a népvándorlás kor végén az írott források tanúsága szerint is használatban volt; Nagy Károly a 791-es avar hadjáratból visszatérve7 dinasztiájának védőszentje, Szent Márton szülőhelye, Savaria felé tartva (Tóth 1998: 67; Szőke 2006: 505) seregével Sárvárnál8 kelt át a Rábán (Gabler 2000: 46).

A lelőhely jelentősége

A három évig tartó9 feltárás helyszíne a Rába-völgy és a Gyöngyös-sík határán, a Rába folyó teraszos síkján (Farkas 2006:310), egy feltöltődött morotva partján található. Az itt megismert 801 objektum közül azok leletanyaga alapján hatvanhat datálható a koraközépkorra és tizenkettő a kora Árpád-korra (Pap 2013: 2. kép). A mai tudásunk szerint a 9-10. és a 10-12. századra datálható településobjektumok nem vágják egymást, a korábbiak a megkutatott terület északi, a későbbiek inkább a déli részén helyezkednek el. Ez alátámaszthatja azt a feltételezést, hogy a települést folyamatosan lakták a 9. és a 12. század között. A Karoling kori településrészlet mind a jelenségek számában, mind az előkerült kerámiaanyag nagyságában felülmúlja az Árpád-korit, azonban ennek oka részben a feltárt terület északi részének nagyobb mivoltában és más tényezőkben10 kereshető. Az itt feltárt településrészlet Vas megye jelenleg ismert legnagyobb Karoling kori lelőhelye, amelynek leletanyaga - a szerencsés módon egyre szaporodó korszakbeli feltárások tükrében - fontos adatokat szolgáltat a korszak kerámiaanyagának jobb megismeréséhez.

A lelőhelyen feltárt 9-12. századi jelenségek részletes elemzése egy későbbi tanulmány tárgya lesz, most - elsősorban terjedelmi okokból - a Karoling kori századi kerámiaanyagot11 és annak tanulságait ismertetem.

A feltárt objektumok leletanyaga

A lelőhelyről összesen 2833 korszakbeli tárgyat vettem nyilvántartásba. Ezek közül 2748 kerámiatárgy, míg a fennmaradó nyolcvanhét főképp vas-, bronz-, csont-, kő- és agyagtárgy, illetve az egyik kútból két fatál is származik.12 A kerámiatárgyak közül kettő sütőtál (0,07%), hatvanhárom sütőharang (2,30%) és 2683 fazék (97,63%) töredéke.

4 Az átkelőhely hosszú fennállása alatt annak helyé és a hozzá vezető út nyomvonala is többször megváltozott, lekövetve az időjárási viszonyok miatt változó vízfolyás időszakos áthelyeződését (Gabler 1993: 49; Gabler 2000: 35; Tóth 1993: 84).

5 A korszak kutatásának nagy vesztesége a Répcelak-Várdombon elbányászott 9-11. századi temető. Ezen kívül a megyében Velem- Szentviden és a szombathelyi Szent Márton templom mellett vannak adataink korszakbeli temetkezésekről.

6 A környékről elpusztult késő avar kori temetőről is van adatunk; a közeli Rábapaty-Tetődombon a 20. század közepén bányásztak el egy temetőt, amelynek leletei közül két edényt őriz a Savaria Múzeum (Ilon et. al. 2000: 22; Adam 2002:139).

7 A hadjárat útvonalának lehetséges variációiról lásd Szőke 2006: 520-521.

8 Cs. Sós Ágnes hasonló véleményét hivatkozza Szőke 2006: 504.

9 A Farkas Csilla (2002-2003), valamint Farkas Csilla és Kiss Péter (2004) által itt vezetett kutatás során rézkori, késő bronzkori, római és Karoling kori, valamint kora Árpád-kori településrészletet és egy-egy rézkori és Karoling kori temetkezést is feltártak (Farkas 2005:73-74).

10 A lelőhely déli részét érintő 2004. évi feltárás során csak az objektumok egy részét volt mód teljesen kibontani.

11 A kerámiaanyag ismertetését a lelőhely egészére végeztem el, a nagy mennyiségű leletanyagot tartalmazó hatalmas gödörkomplexumok, a települést körítő árok és a kisebb gödrök belső kronológiájának finomítására a fontosabb összefüggések meghatározása után lesz mód.

12 A kerámiaanyagot Edőcs Judit és Ferencz Eszter, a fatárgyakat Kiss E. Csaba, a fémeket Kiss E. Csaba és Kusztor Gergely restaurálta. A tárgyrajzokat Kapiller Ferenc és Kenesei Ágnes készítette. A táblák szerkesztése Kapiller Ferenc és lsztin Gyula munkája. Közreműködésüket ezúton is köszönöm!

114