Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - UBRIZSY-SAVOIA Andrea: TULAJDONOSI BEJEGYZÉSEK ÉS MAGYAR NÖVÉNYNEVEK PETRO PENA ÉS MATTHIAS LOBELIUS STIRPIUM ADVERSARIA NOVA (1570) CÍMŰ KÖNYVÉNEK EGY PÉLDÁNYÁBAN

sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 7-21 Tulajdonosi bejegyzések és magyar növénynevek Petro Pena és Matthias Lobelius Stirpium Adversaria Nova (1570) című könyvének egy példányában is. Példaként említhetjük a könyv 40. oldalán a két szóból álló bejegyzésből („Vízi mentha") csak az első, „Vizi" szót tudta megfejteni. Sőt, a ceruza-átírások elkövetője annyira belelendült a növénynevek megfejtésébe, hogy olyankor is növénynevet vélt kiolvasni, mikor az eredeti bejegyzés nem is ezt tartalmazta. Jó példa erre a könyv 23. oldalán beírt két szó, melyek ma is kedvelt (főleg Karácsony idején) olasz édességek („Turone", azaz torrone és „Pignolata") elkészítésének leírásához lettek bejegyezve: „Mozsár törő", melyet a ceruzás magyarázó „Mosár kóro"-nak (mocsár kóró) olvasott, bár megkérdőjelezve. A ceruzás magyarázó mentségére szóljon az a körülmény, hogy kevés kivétellel, amire visszatérünk, csak növénynevek szerepelnek a margináliákban, és nem gondolhatott a nyomtatott latin szó („pistillus" = mozsártörő) és a virág egy része (a női ivarszerve, mint ma tudjuk) formájának a hasonlóságára. A nem növénynevet tartalmazó bejegyzések közül említhetjük pl.: a virágméz (22. o.) szakaszához odaírt „Ha megh tsinalod jó leszen", vagy a náddal kapcsolatban említett síp (

Fistula vei Syringa, 27. o.) mellé írt „Nád kiből sípott csinál(na)k". Néhány egzotikus faj esetében sem egy nevet, hanem egyféle leírást ad meg, mint pl. a könyv 34. oldalán Costus dulcis et amorus (szaknyelvi Saussurea costus, indiai törpebogáncs) szakasza mellett a „Arabiaj jó szagú fű" megjegyzés van beírva. A fordítás nélkül átvett latin növénynevek (pl. „Bunias", „Ebenum") mellett előfordul egyszerű tükörfordítás is. Például a könyv 194. oldalán leírt Morsus gallinae, mely mellé a „Tik harapás" van beírva (Szikszai Fabricius, 1590, a „Morsus galline tikhur" névpárt ismeri), vagy a könyv 44. oldalán tárgyalt Juncus maritimus, mely mellé „Tengeri káka" (a szaknyelvi Juncus maritimus, tengerparti szittyó) van bejegyezve. Harmadik példa aiAethiopis sive Phlomitis (242. o.) mellé írt „Aethiopiai fiű" fordítása. Egyikük sem szerepel az ismert korabeli forrásokban. Első megközelítésben ugyanis a bejegyzett (szinonimákkal együtt) kb. 154 magyar növénynév a nyomtatásban megjelent Beythe-kapcsolatú művekkel lettek összehasonlítva. A 152 növényt leíró szakasz (leszámítva a három egyszerű megjegyzést) mellé beírt magyar növénynevek 93 esetben (az ismételt nevekkel együtt) egyeztek meg a Stirpium nomenclotor Pannonicus (1583, 1584, 1711 - utóbbi Czvittingertől), valamint a clusiusi Rariorum aliquot Stirpium per Pannoniam (1584) magyar növényneveivel (ez utóbbi jelen volt Batthyány Ádám könyvtárában, KOLTAI 2002), és ugyancsak nem minden esetben fordulnak elő Beythe András Fives könüvében (1595). Ezért az összehasonlítási alapot ki kellett bővíteni. Elsősorban Beythe édesapja, István hajdani iskolatársának, Melius Juhász Péternek 1578-ban megjelent Herbáriuma, Lencsés Ars medica'jd (1570 k.), Frankovith Gergely Hasznos és fölötte szikseges könyve (az 1582-86os németújvári kiadás példánya megvolt Batthyány Ádám könyvtárában - KOLTAI 2002), a szótárak, mint Calepinus 10-nyelvű szótára (1585), Szikszai Nomenclaturája (1590) stb., valamint a közismert glosszák, szószedetek, szójegyzékek az ezekkel foglalkozó irodalmon keresztül lettek összehasonlítva. A korabeli magyar irodalommal foglalkozó forrásokat illetően GOMBOCZ (1936) alapvető műve, SZABÓ (1978, 1992, 2005) tanulmányai, GRYNAEUS és PAPP (1977-78) dolgozata, SURÁNYI (1985) könyve, PRISZTER (1998) szótára, STIRLING 1995-ben megjelent lexikonja, UBRIZSY SAVOIA 1997-ben kiadott tanulmánya és 2002-ben kiadott könyve képezik az alapot a magyar növénynevek feloldásához és egyeztetéséhez tudományos növénynevekkel. Mindezt kiegészítik nyelvtörténeti szempontból MOLLAY (1983), RÁcz (2000 a, b, c, d, 2001 a, b, c, 2003, 2004, 2008) és VÖRÖS (2008) modern tanulmányai. A KÖNYVBE JEGYZETT MAGYAR NÖVÉNYNEVEK KORABELI HAZAI KIADÁSOKBAN A könyvbe bejegyzett nevek és a kortárs irodalomban található nevek összehasonlítása a következő eredményeket hozta. Fő érdekessége az először itt előforduló neveknek van. A könyv 37. oldalán a Cyperus fajokat írják le a szerzők, közte a Recentiorum Trasi sive esculenti Cyperi, melyhez a magyar jegyzet: „Gabassa nevű". Itt a mandulapalkáról (a szaknyelvi Cyperus esculentus) van szó, melynek édes gumója fogyasztható és ezért termesztették már az ókori Egyiptomban, innen hozták be az arabok az Ibériai-félszigetre (ottani neve „chufa"), majd Szicíliába. A könyv nyomtatott szövegében azonban nem fordul elő ez a (nem magyar) szó, csak annyi, hogy veronai és velencei tájszólásban „Dolce Trasi" (édes trasi) a neve. A (magyar) névbejegyzés nem található magyar szótárakban. Olasz névre utal: a velencei tájszólásban elterjedt arab eredetű „habbaz z" (jó mogyoró) kifejezésből származó „babbagigi" (a földimogyoróra értve), illetve a vele rokon, a növény nevének (és átvitt értelemben a heréknek) szicíliai (pontosabban Trapani és 11