Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET - GÁLIG Zoltán: A SZOCREÁL ÉS ELŐZMÉNYEI BÁN BÉLA MŰVÉSZETÉBEN
sava ßia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 403-413 A szocreál és előzményei Bán Béla művészetében A beazonosított és a még meghatározásra váró alkotások a kor stílusának és témavilágának jellegzetességeit hordozzák. Azon túl, hogy az elsődleges elvárás a vezetők szerepeltetése volt, tekintélyes a munkával kapcsolatos ábrázolások száma is, a széles nyilvánosság számára anonim szereplőkkel. Ennek a közvetett megfogalmazásnak az az oka, hogy sok az olyan kép, amelyen a munkások nem dolgoznak, hanem ünnepelnek, beszélgetnek, egymást figyelik, röpgyűlést tartanak. Ugyancsak gyakori a nők ábrázolása e tematikában, esetükben gyakoribb a tevőleges munkavégzés. 1956-ban készült képei tanácstalanságának bizonyságai. A „Vízparti jelenet" címet viselő képének 1 3 életérzése az ötvenes évek első felének gondtalanságot sugalló, a fiatalságot dicsőítő képeire emlékeztet, ugyanakkor nincs rajta politikai utalás. Azon túl, hogy bizonyos plein air hatás megfigyelhető, a térmélység kevésbé érzékeltetett, az alakok stilizáltakká válnak. Ez úgy értékelhető, hogy Bán „kihátrált" ötvenes évekbeli stílusából, és elkezdte visszagombolyítani a fonalat korábbi stílusa irányába, amely aztán a későbbi művekben megvalósult. Az itt bemutatott példa azonban még csak egy olyan váltásként értékelhető, amely a szocreálnak a szocialista realizmussá alakulásával analóg. Ez a periódus azonban egy majdnem tízéves kitérő vége volt. Tanulságos az 1955-ös Szabad Művészet két cikkét összehasonlítani: míg Németh Lajos Domanovszky személyében megnevezte a jövő festőjét, addig Bolgár Kálmán a dicsérő szavak mellett olyan kritikát írt a korábban ünnepelt Bán Béláról, amelyben arra biztatja, hogy hagyjon fel a monumentális figuratív képek készítésével... (NÉMETH 1955. 4; BOLGÁR 1955. 4). A művészettörténészek közül sokan hívei a „műközpontúságnak", figyelmen kívül hagyva a társadalmi és személyes viszonyokat. Valóban vannak életművek, amelyeknél az alkotások sora egymásból következőnek tekinthető. Bán Béla esete ettől különböző: sajátos körülményei, politikai meggyőződésének ismerete nélkül érthetetlen az a változás, amely festészetében 1948 és 1956 között lejátszódott. Tehetsége, rajztudása alapján meg tudott felelni a központi elvárásoknak, ugyanakkor sejthető, hogy valamifajta hiányérzet volt benne, mert nem sajátította el a posztnagybányai iskola festői tanulságait. Meglehet, hogy a vitatott, de tekintélyét el nem veszítő, nívós „Gresham-kör" szintjére emelkedni egy vágyott, de be nem teljesült célkitűzése volt... 10. kép. Álló fiatal férfi, é.n. papír, szén; 835x520 mm; Ltsz.: G. 88.367.; Szombathelyi Képtár Figure 10. Young man standing, no date paper, coal; 835*520 mm; tnv. Nr.: G. 88.367.; Szombathely Arts Gallery Dr. Gálig Zoltán Szombathelyi Képtár H-9700 Szombathely, Rákóczi F. u. 12., Hungary galig.zoltan@int.szombathely.hu 13 Vízparti jelenet, 1956, vászon, olaj 75x120 cm, Itsz.: F.88.67. 411
