Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - CEBULA Anna: A SZOMBATHELYI NEMZETKÖZI MINIATŰRTEXTIL GYŰJTEMÉNY MÚLTJA ÉS JELENE

CEBULA Anna Az organikus anyaghoz való vissza-visszatérés könnyű hozzáférhetősége miatt, valamint a múltunk öröksége iránti vonzódással magyarázható meg. A nyersanyag szépsége, tulajdonságai kimeríthetetlen forrásai a művészi kontemplációnak. Az anyaggal való munka, szépségeinek kiemelése - igazi, mesteri megnyilvánulás. A természetes anyagok, mint - a szizál, a gyapjú, a pamut vagy a len megmunkálása - a textilanyagoknak megfelelő technikákkal történik, tehát szövéssel, fonással vagy csomózással. A művészek itt a szövött struktúrák többrétegű értelmezését vélték felfedezni - a plasztikait, a szimbolikust és a művészit. A kifejezésmód eszközeinek családját az alkotók olyan anyagokkal is kibővítették, amelyek felépítésükben hasonlóak voltak a fent felsorolt textilanyagokéhoz. így vonták be alkotásaikba a papírt, a szőröket és a bőröket, a madártollakat. A különböző textilalapanyagok összekapcsolása merész megoldásokat kínált készítőinek, akik olyannyira szárnyalni hagyták fantáziájukat, hogy a textiltől idegen anyagokat, mint a vasat, az alumíniumot, a cementet, az üveget, a rezet, a követ is belekomponálták minitextiljeikbe. Ezáltal sok expresszív mű született. A kifejezésmód sokrétűsége, az interdiszciplinaritás, a megújuló formák állandó mozgása, kifejezik azt a változatosságot, amely, mivel nincsenek határai, csak az alkotói fantázia és a befogadó közönség nézőpontja, rávilágítanak az alkotás minőségének és szenzualitásának fontosságára. A minitextil az új, a modern textil dinamizmusát emelte ki. Kis méretben új gondolatok, új párosítások váltak egyértelműbbé. Az optikai, a fizikális érintkezés, a melegség, amely a felhasznált anyagok által kisugároz, belőlünk mind-mind elősegítik az alkotó, a mű és a néző közötti hármas kapcsolat megteremtését. Az egymástól idegen anyagok összepárosítása egyrészről harmonikus kapcsolatokhoz vezetett (mivel könnyebb volt a mű kis mérete miatt bizonyos anyagoknál legyőzni az ellenállást), másrészt viszont megengedte már a korai stádiumban mellőzni a rossz és téves megoldásokat. Az alkotóanyagokkal való manipulálás vált a művészek fő kutatási irányává. A felhasznált nyersanyagok tulajdonságainak kihangsúlyozása, az anyagban rejlő expresszivitás felszínre hozása egyszerre szól a nézőhöz anyagszerűségével, alakjával és színével. Az anyag megértése, a kidolgozás minősége oly fontossá vált, mint maga a mű mondanivalója. A minitextil, amint belekerült a „művészetek" nagy világába, úgy szabadult meg az utánzás és a konvencionális dekorativitás körétől. Ezek a kis parányi szövött, hímzett, fonott, csomózott, hurkolt kelmékből, csipkéből vagy összevarrt, esetleg ragasztott anyagból készült mesterművek, melyeknek formája hol domború, hol pedig falra simuló, egyben könnyűek, de szolidan kivitelezettek, egy részük zárt, másik részük viszont kinyitva tárulkozik a néző elé, mind-mind megmozgatva a szemlélő fantáziáját. A Szombathelyi Képtár minitextil gyűjteménye és annak dokumentációja, adattára - vásárlás és legfőképpen ajándékozás útján gyarapítva - vonzerőt gyakorolt a textilművészekre. A szombathelyi nagy kiállítás nélkül ma már nem igen lehet megjelenni ebben a műfajban. A biennálék katalógusai pedig a miniatűrtextil gyűjtemény fontos „kézikönyveinek" számítanak. Az első nagy fellángolás után, ami a textilművészet egyéb területein is megfigyelhető volt, itt is alábbhagyott a lendület. Számokban kifejezve, az első biennálékon a résztvevők száma 150-200 körüli volt, addig mára a 100 körüli résztvevő szám az általános.tód Szombathelyet a 70-es évek végétől a nemzetközi textilművészet térképén Lausanne-nal és tódz-zal egyenrangú központként tartják számon. És ahogyan azt Fitz Péter művészettörténész is megjegyezte: „mind ez nem csak a kiállításoknak köszönhető, hanem annak is, hogy a művészet történetében szinte még korábban sem fordult elő, hogy egy múzeum, a műfaj létrejöttének pillanatától kezdve, az egész világra kiterjedő, reprezentatív gyűjtést folytasson. A minitextil műfaji értékéről lehet vitatkozni, annyi bizonyos, hogy a kortárs művészet része. Ilyet pedig nemzetközi méretekben, ebben a nagyságban és gyorsasággal, Magyarországon a századforduló óta nem gyűjtöttek." A Nemzetközi Miniatűrtextil Gyűjteményt, melynek nagysága meghaladja az 1200 darabot, két részre bonthatjuk: a magyar alkotóművészek munkáira és a nemzetközi mezőnyre, amelyet 42 országot képvisel a világ 4 kontinenséről. Gyűjteményünkben megtalálható minden jelentős magyar textilművész alkotása, kezdve Attalai Gábor „Strip-rol"-ától egészen Vigh Krisztináig, aki a fiatal, most már harmadik textiles generáció képviselője. Attalai Gáborról egyébként el kell mondani, hogy ő volt az, akinek a fejében először megszületett a miniatűrtextil gondolata. Attalai (1. kép) szívesen dolgozott filccel, mert ahogyan vallotta, a filc „azok közé a ritka anyagok közé tartozik, 388