Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - MÓRICZ Péter: A BATTHYÁNYAK CÍMERHASZNÁLATA A TÖRTÉNETI VAS VÁRMEGYÉBEN
sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 333-363 A Batthyányak címerhasználata a történeti Vas vármegyében mann Fülöp halotti címere 6 6 hercegi méltóságára utal: az Aranygyapjas Renddel és Szent István Renddel körülvett szokásos címerpajzsot hercegi címerköpeny elé és hercegi korona alá helyezve ábrázolták (106. kép). A németújvári sírbolt koporsóinak többségét is címerek díszítik. Közülük a legdíszesebb Batthyány Károly koporsója, Balthasar Moll alkotása 1772-ből. Ennek oldalán rokokó kartusban figyelhető meg az ősi Batthyánycímer, mely mögött átlósan a Batthyány Károly által elnyert hercegi címerbe is bekerült méltóságjelvények, a marsallbot és a fasces láthatóak (107. kép). Érdekes még Batthyány Károly bátyjának, Batthyány Lajos Ernőnek a koporsóján ábrázolt címer. Ezen a szokásos címerkép ovális címerpajzson jelenik meg, mely fölé kilencgyöngyös grófi koronát helyeztek, a pajzs körül pedig az Aranygyapjas Rend és a Szent István Rend lánca függ. A pajzs címerköpeny elé került, de ennek tetején nem hercegi, hanem újabb kilencgyöngyös grófi korona fekszik. Ennek valószínű oka, hogy 1764 februárjában a hercegi címet Batthyány Lajos Ernőre nem, csak leszármazóira terjesztették ki (108. kép). A számtalan címeres szarkofág közül utolsónak kiválasztott: Batthyány Lajos Ernő dédunokájának, Batthyány-Strattmann Fülöp hercegnek a koporsója. Az ezen elhelyezett címer minden eleme címerpajzs, rendjelek, köpeny-nagyon hasonlít az 1870ben elhunyt herceg halotti címerére (109. kép). ÖSSZEGZÉS A Batthyány família a 16. századtól a magyar főnemesség egyik legjelentősebb családja volt. Ez megkövetelte, hogy címerüket, a presztízsük egyik legfontosabb kifejezőjét minél több tárgyon és minél színvonalasabb módon jelenítsék meg. A család gazdagsága ezt lehetővé is tette, így ma is megtalálhatjuk a Batthyány-címereket váraik, kastélyaik, magtáruk, templomaik és sírboltjuk homlokzatán kőbe vésve; fegyvereiken kartusba rögzítve; zászlóikra, zászlószalagjaikra, kazulákra és tarsolyaikra hímezve; családfáikra, ex libriseikre, céhirataikra és térképeikre rajzolva; bútorukon intarziával megjelenítve; üvegserlegükre, festményekre és halotti címereikre festve; postatáskájukat díszítve; tűzoltósisakokra erősítve; oltárokon és epitáfiumcímereikre faragva; szobrok talapzatára, kehelyre, sírkövekre vésve; koporsóikra 66 Hadtörténeti Múzeum, Itsz.: 99.156./KE. helyezve. A Batthyányak címerhasználatának emlékei a történeti Vas vármegye területén leginkább uradalmi központjaikban - Németújváron, Rohoncon, Szalónakon, Körmenden, Borostyánkőn, Intán, Ikerváron - maradtak fenn, szórványosan pedig Szombathelyen, Csákánydoroszlóban, Nádasdon, Sároslakon, Pinkafőn, Gyimótfalván és Máriafalván. A vizsgált címerek többségénél egyedül áll a címerpajzs, kisebb hányaduk egyesített, házassági címer. Kőből faragott címereik általában nem színezettek, az oltárokon elhelyezettek viszont mindig élénk festést és aranyozást kaptak. Szintén színesek a halotti- és epitáfiumcímereik, valamint a zászlószalagra és kazulákra hímzettek. A színes címereken a címerképeket általában helyesen ábrázolták: a pajzsmező kék, a szikla természetes, az oroszlán arany, a pelikán fehér színt kapott. Az ábrázolt pajzsalakok nagy változatosságot mutatnak. A hivatalosnak tekinthető 1500. évi kerektalpú és az 1764. évi ovális pajzsformáktól szívesen eltértek a címerábrázolások megvalósítói, bár utóbbi a legnépszerűbb maradt. Akad köztük még tárcsapajzs, csücskös talpú pajzs és barokk rámás pajzs is. A címerképek közül a pelikán ábrázolása mutatja a legkisebb változatosságot. Általában a szikla tetején fészkelve, jobbra fordulva, kiterjesztett szárnyakkal eteti melléből csöpögő vérével fiókáit. Mindegyik címeren a pelikán heraldikai megjelenítésével találkozhatunk: a valós madár jellegzetes csőre elmarad, nyaka pedig hattyúszerű. Sokkal változatosabbak a címerek oroszlánábrázolásai. Általában jobbra fordul, a barlangból különböző mértékben tűnik elő. A szájában tartott egyenes kard még a hercegi címeradomány előtt, a 18. században változik görbe szablyává. Vagyis a hercegi címadományozó oklevél a megváltozott ábrázolást rögzítette, s ez így volt a kettős farok esetében is. Elvétve koronát helyeznek az oroszlán fejére. A sziklaábrázolás a kezdeti címereknél az 1500. évi címerképre hasonlít: az oroszlán sziklák közül tűnik elő. A 17. század második felében megjelenik az alsó részén vízzel borított, tágas barlangábrázolás, amely a 18. századtól jellemző lesz. Koronát az 1640-es évektől helyeznek a vizsgált címerpajzsokra. Bár ekkor még rangjelölő funkciójuk nincs, megjelenésük összefüggésben állhat az 1630-ban megszerzett grófi címmel. A következő időszakban ezek általában ötlombú koronák. A 18. század közepén tűnnek fel 349
