Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
NÉPRAJZ - NAGY Zoltán: TÖRTÉNETI FORRÁSOK FELTÁRÁSÁNAK TANULSÁGAI: BORTÁROLÓ HORDÓK ÉS GABONATÁROLÓ ESZKÖZÖK, DONGÁS EDÉNYEK A SZENTGOTTHÁRDI APÁTSÁG FALVAIBAN A HAGYATÉKI LELTÁRAK TÜKRÉBEN (1786-1846) 1. RÉSZ
NAGY Zoltán SZENTGOTTHÁRD Kisfalud . ^pri )\Kethely (• • • v \ •(10) \ Magyarlak •csdrötnel • ° #\*A+0 • I*) /Í15) Tótfalu(7k> Zsidh.») Tdlapataha(12) / A S Gyarmat (16) S2akonyfatu(6) Istyjmfalva (4) Kondorfa 117) Permíse(3) SZENTGOTTHÁRD Srfalu (2) ° O o o O o • O Dolinc (1) 2.0 km. • Fazekas korong 33 Gerencsér sájba 0 Dolgozó szék * Gerencsér égető kemence + Fazekas égető kemence A Máz örlö kö 4. térkép. Fazekas korong, égetőkemence, mázőrlőkő elnevezései. (Rajzolta: Derdák Ferenc) Karte 4. Die Bezeichnungen für Töpferscheibe, Brennofen und Glasurmühle. (Zeichnung: Ferenc Derdák) „sójba"-va\ együtt. (4. számú térkép) Ez a megnevezés pedig szlovénul - M. Kozár Mária fazekasságot tárgyaló szócikkéből egyértelműen kiderül, hogy -„fazekas korongot" jelent (M. KOZÁR 1996. 73). A korong szót Czuczor - Fogarasi szótárszerkesztői is ismerték, mivel a Fazekas Műhely címszó alatt írják: „Műhely, hol a fazekas műveit készíti hol korongja által az edényeket kikanyarítja". A közeli Szentgotthárdon valóban van fazekas céh, mestereinek egy része feltehetően német származású ide települt fazekas. Nem elhanyagolható tény, hogy 1737-ben e nyelven íródott a céh articulusa is. Forrásunk területét ábrázoló térképünkön jól kirajzolódik a nyelvi kettősség, magyar-szlovén megfelelőkkel. Egy munkaeszköz azonban közös mindkét nyelvterületen, egységesen magyar népnyelven írják a mázőrlő nevét az inventáriumokban, szintén a nótáriusok közreműködésével. Kethelyen „mázu törő kő" Tótfaluban [1828.64], „Mázoló törő kő 2 kerékkel „Istvánfalván [1839.35], „Mázat őrlő kő" [1840. 91], Csörötneken ismét - mesterséghez való deszkákon, kis vas mozsáron kívül „mázol őrlő kű"-\. említenek Texlerhóver János Fazekas Mester Ember házában [1843.134], ami a többiéhez képest igen drága, 16 Ft-ra becsült ára elgondolkodtató. Lehetséges, hogy a Kresz Mária által említett vékonyabb, nagy háromlábú állványon álló német mintájú szerkezethez hasonlítható, noha hazai múzeumi példányait nem ismerjük. A többiek - egységes árukból kiindulva - megfelelnek a 32 Rajzét Kós Károly (1944) nyomán közli Kresz Mária (KRESZ 1996. 235. 426. ábra). Magyarszombatfai Fazekasház kamrájában kiállított menynyezethez rögzített rúddal hajtható mázőrlő kővel. 3 2 Ilyen mázőrlő kő volt Doncsecz Károly kétvölgyi fazekas öreg műhelyében is az 1980-as évek elején, amit még magam is láttam. Jól érzékelhető tehát, hogy két nyelvterület tárgyi világát egy nyelven rögzítő dokumentumokban milyen ellentmondások fedezhetők fel, amik felfejtése nem egyszerű feladat. A becsűt végzők és a lejegyző járatlanságának lehetünk áldozatai, ha valós elnevezésként fogadjuk el a jómódú kethelyi fazekas 1840-ben keltezett gazdasági leltárában szereplő, „két dolgozó szék"-é\, melyek összesen 1 ft-ot érnek. Pedig csupán a mester és segédje munkaeszközét, a Lülik által is felidézett lábbal hajtott „kerekét", arai korongját, „gerencsér sájbá"-ját írták körül, mert vélhetően nem ismerték a munkaeszköz pontos nevét. Szövőfajsz, Krausna, takácsszék Egy térkép (NAGY 1996 221. 402. t.) tanúsága szerint 1878-ban a takácsmesterek és legényeik száma a Körmend, Szentgotthárd, Muraszombat által behatárolt területen meglehetősen alacsony volt, pedig Lülik kétnyelvű tankönyvében vonzó módon és hitelesen írja le a takácsmesterséget. „Én pedig takóts leszek, ki á fonalat felveti, á zugolyfára feltekeri, és ülvén szövőszékében, nyomdozza a lábaival a kompostorokat és úgy képzi a 294
