Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)
RÉGÉSZET - PAP Ildikó Katalin: SÁRVÁR-FAKÉPI-DŰLŐ KORA ÁRPÁD-KORI KERÁMIAANYAGA
savaria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 187-201 Szombathely, 2013 PAP Ildikó Katalin SÁR VÁR-FA KÉPI-DŰLŐ KORA ÁRPÁD-KORI KERÁMIAANYAGA. ADATOK A FOGASKERÉKMINTA VAS MEGYEI MEGJELENÉSÉHEZ 1 A feltárás helyszíne a Rába-völgy és a Gyöngyösi sík határán, a Rába folyó teraszos síkján (FARKAS 2006. 310), egy elhagyott és feltöltődött morotva partján található (1. kép). A Farkas Csilla (2002-2003), valamint Farkas Csilla és Kiss Péter (2004) által itt vezetett 2 kutatás során rézkori, késő bronzkori, római és Karoling-kori 3, valamint kora Árpád-kori településrészletet és egy-egy rézkori és Karoling-kori temetkezést is feltártak (FARKAS 2005. 73-74) (2. kép). 4 A lelőhely kora középkori jelentőségét a feltárás helyének közvetlen közelében, attól ÉNy-ra futó, valószínűleg az 1. században létesített (TÓTH 1996. 64), a Borostyánkő útból keleti irányba leágazó, hajdan Savariát Arrabonával összekötő út és annak a Gyöngyös patak és a Rába összefolyása közelében lévő, a folyómedrek gyakori változásához igazodva már a római korban is többször áthelyeződött ( GABLER 1993. 49, GABLER 2000. 35) közös átkelője 5 adja. Az út vonalvezetése használatának ideje során az átkelőhely függvényében biztosan változott, 6 azonban maga az útvonal a népvándorlás kor végén minden valószínűség szerint használatban volt, mivel frank források szerint a 791-es hadjárat alkalmával seregével maga Nagy Károly is Sárvárnál kelt át a Rábán ( GABLER 2000. 46). Az útvonal fennmaradását a Sárvár-Faképi-dűlőn feltárt település Karoling-kori emlékein kívül a környékbeli hasonló korú temetők (Sárvár-Végh malom, Rábapaty-Tetődomb 7) mellett településnyomok jelenléte is alátámasztja. A Rába túlpartján, ahol csak az út keletre tartó rövid szakasza követhető (TÓTH 2006. 81), két, egymáshoz közeli településnyomot is ismerünk a Sitkei erdőben és az Erdészeti Tudományos Intézet Telepe mellett (KÁROLYI 1975. 233, P. Buocz 1993b 48). A közeli Sárvár-Óvárról (P. Buocz 1993a) római kori leletek mellett Karoling-kori edénytöredékeket is őriz a Savaria Múzeum. A magyar honfoglalás korában az átkelőhely időlegesen kb. 8 km-rel délebbre, Ikervár körzetébe helyeződött át (VAJK 2010. 709), ahol azt az oda kirendelt magyar etnikumú (Kiss 2000. 82) népesség őrizte. A környék a kora Árpád-korban, az új központi hatalom kiépülése következtében bekövetkezett változások során veszített ugyan jelentőségéből, de továbbra is lakott maradt. A közeli Rábasömjénből gellértegyházi típusú temetőről (PAP 2012a), Sárvár környékén pedig számos régebbi (KÁROLYI 1975) és újabban megismert Árpád-kori településnyomról tudunk. A sárvári vár 13. századi felépítése az itt futó távolsági út szerepének újbóli előtérbe helyeződését jelzi. 8 1 A dolgozat elkészítését az OTKA 104533. számú pályázata támogatta. 2 Ezúton is köszönöm a feltárt 9-12. századi objektumok és anyaguk publikálásának lehetőségét. Külön köszönöm Farkas Csillának a lelőhely feldolgozása közben nyújtott önzetlen segítségét, valamint dr. Takács Miklósnak a leletanyag értékeléséhez adott szakmai tanácsait és a cikk lektorálását. Itt szeretnék köszönetet mondani lldvardi Balázs fazekasnak, aki a fogaskerékmintás edényeken tett értékes megfigyeléseit megosztotta velem. 3 Karoling-kor alatt a 9. század egészét és a 10. század első felét is értem. A 9. században Vas megye területén létrehozott Rába grófság ugyan a terület a magyarság által történt birtokba vételével (900) megszűnt, a Karoling- kori népesség azonban a 10. század közepéig és ez után is háborítatlanul élt tovább. Az eddig feltárt 9-10. és 10. században létesített települések adatai teljes mértékben alátámasztják Kiss Gábor azon, történeti adatok, Vas megyei sírleletek és soros temetők leletanyaga alapján tett megállapítását, hogy Vas megye tényleges benépesítésére és a gyepűvonal vasi szakaszának kiépítésére csak az augsburgi vereséget követően került sor (Kiss 2000. 280). 4 Az összesítő térképet Szilasi Attila Botond felmérése alapján Derdék Ferenc, a térképet Körmendy Tibor készítette. A kerámiatárgyakat Edöcs Judit, a fémeket Kiss E. Csaba és Kusztor Gergely restaurálta. A tárgyrajzok elkészítése és táblába rendezése Kapiller Ferenc munkája. A fogazott kerekeket és azok fotóját Udvardi Balázs készítette. Mindnyájuk munkáját nagyon köszönöm! 5 Maga az átkelő sűrűn egymás mellé levert cölöpökre épülhetett (TÓTH 1996. 22). Az aquincumi út átkelőhelyén megtalált fahíd cölöpjei a dendrokronológiai meghatározás szerint a 2. század második felére keltezhetőek (TÓTH 1996. 81). 6 A Végh malom mellett feltárt Karoling-kori temető (SZŐKE 1992) sírjait a kora római út a felszínen már nem látszó kemény kavicsburkolatába ásták bele ( G ABLER 2000. 34). 7 A Tetődombon az 1950-1970-es években kavicsbányászás során teljesen elpusztult egy késő avar temető, melynek leletei közül mindössze két, 8. századi edény maradt fenn (ILON et. al. 2000. 22, ADAM 2002. 139). 8 Bővebben Id. Szilágyi Magdolna (SZILÁGYI 2013) tanulmányának vonatkozó részét ugyanebben a kötetben. 243
