Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

RÉGÉSZET - SZILÁGYI Magdolna: VÁROSOK, UTAK, KERESKEDELEM

savaria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 187-201 Szombathely, 2013 SZILÁGYI Magdolna VÁROSOK, UTAK, KERESKEDELEM. AZ ÚTHÁLÓZAT SZEREPE VAS MEGYE VÁROSI FEJLŐDÉSÉBEN A 13-14. SZÁZADBAN A középkori Vas megye területén négy őospestelepülés kapott királyi privilégiumot a 13-14. század folyamán: Körmend (1244), Vasvár (1279), Kőszeg és Sárvár (1328). A 14. század közepére már mind a négy települést városnak tekintették és kivétel nélkül c/V/íosnak nevezték őket.

1 Vasvárt 1294-ben (civitas Castri Ferrei, UB III. 290), Kőszeget 1327-ben (civitas Gunch, UB III. 237), Körmendet 1328-ban (civitas Kurmend, UB IV. 39), Sárvárt pedig 1351-ben (civitas... Saruvar, MOL DL 4176) említik először c/V/fosként a források (KÓTA 2000. 7-16. 7). A négy királyi város mellett számolnunk kell egy ötödik városias jellegű településsel is. Szombathely - püspöki település lévén (1276: villa episcopalis Sabaria, UB II. 88) - nem részesült királyi kiváltságlevélben, de a 14. század közepére már városi jogokkal rendelkezett, és más szempontból is elérte a városok szintjét (Kiss - TÓTH - ZÁGORHIDI 1998. 140-145). A városi fejlődés elengedhetetlen gazdasági feltétele volt a vásártartás. Kezdeti szakaszában elsősorban a hetivásárok bírtak jelentőséggel, mivel a piacoknak köszönhetően alakultak ki azok a gazdasági körzetek, amelyek központjában maguk a városok álltak (FÜGEDI 1961. 17-107. 29; KUBINYI 1972. 39-56. 45). A városok körül rendszerint egy 10-15, egy 50-60, valamint egy 150-170 kilométer sugarú piackörzet fejlődött ki fokozatosan gyengülő intenzitású áruforgalommal. Ezek körül volt egy negyedik gyűrű, ahol az országos forgalomba került termékek értékesítése történt (Szűcs 1955. 102). Az országos vásároknak a városok további fejlődése szempontjából volt jelentősége, mivel ezek révén már a távolsági kereskedelembe is be tudtak kapcsolódni, gazdasági körzetük kitágult (FÜGEDI 1961. 17-107. 28). A vásárok mesterséges, illetve természetes módon egyaránt kialakulhattak. Az előbbiek adományozás útján jöttek létre, ami a középkorban királyi felségjognak számított. Ezzel szemben a természetes tényezők hatására kialakult vásárok esetében a vásárprivilégium már egy létező vásár megerősítésére szolgált. Ezek a vásárok az egyházi és világi közigazgatás központjaiban jöttek létre, vagy gazdaságföldrajzi tényezőknek (pl. útcsomópontok, folyóátkelő helyek, különböző termelési módokat lehetővé tevő tájak találkozása) köszönhették kialakulásukat (WEISZ 2012. 11-12). A piackörzetekkel szorosan összefügg a városok útcsomóponti szerepe. Ahhoz ugyanis, hogy egy-egy településen heti vagy éves rendszerességgel vásárokat

2 lehessen tartani, megfelelő minőségű és mennyiségű útnak kellett hozzá vezetnie. A dunántúli utak középkori úthálózatát Glaser Lajos rajzolta meg (

GLASER 1929-1930. 138-167, 257-285). Munkájának érdeme a Dunántúl főbb útjainak máig egyedülálló átfogó rekonstruálásán túl, hogy felhívta a figyelmet az úthálózat dinamikus voltára, a főbb útvonalak gazdaságtörténeti változásokat követő átalakulásaira. Mályusz Elemér az utaknak, mint a kereskedelem közvetítőinek, a mezővárosok fejlődésében játszott szerepét hangsúlyozta (MÁLYUSZ 1953. 128-191.176-177). Maksay Ferenc az úthálózat és a településhálózat kölcsönös egymásra hatására hívta fel a figyelmet (MAKSAY 1971. 44-46). Kubinyi András - a középkori központi helyek tíz fő ismérvét vizsgálva - az úthálózati csomópont szerepet tartotta az egyik legfontosabb centralitási jellemzőnek (KUBINYI 1990. 319-335. 320; KUBINYI 2000.13). Megállapította, hogy valamennyi általa vizsgált városias település egyben útcsomópont is volt, ahonnan legalább hat központi hely volt közvetlenül elérhető (KUBINYI 2000. 25). A központi helyeket elsődleges piackörzetükkel összekapcsoló ún. regionális utaknak elsősorban a hetipiacok szempontjából volt jelentősége. Ezeket az utakat maguk a források is olykor vásáros utaknak (via forensis,

3 via ad 1 A civitas szó jelentésére vonatkozóan lásd: Ladányi 1980. 450-477. 460-466. 2 A középkori vásárok terminológiájának és típusainak áttekintését lásd: Kubinyi 2008. 229-251. 234-242; Weisz 2012. 14-18. 3 1240: ad unam viam forensem (Gortva, Gömör m.) (CDSIII. 49). 223