Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

RÉGÉSZET - ISZTIN Gyula - TÁRCZY Tamás - TÓTH Endre: A SAVARIAI CSÁSZÁRI PALOTA ÉS DÍSZTERME

sava Ria a Vas megyei Múzeumok Értesítője 36 (2013) 187-201 A savariai császári palota és díszterme keztében a mozaik színe elhalványodott, mattá vált. A kisebb védőépületben a mozaikszemek és közeik nagy valószínűséggel a magas páratartalom és a mozaikfelületet érő napfény miatt mohásodtak, bezöldültek. Fotózás előtt ezt a felületet úgy kellett megtisztítani, hogy a mozaikszemek ne károsodjanak tovább, és az egykori színéhez legjobban hasonlítsanak. Az egyes mozaikszemek rossz állapota több felületen is megfigyelhető volt, ugyanis a felhasznált alapanyagok közül a palás kőzet (csatári kő), és a tégla felső része szétmáliott és helyükön lyukak, bemélyedések keletkeztek. Ezen általánosan jelentkező jelenségek mellett az aula mozaikpadlóján több kisebb-nagyobb mozaikhiány is található. Amíg a kisebb védőépületben nagyobb kiterjedésű mozaikhiány nem figyelhető meg, addig a nagyobbik épületben három különálló és különböző állapotú mozaikfelület található. A terem Ny-i végében van a legrosszabb állapotú mozaikrészlet. Itt figyelhető meg a legnagyobb, 20x30 cm-nél nagyobb mozaikhiány, több mozaikfelválás, felpúposodás, és néhány helyen felpúposodás utáni beszakadás is. A nagyobb kiterjedésű mozaikhiányok helyén már csak az alapozás látszik. A mozaikhiány miatt a teljes mozaikfelületen három nagyobb „lyuk" látható. Ezen a padlófelületen (a mozaik állapota miatt) szinte az utolsó pillanatban történt meg a felmérés. Az „új felületek" határait legtöbb esetben a betonszegély és néhány szem mozaik alkotja. (Sajnos ez a betonszegély is több helyen törött és instabil állapotban van.) A széleken a mozaikszemek kilazultak és elkezdtek kimozdulni eredeti helyükről. A mozaik felmérés a fent említett dolgok miatt kifejezetten lassú és nehézkes volt. Az aula É-i fala mellett található a legnagyobb összefüggő mozaikfelület. A teljes felületen salétromos kiválás figyelhető meg, ami miatt a mozaikok színe jelentősen elhalványult. Az ÉNy-i saroknál a betonszegély eltört, és elmozdult eredeti helyéről. Ennek hatására a mozaikszemek lezárása megszűnt, így a szemek elvesztették támasztékukat és kilazultak, majd elkezdtek kihullani, és mozaikhiány lépett fel. A mozaikfelület középső szakaszán a mozaikszemek elváltak alapjuktól. Ezen a részen egy kb.15x60 cm nagyságú felpúposodás figyelhető meg, amelynek a közepe helyenként kezd beszakadni, és a szemek bepotyognak a lyukba. E felület körül még több, nagyobb kiterjedésű elválás figyelhető meg. A fenti sérülésektől függetlenül az összes mozaikfelület közül jelenleg ez a padlórészlet van a legjobb állapotban. A terem ÉK-i sarkában a bejárat mellett található a terem harmadik (legkisebb) mozaikrészlete. A felület D-i szegélye és a Ny-i oldala erősen sérült. A mozaikrészlet méretéhez képest aránytalanul sérült, hiányos állapotban van. Az előkészített mozaikpadlót a napi fényviszonyokhoz beállított fotógéppel dokumentáltuk. Minden egyes mozaikrészletről egy-egy fotót készítettük, úgy, hogy a fotógép állandó, fix helyzetben, magasságban maradt. A két kép egyikén a fotókeret, míg a másikon csak a mozaikpadló látszódott. Az első kép elkészítése után a fotókeret négy sarkát bemértük (9. kép). Ezen pontok segítségével a fotók térbeli helyzete rögzítésre került. A keretpontok további tájékoztatást adtak a következő mozaikrészlet helyéhez. Az új fotópár elkészítésekor fontos tényező volt, hogy az előző és a következő képek az oldalpárokkal átfedésben legyenek. Ez az eljárás biztosította, hogy ne maradjon ki semmilyen részlet a fotózás és bemérés során. A fotókeret pontjain túl a motívumok főbb csomó-, illetve kulcspontjait is bemértük és az egyenetlen „hullámzó felületről" több magassági pontot is felvettünk (10. kép). Ezen méréssekkel a mozaikfelület terepi szinteltérései - domborzata is bemutathatóvá vált. Az aula területén megközelítőleg 1810 pontot mértünk fel, a mozaikpadló fotózása során körülbelül 750 fotót készítettünk. A teljes mozaikfelület 148 fotóból áll össze, ami összességében 81 m

2 terjedelmet fed le. Az időjárási és fényviszonyok miatt átlagban napi 7 órát tudtunk dolgozni. A teljes terepi felmérés 31 napot vett igénybe. A terepi adatok kiértékelése, fotó és mérési számok kiolvasása, feldolgozása további 75 napba telt. Ezt követte a fotók és mérési számok összepárosítása, vagyis a képkockák és a mérési adatok összhangba hozása, amit megelőzött a fotók feldolgozása, amely során az optikai torzulásokat kiküszöböltük. A különálló képkockák összeillesztésével létrejöttek az egyes mozaikfelület képállományai (8. kép). Ezen részek összeillesztése után kaptuk meg azt a végső képet, amely az aula megmaradt mozaikpadlójának jelenleg látható pontos mása (2. kép). A kinti terepi és benti feldolgozó munka eredményeként megvalósult egy ortogonális, méretarányos (méret és alakhelyes), színhelyes fotó(térkép) a védőépületekben található összes mozaikfelületről. Ennek a felmérési és dokumentálási munkának az elvégzése nélkülözhetetlen volt a mozaikpadló későbbi restaurálásának és helyreállításának a szakszerű kivitelezése érdekében. 197