Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 36. – (2013) (Szombathely, 2013)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - UBRIZSY-SAVOIA Andrea: TULAJDONOSI BEJEGYZÉSEK ÉS MAGYAR NÖVÉNYNEVEK PETRO PENA ÉS MATTHIAS LOBELIUS STIRPIUM ADVERSARIA NOVA (1570) CÍMŰ KÖNYVÉNEK EGY PÉLDÁNYÁBAN

U8RIZSY SAVOIA Andrea jelezve ugyan, de említi SZABÓ (2005) is. A könyvben szintén a 401. oldalon a Vicia előtti szakasz a Lens-et tárgyalja, mely mellé a „Lencze, Lednek" nevek lettek beírva (csak a termesztett lencse a megfelelő), és ismét indokolatlanul szerepel a „Lednek" név. Hasonlóan nehéz magyarázatot találni a Bourgespine perpetuo virens, on Apharca Theophr? (421. o., amiben az örökzöld benge, azaz a szaknyelvi Rhamnus alaternus ismerhető fel), és a mellé írt „Vad lentze" kapcsolatára. A ma is vadlencsének ismert faj és a már Melius által is használt „Vad lencze koro", azaz a seprűzanót a könyvben ábrázolt örökzöld cserjének nem felel meg. Feltehetően a leírásban előforduló Lentiscus latin növénynév, melyet a hazai irodalom „Lencsefa" névre fordítva is ismert (és alatta a közönséges júdásfát is értették) (SZABÓ 1978), tévesztette meg a bejegyzések elkövetőjét. A könyv igen sok olyan növényről is ír, melyeket a magyar bejegyzések írója aligha ismerhetett, látott valaha, mégis megpróbálkozott nevet írni melléjük, több-kevesebb sikerrel. Más, általa ismert fajokra használt nevet ismételt meg, mint pl. a Panax Asclepium Ferulae facie (350. o.) esetében. Lobelre hivatkozva ez a név megtalálható a híres bolognai botanikus-tudós Ulisse Aldrovandi (1522-1605) mindmáig őrzött (Universitá di Bologna, Erbario e Museo Botanico, Bologna) herbáriumában (

Seseli Massiiiense aliud. Panax Asclepias quibusdam. Panax Asclepium ferulae facie Lobeil. ... III. kötet 191=502.1.) és a növényt az Elaeoselinum asclepium (L.) Bertol. subsp. asclepium fajjal egyezteti SOLDANO (2001, 136. o.); a tudományos névnek nincs magyar megfelelője. A bejegyzett magyar név „Angelica fiű", ami az orvosi angyalgyökérre volt használatos már a korabeli irodalomban is (SZABÓ 2005, VÖRÖS 2008), teljesen eltér a könyvben tárgyalt növénytől. Az orvosi angyalfűnek megfelelő Angelicae (311. o.) az „Angial fiű atr. Angelica fiű" bejegyzéssel már szerepelt a könyvben. TOLNAI (1900) a könyv 57. oldalán a Pancratium maritimum szakaszhoz beírt „Angelika fű" margináliát így értelmezi: „Angelika fű: pancratium marinum, NySz.-ban más jelentéssel: magudarius". Az „NySz."-ben (510. o.) így szerepel a lemma: Angyélika gyökér: Angelica [engelwurz]. Angyélika-fű: Magudarius". Más esetben, a nálunk nem honos növényre tükörfordítással alkot új nevet, mint pl. a Rubia marina Narbonensium (357. o., valószínűleg a szaknyelvi Crucianella maritima, azaz tengerparti szálkanyak), mely mellé a „Tengeri vörös festő fiű" név került. A könyvbe jegyzett nevek szerzője ugyanabba a tévedésbe esett, mint Melius (vagy csak egyszerűen másolta tőle?), mikor összekeverte az Acanthus sativus, Branca ursina (365. o.) az itthon elő nem forduló nyugati medveköröm (szaknyelvi Acanthus mollis) fajt a közönséges medvetalppal (szaknyelvi Heradeum sphondylium), és bejegyezte mindkét nevet: „Tövises lapu, Medve talp". (Vélhetően az utóbbit sem ismerte, hiszen a Heracleum fajok nem szúrósak.) A könyv - korát meghaladóan - a gabonafélék tárgyalásával kezdődik. A 11. oldalon Crataegonon Melampyrum alterum Neotericorum név található, mely egy csormolya fajnak (szaknyelvi Melampyrum sp.) felel meg, de mellé „Kosbor fiű" van ismételten bejegyezve. A „kosbor Crataegonon" szópár előfordul Calepinusnál (1585). A mai „kosbor" név azonban nem gabonafélékre vonatkozik, hanem az orchideák egyik nemzetségéé (Orchis), bár PRISZTER (1998) a „hínár, kaktusz, moha, orchidea, páfrány, pálma, bambusz, fenyő, kosbor, perje növényneveket konkrét növényrendszertani jelentéssel nem rendelkező gyűjtőnevek" közé sorolja. Szintén a 11. oldalon a nyomtatott Melampyrum an Alopecuros Triticum vaccinum mellett a „Réti kender, Giapias fiű, Róka fark" margináliák találhatók (a „Triticum vaccinum" általában a szaknyelvi Melampyrum arvense, mezei csormolya fajjal egyezik). Hozzátehetjük, hogy a könyv (17. o.) külön szakaszban tárgyalja és illusztrálja a „Cauda vulpis" (azaz rókafarok) fajt, amihez nincs beírva magyar név. RÁcz (2008) korabeli „Rókafarkfű" nevet említ Melampyrum=csormolya egyeztetéssel, melynek egyik olasz népies neve is coda di volpe. Ezzel szemben a „Réti kender", „Gyapjas fű" és „Róka-fark" neveket (sok máson kívül) VÖRÖS (2008) Benkő József Nomenclatura botanica\ábó\ (1783) említi parlagi macskatalp egyeztetéssel. Hozzátehetjük, hogy a mezei csormolya és a parlagi macskatalp között igen gyér a hasonlóság, tehát 'hasonlóságon alapuló névátvitel' a két faj között szóba se jöhet. A BEJEGYZETT MAGYAR NÖVÉNYNEVEK (1. TÁBLÁZAT) A táblázat tartalmazza a könyv megfelelő oldalának számát, Pena és Lobel latin növényneveit, a mellé beírt magyar margináliákat, a növény érvényes magyar nevét, végül az esetleges hozzáfűzést. 14