Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

KÖZÖNSÉGKAPCSOLAT - M. KOZÁR Mária: VALAKI RÁNK ÜZENT... PÁVEL ÁGOSTON SZÜLETÉSÉNEK 125. ÉVFORDULÓJÁN

M. KOZÁR Mária A Pável-családtól kölcsönzött tárgyak és dokumentumok közül falra akasztava: Pável Ágoston arcképe (Szegedi György alkotása, fényképről festve, olaj, 1928), Pável Ágostonná Benkő Irén arcképe (festette a dombóvári gimnázium rajztanára, olaj, 1918). Posztamensen: világ­háborús emlék (cizellált gránáthüvely váza Pável hadirok­kant társának kórházi munkája az I. világháború idejéből). A családi dokumentumok tárlójában: Pável Ágoston hadirokkant igazolványa (1925), Országos Magyar Sajtóka­mara tagsági igazolványa (1940), székelyudvarhelyi kézira­tos népdalgyűjtemény (1908), Pável Ivánné levele a Radkersburg melletti Laafeldről menyének fia katonai behí­vójának hírével kapcsolatban (1914 júliusa), Pável Ágoston Krónikás írása (Torda, 1913), Pável Ágostonné gyermekei­vel, Lacival és Jucival (fénykép), Pável Ágostonnak Erdélyből és Radkersburgból Benkő Irénhez írt képeslapjai (1913), Pável Ágoston gyászjelentése, „Guszti rajza" 1913ból „ízen az ősz" címen menyasszonyának, Pável Ágoston keretezett fotója sajátkezű feliratozásával (Téli falukép, Vashidegkút, 1942. febr. dr. Pável Ágoston felvétele). Valamint tárgyak az íróasztaláról: Vasi Szemle klisé (S.P.S monogrammal), papír­nehezék (kalap formájú, bronz), gemkapocstartó (fa, fara­gott, Szent György motívummal), hamutartó (fém, virágin­dával díszített, kivehető réz betéttel), papírvágó kés (mű­anyag, csont nyéllel), bélyegzőtartó öt bélyegzővel, írógép­szalag (dobozban, Niagara felirattal), pecsétviasz (rúd alakó, vörös), tapper itatóspapírral. A közéleti embert és irodalmi kapcsolatait bemutató tár­lóban volt látható: Mikes püspök levele (amelyben felkéri Pável Ágostont, legyen tagja az 1931-ben alakult Egyházmű­vészeti Bizottságnak), Mikes püspök képeslapja Pávelhez verseskötetéről (1936), fénykép dr. Smidt Lajos első kiállítá­sának megnyitójáról, amelyet Pável Ágoston nyitott meg (1936. szeptember 13.), a Vasi és Dunántúli Szemle három példánya, Illyés Gyula dedikált könyve (amelyben „régi ta­nítványának, új barátjának" nevezi Pávelt, 1934), Farkas Klá­ri szombathelyi írónő Pávelnak dedikált könyve (Őszi szán­tás, 1941), valamint Pável Ágoston versesköteteinek kései visszhangja (Bárdosi Németh János Utak és útitársak címmel 1975-ben megjelent könyvében). TÁRLATVEZETÉS SZOMBATHELYEN A 2011. január 15-i kiállításmegnyitón és a Vasi Múzeumbarát Egylet által szervezett kiállítás-látogatá­son (2011. április 6.) Pável Judit tárlatvezetését élvez­hették a megjelentek. Utóbbiból idézünk: ...Az első és a negyedik tablón bemutatjuk azt a környe­zetet, amelyből származott Édesapám. Vasvármegye déli csücskén, Vashidegkúton született. Komoly apja evangélikus vallású, fejkendős édesanyja buzgó katoli­kus volt. A falu, amelyben felnőtt: háromnyelvű, anya­nyelve szlovén. Az ország Magyar, a Monarchián belül. Katonaidejét majd a közös hadseregben kell letöltenie. A legközelebbi város az osztrák Radkersburg. A falusi szabó és gazdálkodó kilenc gyermeket nevelt fel. Szinte a semmiből mégis kitanult, diplomát szerzett öt gyerme­ke. Apám a budapesti bölcsészeten, Alfonz a torinói teo­lógián, három lány pedig a gráci iskolanővéreknél lett tanító, illetve matematika-fizika szakos tanárnő. Az I. vi­lágháborút lezáró békediktátum szétrobbantotta a csa­ládot. Ennek a vázlatát a 4. tablón láthatjuk. A szülők ak­kor már a Radkersburg melletti Laafelden éltek, így Ausztriába kerültek. A lányok szlovén falvakban, város­ban akartak tanítani, úgyszintén szaléziánus testvérük ­így jugoszláviába kerültek. Apám pedig magyar-latin szakos diplomájával és magyar feleségével Magyaror­szágon maradt... Több képen láthatjuk iskolai emlékeit. Egyetemi indexének azt az oldalát mutattuk be, amely tudásszomjáról és szorgalmáról tanúskodik. Ő -mint ma­gyar-latin szakos tanár, hallgató - kizárólag érdeklődés­ből vette fel kötelező tanulmányai mellé a szerb, horvát, orosz sőt a lengyel nyelvi tanulmányokat 7-8 féléven keresztül. Ezekből a tárgyakból is mindenkor kitűnően vizsgázott. Különösen Asbóth professzorral alakult ki szo­rosabb tudományos kapcsolata. A következő tablón már kezdő tanári pályájáról mu­tatunk emlékeket. Gyakorló tanári évét Budapesten töl­tötte. Első kinevezését a tordai állami főgimnáziumba 797 7-ben— száz évvel ezelőtt— kapta. Két szép évet töl­tött itt. Nyári szabadsága idején megismerkedett Anyámmal Vashidegkúton. Ezután írta és festette Tordó­ról azt a régi kedves krónikás írást, amelyet a tárlóban lehet látni, „...az Aranyos partjáról a Rába partjára" Szentgotthárdra küldte, ahol Anyám élt. (2. kép) Anyá­mat szülei nem engedték volna el Erdélybe, ezért kérte Apám a Dunántúlra való áthelyezését. így került 1913-ban Dombóvárra. Egy tanítási évet tudott Itt nyu­godtan eltölteni. 1914 júniusában összeházasodtak, de amint kitört az első világháború, Apámat azonnal behív­ták frontszolgálatra. Nagyon nehéz évek következtek ezután az életükben. A világháborús lövészárkok és a hadikórház képei Anyám testvérének a hagyatékából származnak. Apám sebesülése és rokkantsága miatt 490

Next

/
Thumbnails
Contents