Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
MÚZEUMTÖRTÉNET - BALOGH Lajos: „AZ IDŐ A GAZDA MINDENÜTT..."
BALOGH Lajos Ha tehát népi építészeti emlékünk még nincs is az Őrvidékről, a fenti, jelképes módon már e táj is megéled s egykor majd gyümölcsöt ont a Vasi Múzeumfalu ölében. Jelképes üzenete volt, hogy a csemete-ültető gyermekeket kísérőtanáraikon és a vendéglátó múzeum szakemberein kívül a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség, a Herman Ottó Kertészeti, Környezetvédelmi és Vadgazdálkodási Szakképző Iskola, az NyME Savaria Egyetemi Központ, az Oszkói Hegypásztor Kör, az Őrségi Nemzeti Park Igazgatósága, a PRENOR Kertészeti és Parképítő Kft., a Viszáki Önkormányzat, a Hegyháthodászi Pálinkafőzde és a Vasi Szemle Szerkesztősége felkért munkatársai is segítették a fák elültetésében. A megelőző, egyórás műsorban elhangzott beszédek üzenetét Bálint Éva és Szabó Tibor (Jászai-díjas), a Weöres Sándor Színház művészeinek irodalmi, a Boglya Együttes és a Paragvári úti Általános Iskola tanulóinak pedig zenei 7. ábra. Részlet dr. Csorna Zsigmond 2005-ös tanulmányából Abbildung 7. Ausschnitt aus den Studien von Dr. Zsigmond Csorna aus dem Jahr 2005 közreműködése tette még emlékezetesebb, értékesebb élménnyé. Ez alkalommal meghirdettük a honlapunkról is elérhető, „Gyümölcsöző sokféleség" című pályázatot is, amelyet elsősorban a tanulóifjúságnak szánunk (BALOGH et al. 2010). Rendezvényünk a „2010 -A Biológiai Sokféleség Világéve" hazai programjaiba illeszkedett, amelyről a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium honlapja is tanúskodik: http://biodiv.kvvm.hu/news/muzeumivilagnapok-szombathelyen (BALOGH 2010C, e). A Beythe-kert gyümölcsfaállománya 2009 óta többféle gyümölcsfaj (zömmel alma és körte) több mint hetven tájfajtájával gyarapodott, amelyek túlnyomó része a megépíteni tervezett harasztifalui iskola kertjébe, kisebb hányaduk a házak környezetébe, szórványba került. 1.3. „Márton-hegy" - a Beythe-kert szőlőse (Régi és újabb szőlőfajták gyűjteménye) A Vasi Múzeumfalu népi élővilágismereti (etnobiológiai) fejlesztési tervének további fejezeteként 2011. április 4-én a megyei múzeumi szervezet munkatársai Illés Péter 2 0 és szerző vezetésével régi és újabb magyar szőlőfajták 18 fajtájának mintegy 70 oltványát telepítették a szombathelyi skanzen szőlőhegyére. A Délnyugat-Dunántúl, benne Vas megye egy igen archaikus szőlő- és bortermő vidéke a Vasi-Hegyhát. Erről a tájról, a Vasvár közelében fekvő mesés nevű kis faluból, Csipkerek szőlőhegyéről származik a Vasi Múzeumfalu legrégebbi épülete, az eredetileg 1755-ben megépített présházas pince. E szőlőhegyi hajlékhoz tartozó parcellára kerültek a XIX. század végi filoxéravész (szőlőgyökértetű fertőzés) előtt Vas megye szerte (is) jellegzetes szőlőfajták közül a Csókaszőlő, Csomorika, Furmint (P.51), Nemes hárslevelű (*P.41), Juhfark, Kadarka (P9), Sárfehér, Zöldszilváni, Zöldveltelini és a Kecskecsöcsű, mely utóbbi Nemesnépi Zakál György Eőrséghnek leírása című 1818-as munkája szerint az Őrségben ,,Sz[ent] Mártony szöllö" néven neveztetik (NEMES-NÉPI 1818). Az egyetlen helyiségből álló, 20 Alapvető, áttekintő szakiLodalmi források (pl. ÉGETŐ 2001) mellett szerző etnográfus munkatársának Vas megyei kutatási eredményei a vonatkozó fejlesztések hiteles néprajzi hátteréül szolgálnak (vö. ILLÉS 2002, 2005, 2007, 2009b). 454
