Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET - DABÓCZI Dénes: HABÁN KERÁMIÁK A SAVARIA MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEIBEN
savaRÍa a vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 371-389 Habán kerámiák a Savaria Múzeum gyűjteményeiben medalionban elhelyezett színes tulipántő még késő reneszánsz motívumok, s általában jellemzőek a habán tálakra. A perem kobaltkék, kontúrnélküli, nagy, zárt szirmú és kinyílt tulipánjai, az óriási virághagymaformák, a szintén nagyméretű, háromszög alakú, levélszerű virágok, az egyre kisebbedő levelekből álló páfrányágak, az elszórtan elhelyezkedő kis koszorúk, a bonyolultan tekergő levelesvirágos-bogyós indák mind az Odler műhely sajátosságai. A finom árnyalatokkal festett ornamentikát dinamikusság és spontaneitás jellemzi. Mindezek alapján tálunkat a felvidéki műhely alkotásának kell tekintenünk. Krisztinkovich egy közgyűjteményben lappangó 1706-os tálat is említ, „...amelyen a kompozíció tömöttsége már az elnagyolás határát súrolja, bár az összhatás művésziesen kiegyensúlyozott." (KRISZTINKOVICH 1958. 139). Lehet, hogy véletlen egybeesés, de Szombathelyen is található egy 1706-os tál, ami bizonyosan az Odler műhelyhez köthető (10. kép). A két szombathelyi tál ornamentikája, motívumaik nagyon hasonlóak. Az eltérés a festői stílusban van. Az 1706-os tál díszítése sokkal zsúfoltabb, díszítményei elmosódottabbak, nem olyan részletezően árnyaltak. 2 1 A két lappangó műtárgyról, mivel nincs róluk fotó vagy egyéb azonosításra alkalmas dokumentum, az évszámon és a monogramon kívül, ezért nem állítható egyértelműen, hogy azonosak lennének a Savaria Múzeum tálaival, de az egyezés sem kizárható. Másrészt tudjuk, hogy a Batthyányak 1650-ben rendeltek a Felvidékről, pontosabban Szobotistről újkeresztény kerámiákat (KATONA 1969 II. 604-605, 2001.190; RIDOVICS 2008. 91). Ez a későbbiekben sem kizárható. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy Erdődy György főtárnokmesternek, aki az Odlereket pártfogolta, Vas megyében is voltak birtokai, miként a főúri család későbbi leszármazottainak is. Tehát előfordulhat, hogy az Erdődyek, esetleg a Batthyányak révén került az előbb említett két tál (9-10. kép) már közvetlenül készítésük után vagy később, a 18-19. században Felvidékről Vas megyébe. De az is lehet, hogy műkereskedelem útján jutottak ide. Összegezve megállapíthatjuk, hogy a két tál az Odler műhelyben készült, s hipotézisként az sem kizárható, hogy azonosak a Krisztinkovich által említett közgyűjteményben lappangó műtárgyakkal. Az épületekkel és madarakkal díszített tálak (7-8. kép) is valószínűleg felvidéki munkák, de az sem lehetetlen, hogy nyugat-magyarországi alkotások. Az viszont biztos, hogy közel nyolc évtizede mind a négy tál a Savaria Múzeum tulajdonában van, hisz az 1934-es Szombathelyi Művészettörténeti és Kultúrtörténeti Kiállításon már szerepeltek. Profán témát jelenít meg a festődekorátor egy korsón. Elején nagy kétfejű, koronás sas, hasán szív alakú medalionban 1716-os évszám, alatta hatalmas sárga hordóból egy ember bort tölt. Öltözete tipikus korabeli magyar viselet. Fején zöld nemezsüveg, combközépig érő, kék dolmánya sárga szövött sálövvel van átkötve, nadrágja mangánlila, lábára sárga bagaria csizma feszül (13. kép). E kisméretű alak tulajdonképpen a 17-18. század fordulójára jellemző miniatűr viseletképnek is felfogható. A nyugat-magyarországi, pontosabban a Vas megyei múzeumokban lévő habán kerámiák esetében a legnagyobb problémát a proveniencia kérdése okozza. Műtárgyaink közül nagyon kevésről tudjuk biztosan vagy megközelítőleg biztosan, hogy hol készültek. Ezt megnehezíti az a tény, hogy a Nádasdyaknak, az Erdődyeknek a Nyugat-Dunántúlon és a Felvidéken egyaránt voltak birtokaik, és a múzeumban lévő kerámiák elvileg mindkét területen készülhettek. Az sem elhanyagolható, hogy a Batthyányak megrendelésre készíttettek edényeket Szobotisten is (KATONA 1969 II. 604-605, 2001. 190, RIDOVICS 2008. 91). Továbbá, 1662 után nincs adatunk újkeresztény fazekasokra Vas megyében, s a legkorábbi múzeumi tárgyi emlékünk 1676-ból van. Ettől függetlenül a közösségből való kilépésük, katolizálásuk után, mint önálló mesterek működhettek az országnak ebben a részében is, 2 2 de ezt sem bizonyítja semmi, noha nem kizárható. Pillanatnyilag a feliratok és a monogramok feloldatlansága miatt még a megrendelők sem nevezhetőek meg. Ráadásul nagyon sok esetben a gyűjtőhely, a kerámia múzeumba kerülésének módja sem ismert. A további kutatások, s a nemrég megindult archeometriai felmérések, illetve azoknak kiterjesztése a Nyugat-Dunántúlra, hathatósabb segítséget nyújthat műtárgyaink provenienciájának meghatározásához. 2 3 21 A Krisztinkovich által közölt tárgyak közül stílusukban, motívumaikban - az állatalakoktól eltekintve - egy magángyűjteményben lévő 1680 körüli dísztál, s három az Iparművészeti Múzeum tulajdonát képező műtárgy: „ILL.C.L." monogramos 1683-as évszámú tányér, „IAR." monogramos 1696-os dísztál, és az „IAR" monogramos 1697-es dísztál (KRISZTINKOVICH 1958. 138 és 140, 5. 8. 16. 18. kép) áll legközelebb a Savaria Múzeum tálaihoz. A Savaria Múzeum tálaihoz hasonlóak, különösen peremdíszítésüket tekintve, az Iparművészeti Múzeum 2007-es Habán mítosz c. tárlatán kiállított, a Ruszinkó Barnabás és a Starowic-Gyenes magángyűjtemény 1696-os és 1690-es tálai (RÉTI 2007. 62-63, 94. 97 kép). Valamint már a Layer által közölt, az egykori Emanuel Lesner, később Krisztinkovich-gyűjtemény 1701-es tálja ( L AYER 1927. 12). 22 Erre Katona is utal, megjegyezve, hogy ebben az esetben a lakosság számára dolgozhattak (KATONA 1973. 241). 23 A kutatásokra lásd. BAJNÓCZI et. all. 2011. 379
