Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - KELBERT Krisztina: „TÁRSADALMI ANYASÁG" ÉS A MAGYAR ASSZONYOK NEMZETI SZÖVETSÉGE KARITATÍV-SZOCIÁLIS TEVÉKENYSÉGE A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI SZOMBATHELYEN
sava ßia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 347-369 „Társadalmi anyaság" és a Magyar Asszonyok - Nemzeti Szövetsége karitatív-szociális tevékenysége a két világháború közötti Szombathelyen amellyel tulajdonképp nem csupán kiegészítette a fennálló helyi gyermekvédelmi egyesületek vagy intézmények munkáját, de az állam meghosszabbított karjaként sajátos, útmutató szerepet is betöltött a város ifjúságát érintő népjóléti programban. NŐ- ÉS ANYAVÉDELEM A MANSZ 1920-as alapszabályának 4. §-a úgy fogalmaz, hogy a szövetség egyik legfőbb célja „a keresztény magyar nők jogainak és érdekeinek megvédése, illetőleg érvényre juttatása" (MANSZ ALAPSZABÁLYAI 1920. 4). A nők és az általános női jogok védelmének interpretálása a MANSZ esetében azonban egy sajátos értelmezési horizontban történt, amely egyrészt konzekvensen kirekesztőnek bizonyult, hisz a szervezet megalakulásától fogva - antiszemita eszméket hirdetve - kizárta annak lehetőségét, hogy tagjai közé izraelita felekezetű nőket felvegyen, így a nők védelme kizárólag a keresztény nők táborára korlátozódott. 6 1 Másrészt a konzervatív eszmerendszer alapján a szövetség nem a feminista jellegű nő-férfi harc keretei közt definiálta a szavazati, a képzési, illetve a munkajogot, amiként Tormay Cecile ezt hangsúlyozta is: a MANSZ nem feminista szervezet a férfiakkal szemben, hanem az ország védelmét szolgálja az ellenséggel szemben. 6 2 Ebben az értelmezési mezőben a női választójog tulajdonképpen kötelességnek számított a keresztény-nemzeti kormányzat hatalmi érdekeinek kiszolgálása és ezáltal a „haza felemelésének" érdekében, az oktatási és munkavégzési jog pedig egy nagyszerű lehetőségnek azon középosztálybéli, keresztény hölgyek számára, akik a háború utáni felfordult világrendben nem tudtak férjhez menni (PAPP 2003. 206). Ezen motivációk és célok érdekében lépett fel a MANSZ aktívan, mintegy anyai szerepkörben a keresztény nők, illetve a kormányzati érdekek szolgálatába állított női jogok védelmében. Már az 1920-as évek elején világossá vált, hogy a szövetség magát a választó nők toborzására szolgáló szervezetnek gondolta (PAPP 2003. 211), s egyfajta „anyai alapú politizálás" (PETŐ - SZAPOR 2004. 154-155) keretében, a jövő sorsát kézbevevő anya metaforájaként kívánta politikai munkáját definiálni, amint ebbéli szerepét meg is fogalmazta: „Mindenütt feleszmélt az asszony. Kezébe vette a maga és gyermekei sorsát, sőt nem egy esetben a megmételyezett apa és férj sorsát is. Évezredes politikai tétlenség után, a magyar asszony máról holnapra zászlóhordozója lett a nemzeti politikának." (is Év [1933.] 6). „Politikai zászlóvivő tevékenységük" első megnyilvánulásaként az 1920-as első parlamenti választásokkor kiadtak egy füzetet - Politikai káté a magyar nők számára -, amelyben olvasóiknak részletesen elmagyarázták az érvényes választási szabályokat, rendelkezéseket, s útmutatás gyanánt tudatosítani igyekeztek táborukban, hogy minden magyar asszony kötelessége, hogy a haza érdekében szavazatát leadja a konzervatív pártokra (POLITIKAI KÁTÉ [1921.]). Ebbéli tájékoztató, gondoskodó, anyáskodó attitűdjüknek része a női választójog különböző fórumokon való óvatos és korlátozott védelmezése is. A korai 20-as években már olykor-olykor találkozhatunk azzal a ténnyel, hogy a MANSZ aktivistái követelték a női választójog megőrzését, illetve kiterjesztését; 6 3 ám ekkor még a női mandátumviselést konzekvensen elutasították (PAPP 2003. 206-207). A 20-as évek végétől azonban - a szövetségben bekövetkező generációs és tartalmi irányváltás hatására, a tradicionális női szerepkörökön, illetve a passzív választójog egyedüli lehetőségként való értelmezésén túllépve - a vezetők már azt is megfogalmazták, hogy a nőknek joguk van a nyilvános politikai élet alakításához, azaz nem csupán választók, de választhatók is. 6 4 Ebben a nyitási folyamatban nagy szerepet játszott a MANSZban tevékenykedő, ambiciózus Bobula Ida, aki a női választójog védelméért szállt síkra az 1930-as évek második felében; ebbéli munkásságát tükrözi az a küzdelme, amely során egy országos nyilvánosságot megmozgató aláírási mozgalmat kezdeményezett, tiltakozván a férfiak és nők egyenlőtlen bánásmódja ellen. Maga Tormay Cecile is ekként nyilatkozott az 1936-os közgyűlésen: „A női psziché a parlamentben még sosem 61 A tagságot feltételező keresztény („katholikus és protestáns") felekezet vallásáról lásd: ALMANACH [1919.] 52. A keresztény származás igazolásáról lásd Stolpa Józsefnének, a MANSZ országos ügyvezető elnökének 1942-es németországi ütjáról szóló beszámolóját: STOLPA [1943.] 11. 62 MA. 1922. 2. sz. 29. p. 63 A MANSZ a nők választójogának megszűkítése ellen. Vass miniszter csak enyhítő módosításokat ígért. = Vvm. 1922. febr. 1. 3. p. 64 A MANSZ - közte a szombathelyi csoport - ugyanis 1929-ben tiltakozott a bevezetendő új közigazgatási reformjavaslat ellen, amely kizárta a nőket a választásra jogosultak köréből. Lásd: A nők egységes állásfoglalása az új közigazgatási reformjavaslat 36. paragrafusa ellen. = MA. 1929. 3. sz. 83-84. p. Ugyanakkor lásd Bobula Idának, a MANSZ új generációja egyik vezéralakjának tiltakozását az 1938-as választójogi törvények szigorítása ellen (PAPP 2003. 226, PETŐ SZAPOR 2004. 162). 359
