Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)
NÉPRAJZ - ILLÉS Péter: PARASZTI SZŐLŐHEGYEK RENDJE A HEGYHÁT ÉS FARKAS-ERDŐ VIDÉKÉN
sava Ria a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 253-277 Paraszti szőlőhegyek rendje a Hegyhát és Farkas-erdő vidékén A régi gazdák jól tudták, az augusztusi perzselő napsütéses időszakban sem a hajtások, sem a talaj bolygatása nem szolgálja a nedvesség megőrzését, ami a termő szőlő mennyiségére jelentős hatással van. A délnyugatdunántúli szőlőhegyeken Mária Magdolna napjára (július 22.) már végezni kellett a kapálással, a zöldmunkával, majd a XIX. század végétől a növényvédelemmel is. A szőlőhegyi munkálatok csak Szent Bertalan napja (augusztus 22.) után, a hőség végeztével folytatódhattak a szüreti előkészületekkel (HORVÁTH 1995. 363-377). Az érésre forduló szőlőt és általában a szőlőhegyet fokozott figyelemmel kellet óvni, ezért mindenhol Szent Lőrinc napja (augusztus 10.) után egy héttel volt szokásban Jó és józan" szőlőpásztorokat „föl állítani", miként a hegyháthodászi rendszabály is megfogalmazta: „és ezek mellé minden nap szokás szerint négy négy embert hajnaltul fogva másik hajnalig kiállítani"P A Halogy környéki hegyek artikulusa azt is meghatározta, hogy „ha szűkség ugy hozza magával a Szőlő birtokosok kőző! is sorra minden nap egy a szőlőnek Kerülésére, és őrzésére rendeltessék", 2 4 A potyi hegyen a zalai statútum értelmében külön kikötötték azt is, hogy ,,o' mennyire lehet férfiubúl álló Szőllő Pásztorokat tartsanak, nem is lészen szabad rósz életű Aszszonyokat 72 forint büntetés alatt tartani." 2 5 A szőlőpásztoroknak és a szőlőőrzésben sorra került hegybirtokos gazdáknak a szolgálatuk alatt nem volt szabad elaludniuk, henyélniük, vagy miként a Nádasd környéki hegyek rendtartásában szerepel, „kotsmákra leendő tsavargással idejét tölteni". 2 6 Amennyiben bármelyiket még is megtették, és rajtakapták őket, akkor a szőlőpásztort elbocsátották, a hegybirtokos szőlősgazdát pedig pénzbüntetésre kötelezték. A Nádasd és Halogy határában lévő hegyeken egyformán mindketten fél forinttal vagy tizenkét pálcaütéssel büntetődtek. A szőlőaljakban és a szőlők fölében, kisebb mértékben pedig a szőlőderékban, avagy a szőlők között elszórva termő gyümölcsfák termésére a földesúr fenntartotta magának azt a jogot, hogy a hegybírók vagy a hegymesterek által bármely szőlősparcella területéről a maga számára szedessen. A zalai statútum is meghagyta a földesúr részére, hogy az érő gyümölcsből az magának gazdálkodhat, ugyanakkor ha csak módjával is, ez vonatkozott a hegybéli elöljárókra is. Azonban számukra, akárcsak a szőlőpásztoroknak, azt is kikötötte, hogy tilos a fákat rázni és a friss gyümölcsöt tarisznyában a házukhoz hordani. Ehhez hasonlóan a szomszédok sem járhattak át érő gyümölcsért a másik birtokára. A sótonyi és nyőgéri hegyeken az elöljárók úgyszintén csak akkor szedhettek a gyümölcsfák terméséből, ha a földesúr asztala számára a várbéli tisztek azt elrendelték, akkor is a vidékiek és a „bent valókébul" egyenlő módon, a helység számára pedig csak az utóbbiak terméséből. A vélhetően a legtöbb problémás esetet okozó, határra hullt gyümölcsöt a két szomszéd egymás tudta nélkül nem szedhette össze, csak a hegymester vagy a szőlőpásztor beleegyezésével, illetve ha együtt osztozkodtak rajta. A termő szőlőhegyi körte-, alma-, cseresznye-, barackfákat itt el is adhatták, amikor minden fa után a vásárló félnek fél garast kellett fizetnie a hegymester számára, vagy ha elfelejtették, akkor az eladó felen hajthatták be az összeget. Ám a szőlőhegyeken átutazók és a terhes asszonyok szabadon szedhették a szőlőhegyek gyümölcseit, vagy felvehettek magukhoz pár gyümölcsöt és egy-két fürt szőlőt, de csak azt követően, miután hármat kiáltottak hegymester vagy szőlőpásztor után. A szarvaskendi, győrvári, felső-oszkói és tilaji hegyeken az artikulusok csak az elöljáróknak történő bejelentéssel és a többi hegységbéli tudtával írták elő a szőlőszedést. Nádasd és Halogy szőlőhegyeinek rendtartása értelmében a szőlőszüret idejét az uradalom tiszttartója rendelte el, majd a birtokosok szintén az ő engedélyével szedhették a már érett szőlőket. A potyi, döröskei, baltavári és petőolaszkai hegyekre érvényesített zalai statútum a szőlő leszedését hasonlóan csak a hegy közös felszabadulása után engedélyezte. Hozzátéve, hogy szüretet követően bort majd csak a hegyvám, a kilenced és tized beszolgáltatása után lehetett a szőlőhegyről elvinni. Kám szőlőhegyén szüret idején a hegymester maga gyűjtötte össze a helység gazdáit, akik a „hegyet közösen, egyenlő akarattal meg szabadítani" 2 7 voltak kötelesek. A sótonyi és nyőgéri hegyeken külön pont rendelkezett azokról a gazdákról, akik maguk vagy állataik révén a szedést követően más szőlőjében, karójában, „öreg tű" kitörésében kárt okoztak. 23 VaML IV. 8. Vas vármegye szőlőhegyi rendtartás kidolgozására kiküldött bizottság iratai. Hegyközségi artikulusok. Hodász, 1755, 18. Art. 24 Uo. Halogy, 1806, 18. Art. 25 Uo. Poty, 1757, 17. Art. 26 Uo. Nádasd/Némethfalu, 1790, 18. Art.; Halogy, 1806, 18. Art.; Nádasd/Matzfa, 1807, 18. Art. 27 Uo. Kám, 1757, 11. Art. 263
