Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - PAP Ildikó Katalin: ÁLLAMALAPÍTÁS KORI TEMETŐ RÁBASÖMJÉN TEMPLOMA MELLETT

PAP Ildikó Katalin más közvetlen közelében két egykorú, különböző rítusú temető működött. Celldömölkön a soros temető és az apátsági templom között alig 80 méter a távolság. Mesteri-lntaházán valószínűleg a templomot is feltárták. Csepreg-Szentkirály a gellértegyházi temetők széles körben hivatkozott példája. A jáki templomdombon soros temető előzte meg a 11. századi rotundát. Lukácsháza közelében jelenleg nem ismerünk Árpád-kori eredetű egyházi épületet. Sárvár-Rábasömjénben a soros temető és a templom távolsága csupán 30 méter. Mindezek alapján kijelenthető, hogy Vas megyében három megfigyelhető „útja" volt a temetők közötti váltásnak, melyek közül egy unikális (Szombathely), egy különleges (Csepreg-Szentkirály), míg a harmadik (Celldömölk, lkervár,Ják, Mesteri, Rábasömjén, Sorokpolány) meglehetősen általánosnak mondható és dokumentált párhuzamokkal bír. Az elsőként felsorolt két vasi temető országos átlagtól való eltérésének okát a terület sajátos történetében is kereshetjük. Bár a honfoglalást megelőző évszázadban az egész Dunántúl Karoling érdekszférába tartozott, a mai Vas megye területén létrehozott, Savaria központú Rába grófság megszervezése, valamint a terület salzburgi érsekséghez való csatolása sajátságos fejlődést eredményezhetett. A megyében a régészeti leletekből és feltárásokból ismert soros temetők túlnyomó többsége mellett, sokszor azok közvetlen közelében a 11-12. században felépült a település temploma (22. ábra). A soros temetők és a több ízben hozzájuk kapcsolható közeli telepnyomok (Meggyeskovácsi (Balozsameggyes) Kövecsesidűlő (?), Ják-Apáti ház, Lukácsháza-Varga Ottó utca, Sorokpolány-Berekalja, Répcelak-Galagonyás) tanúsága szerint a 10. század közepétől, végétől megtelepedő és egymáshoz közel akár több soros temetőt nyitó (Celldömölk, Meggyeskovácsi, Sitke) lakosság a következő évszázadokban is helyben maradt, és keresztény hitre térve a későbbiekben felépített templom cintermébe helyezte végső nyugalomra halottait. Ugyan pontosan nem tudjuk, hogy az adott népességet, illetve az egyházat milyen szempontok vezérelték a templom helyének kiválasztásában, azonban a soros temető és az egyházi épület fizikai közelségének egészen egyszerű oka is lehet, ha a közelben nem volt másik alkalmas magaslat. A Dunántúlon emellett készen kínálkozik akár anyagnyerő helynek, akár alapnak egy, hajdan is jelentős helyen (római utak kereszteződésénél, messzelátó helyen, révnél) álló római épületmaradvány. A Szent Márton templom Savaria keleti, ókeresztény temetőjében, sírépítmények közelében épült fel (Kiss 2005. 151). Csepreg temploma római villa területén áll (Kiss 2000a 26). A Mesteri-lntaházán feltárt templom (Kiss 2000a 129; 2000c 386) és a dömölki apátság szintén római maradványok felhasználásával épült (KOZÁK 1988. 8). Dunántúli és távolabbi temetők esetében számos alkalommal hozták kapcsolatba a soros temető felhagyását az egyházi épület megépítésével. A közeli Pusztaszentlászló soros temetőjében az ásatok meglátása szerint a 11. században azért zárult le a temetkezés, mert ekkorra épült fel Söjtör temploma (SZŐKE - VÁNDOR 1987. 85). Hasonló összefüggést feltételez írásné Melis Katalin Szenterzsébetfalva 12. század végén felépített plébániatemploma és a közeli, Károly kerti, valamint Március 15. téri temetők megszűnése között (Í. MELIS. 2005. 75). Tolna megyében eddig 11 templom körüli temetőből bontottak ki kora Árpád-kori sírleleteket és a bátai plébániatemplom 12. századi alapjait a templomépítést megelőző temetkezésre ásták rá (ÓDOR 1999. 165-166; K. NÉMETH 2011. 226). A Pest megyei templomok kutatása kapcsán Tari Edit több alkalommal (Budapest II. ker. Szajkó utca, Kána, Cegléd-Nyúlfülehalom, Cegléd-Birincsek) figyelt meg olyan sírokat, melyekre az egyház ráépült (TARI 2000. 227). Szatmári Imre Örménykút kapcsán régészeti módszerekkel is le tudta követni a soros és templom körüli temető közötti váltást (SZATMÁRI 2005. 60-61). Vas megye lehetőség szerint teljes korszakbeli adatállományát áttekintve tehát általánosnak mondható, hogy - más területeken megfigyeltekkel összhangban - a soros temetők felhagyása legtöbbször a templom felépítésével hozható összefüggésbe, és a 10-11. században a területre betelepülő népesség a 11. század végén, illetve a 12. század elején, esetenként több, egymáshoz közel fekvő temetőjét megszűntetve a plébániatemplomok felszentelt cintermeibe temette halottait. 226