Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - HORVÁTH Ciprián: 10. SZÁZADI SÍROK KŐSZEG-KŐSZEGFALVI RÉTEK TERÜLETÉN

savaRia a Vas megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 187-205 10. századi sírok Kőszeg - Kőszegfalvi-rétek területén Az elhunytakkal eltemetett ékszerek között a hajkarikák három változata található meg: a sima nyitott, a pödrött végű és a lefelé szélesedő spirálcsüngős változat, noha ez utóbbi funkciója kérdéses, azokat fülbevalóként is alkalmazhatták. A nyitott végű huzalkarikák általánosan elterjedt ékszerek voltak az egész 10-11. század folyamán, s nem tűntek el a viseletből az S-végű karikák megjelenésével sem (RÉVÉSZ 2008. 402). A Dunántúl és az Alföld vonatkozásában eltérő számban megfigyelhető, pödrött végű karikák egyetlen biztos példánya ismert. Megjelenésük a 10. század harmadik negyedére tehető, s csupán rövid ideig tartó használat után, a 11. század elején ki is mentek a divatból (SZŐKE 1962. 37; RÉVÉSZ 2008. 402). Az ország keleti területein azonban a vastagabb huzalból készült változatok még a 11. század folyamán is használatban maradhattak (BENDE-LŐRINCZY 1997. 227-229; GÁLL-GERGELY 2009. 60). Az ékszer ólomból készült változata Vas megyében még Kálmán (1095-1116) érmével együtt (KRIZSÁN 2010. 121) is megtalálható. Az 1. sírból származó, lefelé szélesedő spirálcsüngős karika típusa már a késő avar temetők későbbi sírjaiban is felbukkan, igaz ritkábban, s majd csak a Karoling-kori temetőkben figyelhető meg nagyobb számban. A magyar szállásterületnek főként ÉNy-i és D-i, DK-i részein találhatók meg, használatuk a 11. század közepén még igazolható (SZŐKE 1994. 270). Megjelenési idejét tekintve Szőke Béla a 10. század közepét vagy harmadik negyedét jelölte meg (SZŐKE 1962. 41). A szlovákiai Cakajovcén/Csekejen kissé korábbra, a 10. század első felére keltezte azt Maria Rejholcová (REJHOLCOVÁ 1995. 59-60). A koponya mellett előkerült tárgy karikája hiányzik, azt talán a leletek felszedésekor előkerült huzalkarika töredékében azonosíthatnánk. A spirálcsüngős karika csüngőtagjának azonban másodlagos felhasználása sem példa nélkül álló a korszak leletanyagában, mint erre a sárrétudvari-hízóföldi 134. sír szolgáltathat példát, ahol az a nyak gyöngyei közé volt illesztve (M. NEPPER 2002. 323, 280. tábla). Sajnos bizonytalan a besorolása - hiányzó vége miatt - a 2. sírból előkerült fehérfém huzalkarikának, melynek ellaposodó vége annak egykori kialakítását támasztja alá, ám kérdés marad, hogy pödrött-, S-, vagy másfélszeres S-végű karika volt-e? Feltehetően fejékszerként szolgált az ugyanebből a sírból előkerült, egyszerű, nyitott végű bronz huzalkarika is. Kérdéses, hogy milyen lehetett teljes állapotában, s mi lehetett a funkciója annak az „Y" alakú, bronzhuzalból készült, vékony dróttal összeerősített tárgynak, mely a koponyatető jobb oldalánál helyezkedett el. Fülbevalók. A temetőből egyetlen fülbevalópár került elő, a 2. sírból. Nem lehet azonban kizárni, hogy a korszak leletanyagában a huzal-, és a spirálcsüngős karikáknak is lehetett hasonló funkciója. A típus a gömbsorcsüngős fülbevalók (RÉVÉSZ 1988.) 4 gömbös változatai közé sorolható, melyeken a csüngőtartó huzalra spirálisan feltekercselt, vékony fémszálak választják el egymástól a két félből összeállított gömböket. Hiányzik azonban a karikáról az annak átfordulását akadályozó elem, legalábbis ma már nem figyelhető meg. Alsó felén hurkos kialakítás szolgál a csüngő beakasztására. A típus párhuzamai több korabeli temetkezésben is megtalálhatók.

4 Vas megye első ilyen ismert leletei ezek az ékszerek, a környező területekről 5zakonyból, közöltek további gömbsorcsüngős darabokat. A típus keltezését tekintve, Révész László a 895-900-as évek és I. István (1000-1038) uralkodásának vége közti időszakot jelölte meg (RÉVÉSZ 1988. 149). Érdekes kérdést vet fel az ékszerek viseleti módja. A sírban a felső - egykor bal oldali - fülbevaló sajnos kimozdult eredeti helyéről, s az ugyancsak másodlagos helyzetben lévő nyakszirtcsont darabkája felett helyezkedett el. Eredeti helyzetben maradt meg az alsó, melynek karikájának azonban csupán alsó része került elő, ettől balra pedig 1 db huzalkarika, s az in situ bontás során, a másik oldalon további 3 db gyöngy is előkerült, mindegyik bőrmaradványokba ágyazódva. A két ékszer karikája egymástól eltérő magasságban, csüngő részükkel egymást keresztező helyzetben feküdt (1. kép 2; 6. kép 1). Nagyon fontos, hogy az alsó fülbevaló bőrmaradványokba volt ágyazódva, ami feltehetően egy fejfedő/fejdísz egykori meglétére utalhat. Ebből pedig egyenesen adódik a kérdés, hogy állhattak-e összefüggésben a sírból előkerült tárgyak - elsősorban a fülbevalók ezzel a viseleti elemmel? Sajnos a Kárpát-medencei talajviszonyok között az eltemetett szerves anyagok közismerten nagyon ritkán maradnak csak meg, így a viseleti rekonstrukciók főként 4 Gyór-Téglavető-dúló 47. sír, Piliny-Sirmányhegy 64. sír, Szentes-Derekegyházi oldal 1. sír, Karos-Eperjesszög II/47. sír, Hajdúsámson-Majorsági földek, Tiszanána-Cseh-tanya 25. sír (RÉVÉSZ 2008. 299, 299. jegyzet), Cakajovce/Csekej, Sl. 276. sír (REJHOLCOVÁ 1995. 30, Tab. XLIX), továbbá Kiskundorozsma-Hosszúhát 600. sír (LÓRINCZY-TÜRK 2011. 424, 26-27. kép). 195