Savaria – A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35. – (2012) (Szombathely, 2010)

RÉGÉSZET - Buócz Terézia: AGYAGKORONG A SZOMBATHELYI JÁRDÁNYI PAULOVICS ISTVÁN ROMKERTBŐL

savaRia a Vas Megyei Múzeumok Értesítője 35 (2012) 169-185 Agyagkorong a szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkertből el Alföldi érvelését, szerinte a két ünnep egymás mellett létezett, és a kettőből nem kell egyet csinálni (VIDMAN 1970. 162). Apuleius a Kr. u. 2. század derekán írt Metamorphoses című szatirikus regényében már a két ünnep olyatén való összekapcsolásáról ír, hogy az Isisnek felajánlott hajó tengerre bocsátásakor a római császár és a nép üdvéért is imádkozott a pap. „Efféle beszélgetések és zengő ünnepi imádságok közben lassacskán előre jutottunk, s már közeledünk a tengerparthoz, itt szertartásosan elrendezték az istenek képmásait, s a főpap, miután magasztos ajkáról elhangzott az ünnepélyes könyörgés, lobogó fáklyával, tojással és kénnel tisztaságossá tisztított, s az istennőnek szentelt és ajánlott egy művészi alkotású hajót, amelyet köröskörül bámulatos aegyptusi festmények tarkítottak. Ennek a szent hajónak hófehér vitorlája aranyhímes írással ékeskedett: ez a felirat ismételte az újonnan meginduló hajózás szerencsés folytatásáért tett fogadalmat. Magasra szökkent a vakító fényű, fenyőszálból kerekített, csúcsán remek kétfülű kancsóba faragott árboc, a hajó fara aranylemezekkel borított ragyogó libanyakba görbül, az egész hajó pedig fényezett citrusfából épült, s ragyogóan tündökölt. Most az egész nép, papok és avatatlanok, vállvetve hordták a fűszerektől és egyéb fogadalmi ajándékoktól roskadozó kosarakat, a hullámokra pedig aludttejet öntöttek, míg végre a bőséges ajándékokkal s a szerencsét esdő áldozatokkal megtelt a hajó. Ezután eloldották a horgony köteleit, s a kivételesen szelíd szél kisodorta a tengerre. Amint egyre távolodott, s a körvonalai egyre jobban elmosódtak, a szent tárgyak hordozói sorra fölvették megint, ki-ki, amit vitt, s vidáman megindultak visszafelé a templomba, ugyanúgy elrendezett körmenetben, amint jöttek. Mikor pedig a templomba érkeztünk, a főpap és azok, akik az isten szobrokat vitték, meg azok, akiket már régebben beavattak a tiszteletre méltó titokba, bevonultak az istennő szentélyébe, és szertartásosan elhelyezték a megszólalásig hű szobrokat. Most egyikük, akit valamennyien titkárnak neveztek, kiállt a templom elé, mintegy gyűlésbe hívta a pastophorusokat - így hívták a szent papi testület tagjait - a magas emelvényről könyvből s írásokból áldást imádkozott a nagyhatalmú császárra, a senatusra, a lovagrendre, az egész római népre, a hajósokra és hajókra, amelyek a mi birodalmunk területén járják a tengert, s végül a szertartás szerint görög szóval kihirdette az ünnep nevét: Ploiaphesia." (APULEIUS 1983. 258-259) Az eddigieket összefoglalva, a romkerti agyagkorong mintája a Ploiaphesia, Isis Pelagia, Isis Pharia alakját ábrázolja. A képkompozíció gyökerei észak-itáliai közvetítéssel, a császárkori alexandriai érmek képein keresztül, a hellenizált görög művészetig nyúlnak vissza. Ha áttekintjük a többi, forgalomban volt lepénysütő formákat megállapíthatjuk, hogy ikonográfiájuk mindegyiknél a győzelmet, a bőséget és a jólétet juttatja érvényre. Az Isis Serapis csoport az élet teljességét fejezi ki. A Tutelát ábrázoló korong még azt is kihangsúlyozza, hogy a császár jólétével beköszönt az aranykor. Az Isis Pharia a Ploiaphesia ünnepségén a jólétért, a császárnak és mindenkinek az üdvéért száll tengerre. A biztosan kormányzott hajó az újév napján az aranykor eljövetelét szimbolizálta, hiszen Saturnus is hajón érkezett. Saturnus az ősidők aranykorának volt a képviselője. Erről Ovidius így tudósít: „És a hajó? - Ilyenen jött egykor tuszk folyamunkra sarlós Saturnus, földnek vándoraként." (OVIDIUS 1986. Fasti I. 233-234) 181